163560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1N6-diszubsztituált ditiokarbamoilhidrazinok nehéz fémsóinak előállítására
163560 3 4 ditiokarbamáttal, vagy egy (IV) általános képletű R2 N=C=S (IV) izotiocianáttal - ahol a képletekben R2 jelentése a fenti, R3 pedig rövidszénláncú alkilgyök - reagáltatunk. Ismeretes, hogy nehézfémek kvantitatív meghatározásához reagensként a diallil-ditiokarbamoil-hidrazint használják (1. pl. Chera Abstr. 45, 8394c). A találmány feladata új vegyületek előállítása, amely vegyületek az (I) általános képletű vegyületekkel - amelyekből formailag levezethetők - összehasonlítva jobb hatásfokot, különösen pedig kisebb toxicitást és kevesebb mellékhatást mutatnak és saját, jellegzetes szaguk nincsen. Ezenkívül az új vegyületek az elméletileg lehetséges komponensekből technikailag egyszerű módon állíthatók elő. Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletű N^Ne-diszubsztituált ditiokarbamoilhidrazinok nehézfémsói az (I) általános képletű vegyületekkel összehasonlítva csökkent toxicitás mellett lényegesen előnyösebb hatással rendelkeznek. A találmány szerinti fémvegyületek előállítását úgy végezzük, hogy a) e gy (1) általános képletű N^Ns-diszubsziitualt ditiokarbamoil-vegyületet a kénhez affinitást mutató nehézfémek sóival reagáltatunk, vagy b) egy (II) általános képletű 4-szubsztituált tioszemikarbazidot valamely kénhez affinitást mutató nehézfém sójával, majd az így kapott terméket egy (IV) általános képletű izotiocianáttal reagáltatjuk. Az a) eljárásvariációt vízzel elegyedő oldószerekben, így pl. etanolban, acetonban, dioxánban, dimetilformamidban, ill. más protonakceptorokban, vagy ezen oldószerek és víz keverékében hajtjuk végre. Az ilyen típusú reakcióközegben olyan reakciófeltételek, mint például a kis oldószertérfogat, megvalósíthatók és jól szűrhető csapadék képződik. A reakció gazdaságos kivitelezése céljából előnyös továbbá, ha az (I) általános képletű ditiokarbamoilhidrazin oldatát az oldószer-víz keverék forráspontján készítjük el és ezt az oldatot a kénhez affinitást mutató nehézfémsó megfelelően temperált vagy forró oldatába csepegtetjük. Azt találtuk továbbá, hogy a só milyensége és az oldat savassága is lényeges szempont. így előnyösnek mutatkozik, ha pl. a ditiokarbamoilhidrazin-származékok cinkvegyületeinek lecsapásához cinksóként cinkacetátot használunk, mimellett a savasságot ecetsavas sókkal állítjuk be. A kiindulási anyagok anyalúgjaiból a tiszta anyagok kvantitatíve izolálhatok és a nem rokonszerkezetű melléktermékektől elkülöníthetők. ' Ily módon a találmány szerinti fémvegyületek lecsapása igen jó kitermeléssel és jó minőségben elvégezhető. A b) eljárásvariációt - amely különösen előnyösnek mutatkozott - oly módon hajtjuk végre, hogy egy, a kénhez affinitást mutató valamely nehézfém sóját egy (II) általános képletű 4-szubsztituált tioszemikarbaziddal, majd az így kapott reakcióterméket egy (IV) általános képletű izotiocianáttal reagáltatjuk. Ennek során előnyösnek mutatkozott, ha a reakciópartnereket 1:1:1 mólarányban reagáltatjuk. Oldószerekként vagy oldószerkeverékekként mindazokat az oldószerek, ill. oldószerkeverékek használhatók, amelyek a reakciópartnereket elég jól oldják. Kiváltképpen előnyös, ha az oldószerkeverék egyik komponense protonakceptor tulajdonságú, így pl. dimetilformamid vagy dimetilszulfoxid. Az előállítandó vegyületek ennél az eljárásnál az oldószerkeveréktől függően közvetlenül leválnak, vagy pedig víz vagy alkoholok hozzáadásával kicsaphatok. Ha az izolált nyersterméket melegen, oldószerekkel, kiváltképpen alkoholokkal kezeljük, a hozzájuk tapadó, intenzív szagú komponensektől azokat megszabadíthatjuk. Fiziológiai és terápiás szempontból különösen a megfelelő cink- és kadmiumsók jönnek számításba. A farmakológiai vizsgálatok során meglepő módon azt találtuk, hogy például cinkvegyületek alkalmazása esetében patkányoknál és sertéseknél is kisebb dózissal elérhető az a hatás, mint az ismert (I) általános képletű vegyületek adagolásánál. A találmány szerint előállított új vegyületek egyike, az l-metil-6-(l-metilallil)-ditiokarbamoilhidrazin cinkvegyülete az említett tulajdonságok alapján haszonállatok, főképpen sertések ciklusának szinkronizálására speciálisan igen alkalmas és igen jól használható. Az l-metil-6-(l-metilallil)-ditiokarbamoilhidrazin cinkvegyülete például a következő előnyös tulajdonságokkal tűnik ki: - viszonylag csekély toxicitású, - a kísérleti állatokon, pl. patkányokon fekélyek nem képződnek, -szagtalan, - orális alkalmazásnál az (I) általános képletű vegyületekhez képest azonos hatás alacsonyabb vértükörértékkel érhető el, - semleges, vizes közegben igen csekély mértékben oldódik, - a vegyület az állatok emésztőtraktusában a bomlás helyének pH-ja szerint hasad. Az új vegyületek fenti előnyös tulajdonságai előre nem voltak várhatók. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa 5 g l-metil-6-(l-metilallil)-ditiokarbamoilhidrazint 50 ml dimetilformamidban oldunk. Ehhez az oldathoz keverés és enyhe melegítés közben 50 ml vízben oldott 6 g cinkacetátot csepegtetünk. A csepegtetés befejezése után a reakciókeveréket még 15 percig melegítjük, majd lehűtjük. A finom kristályokat leszívatjuk, vízzel, majd hideg etanollal mossuk és szárítjuk. A hozam 6,2 g cinkvegyület, az elméletinek 98%-a. Bruttó képlet; (C7 H, 2 N 4 S 2 Zn) Analízis: C% H% N% S% Zn% számított: 30,0 4,2 20,0 22,7 23,1, talált: 29,82 4,36 19,9 21,9 23,0. 2. példa 40 g l-metil-6-(l-metilallil)-ditiokarbamoilhidrazint 1500 ml etanolban melegítve feloldunk és ólomacetát-oldatot [300 ml vízben 72 g (CH3 C00) 2 Pb.3H2 0-t oldunk, az oldatot szűrjük] csepegtetünk 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
