163513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzo [b,f] tiepin-10-karbonsavak előállítására
9 163513 10 hűtő alatt fűzünk. Lehűlés után a sötét gyantától dekantáljuk, 200 ml vízzel hígítjuk, és 250 ml éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot háromszor vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó, részben kristályosodó olajat metilénklorid-hexán-keverékből kristályosítjuk, a kapott kristályokat mégegyszer éter-hexánból (aktív szén adagolása mellett), majd kloroformból, végül metilénkloridból átkristályosítjuk. Az utóbbi oldószerből az [o-(feniltio)-fenil]-piroszőlősav színtelen lemezek alakjában kristályosodik, o. p. 135—138 C°. Hozam: 67%. 2. példa 3,57 g (0,01 mól) 2-fenil-4-[feniltio)-benzilidén]-2--oxazolin-5-ont (ö. 1. példa a) és b) pontja) 10 ml jégecet, 5,0 ml víz és 5,0 ml tömény kénsav keverékében visszafolyató hűtő alatt főzünk (fürdőhőmérséklet 140 C°). A keveréket lehűlni hagyjuk, majd jégfürdőn tovább hűtjük, a kiváló kristályokat hirtelen leszűrjük, 20 ml jéghideg 50%-os ecetsavval és sok vízzel mossuk, és súlyállandóságig szárítjuk. Acetonból történő átkristályosítás után 196,5—199 °C olvadáspontú dibenzo-[b,f]tiepin-10-karbonsavat kapunk. Hozam: 92%. Megismételt átkristályosltás után az olvadáspont 201—202 C°. 3. példa A második példával analóg módon 2,95 g (0,01 mól) 2-metil-4-[o-(feniltio)-benzilidén]-2-oxazolin-5-onból kiindulva dibenzo[b,f]tiepin-10-karbonsavat kapunk. Hozam: 88%. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: a) 3,03 g (0,01415 mól) o-(feniltio)-benzaldehidet (vö. 1. példa a) pontja), 1,69 g (0,01415 mól) acetursavat 1,52 g (0,152 mól) káliumkarbonátot és 5,0 ml ecetsavanhidridet 3 óra hosszat 110 C° hőmérsékletű fürdőben majd másfél óra hosszat 120 C°-on keverünk. A barna oldatot vákuumban teljesen bepároljuk, a maradékot 30 ml benzollal digeráljuk, és szűrés után a benzolos oldatot 200 g szilikagél (Merck, szemcsenagyság 0,05—0,2 mm) benzolban készült oszlopára visszük fel. Először benzollal egy mellékterméket eluálunk, majd a reagálatlan aldehidet, végül a 2-metil-4--[o-(feniltio)-benzilidén]-2-oxazolin-5-ont. Éter-hexánból sárga kristályként kristályosodik, o. p. 94 C°. Hozam: 47%. 4. példa 21,4 g (0,10 mól) o-(feniltio)-benzaldehidet, 26,9 g (0,15 mól) hippursavat (vákuumban 100 C°-on szárítva) keverővel, visszafolyató hűtővel, csepegtető tölcsérrel, kalciumkloridos csővel, gázbevezető csővel (nitrogén számára) és termométerrel ellátott lombikba teszünk, és 100 ml ecetsavanhidridet öntünk rá. A szuszpenziót olajfürdővel keverés mellett 86 C°-ra (belső hőmérséklet) melegítjük. 4 perccel ennek a hőmérsékletnek az elérése után világos narancsszínű oldat keletkezik, amelyet további 50 percig 80 C°-on keverünk. 32 C°-ra lehűlni hagyjuk, majd 50 ml vizet adunk hozzá. A sárga színű azlakton közbenső termék, a 2-fenil-4-[o-(feniltio) -benzilidén]-2-oxazolin-5-onelőször olajosan, csakhama azonban kristályos állapotban válik el,2 és a hőmérsékle 5 a feleslegben levő ecetsavanhidrid hidrolízisénél felszabaduló energia következtében körülbelül 80 C°-ra emelkedik. Az anhidrid teljes mennyisége elbomlásának elérésére a reakciókeveréket víz hozzáadás után 20 perccel 65 C°-os fürdőbe mártjuk, további 15 percig 10 ezen a hőmérsékleten keverjük, majd jégfürdővel 20 C°-ra hűtjük. Az azlakton aranysárga színű szuszpenziójába 5 per, cen belül 50 ml tömény kénsavat (96%-os) csepegtetünkezalatt a hőmérséklet 69 C°-ra emelkedik. 150 C°-os olaj-15 fürdővel a keveréket 20 percen belül forráshőmérsékletig (119 C°) hevítjük, és a tiszta, sötétvörös oldatot 1 3/4 óra hosszat főzzük. A forró oldatot dibenzo[b,f]tiepin-10-karbonsav kristályokkal beoltjuk, és hűtés nélkül keverés mellett hagyjuk lehűlni. 3/4 óra elteltével 20 (belső hőmérséklet 3 5 C°) jégfürdővel 3C°-ra lehűtjük, és a finom kristályszuszpenziót hirtelen leszűrjük. A kristályokat háromszor 20—20 ml jéghideg 50%-os ecetsavval és sok vízzel mossuk, és vízfürdőn (90 C°) vákuumban megszárítjuk. Sárga kristályokként dibenzo[b,f]-25 tiepin-10-karbonsavat kapunk, o. p. 193—196 C°, (hozam: 63%), acetonból történő ismételt átkristályosltás után 201—202 C°. 30 4,28 g (0,020 mól) o-(feniltio)-benzaldehidet, 2,50 g (0,0245 mól) acetursavat (N-acetilglicin), 1,87 g (0,023 mól) vízmentes nátriumacetátot és 20,0 ml ecetsavan-35 hidridet egy óra hosszat 160 C°-os fürdőben keverünk, további 2,0 g (0,017 mól) acetursavat adunk hozzá, majd még 15 percig keverjük 160 C°-on. Lehűlés után 10 ml vizet adunk hozzá, a keveréket 1 percig ugyanabban a fürdőben (160 C°) keverjük, és jégfürdőben 40 lehűtjük. A keletkező 2-metil-4-[o-(feniltio)-benzilidén]-2-oxazolin-5-ont (azlakton) tartalmazó reakciókeverékhez 10,0 ml tömény kénsavat adunk, és azt követően 90 percig hagyjuk, majd 30 ml vízzel hígítjuk, és 30 ml 45 metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist kétszer 30—30 ml vízzel mossuk, majd egyszer 20 ml, és egyszer 10 ml telített nátriumbikarbonát oldattal extraháljuk. A keverés aktív szénnel kezelt lúgos extraktumokat tömény sósavval megsavanyítjuk. A kicsapódó nyers-50 terméket etilacetátban vesszük fel, az oldatot semlegesre mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk; a kapott nyers dibenzo[b,f]tiepin- 10-karbonsavat éter-hexánból kristályosítjuk, mimellett 196—197 C° olvadáspontú, sárga színű kristályokat kapunk. 55 Hozam: 36%. Acetonból történő, ismételt átkristályosítás után az olvadáspont 201—202 C°. 6. példa 60 melegítés közben 30 ml jégecetben oldunk, 15 ml vizet, majd keverés közben csepegtetve 15 ml tömény kénsavat adunk hozzá, és a kapott szuszpenziót visszafolyató hűtő alatt 2 óra hosszat főzzük (fürdő hőmérséklete 65 130—140 C°). A forró oldatot kristályos dibenzo[b,f]-5
