163511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolidinon-származékok előállítására
11 163511 12 szűrleteket vákuumban bepároljuk. A maradékot benzolban oldjuk, a benzolos oldatot 2n sósavval extraháljuk, a savas, vizes kivonatot tömény nátronlúggal meglúgosítjuk és a kivált szabad bázist benzollal kirázzuk. A benzolos kivonatot vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és a benzolt vákuumban lepároljuk. A visszamaradó anyagot 200 g bázisos szilikagélt tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. Eluálószerként benzol-metanol 100 : 2 arányú elegyét használjuk. A nyers terméket tartalmazó frakciókat bepároljuk és a maradékot benzol-petróleum elegyéből átkristályosítjuk. A kapott tiszta l-{2-[4-/3-(p-fluorbenzoil)-propil/-l-piperazinil]-etil}-3-metil-2-imidazolidinon olvadáspontja 92—93°: Kitermelés: 10,5 g (56%), A kiindulóanyagként alkalmazott l-metil-3,3-bisz-(2-klór-etil)-karbamidot a következőképpen állítjuk elő: b) 105,1 g (1,0 mól) frissen desztillált dietanolamint 1000 ml abszolút metilénkloridban oldunk. Ehhez az oldathoz 10°-on 1 óra alatt 59,0 g (1,03 mól) metilizocianát 200 ml abszolút metilénkloriddal készített oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 150 percig visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, 0°-ra lehűtjük és az l-metilr3,3-bisz-(2-hidroxi-etil)-karbamid kapott olr datába 1 óra alatt 250 g (2,1 mól) tionilklorid 250 ml abszolút metilénkloriddal készített oldatát csepegtetjük. Ezután a reakciókeveréket 4 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd vákuumban bepároljuk és a visszamaradó nyers l-metil-3,3-bi$z-(2-klór-etil)-karbamidot 8 órán keresztül 70—80°-on nagyvákuumban szárítjuk. 8. példa a) KI. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő a következő végterméket: 12,5 g (0,05 mól) 4'-nuor-4-(l-piperazinil)-butirofenonból és 14,5 g (0,06 mól) l-butil-3,3-bisz-(2-klór-etil)-karbamidból az l-{2-[4-/3-(p-fluor-benzoil)-propil/l-piperazinil]-etil}-3-butil-2-imidazolidinont. A kapott nyers bázist acetonban oldjuk, éteres sósavval előállítjuk a dihidrokloridját és ezt abszolút etanol-etilacetát elegyéből átkristályosítjuk; az előállított termék olvadáspontja 235—237°. Kitermelés: 9,8 g (42%). A kiindulóanyagként alkalmazott l-butil-3,3-bisz-(2--klór-etil)-karbamidot a következőképpen állíthatjuk elő: b) 105,1 g (1,0 mól) frissen desztillált dietanolamint 1000 ml abszolút metilénkloridban oldunk. Ehhez az oldathoz 10°-on 1 óra alatt 101,9 g (1,03 mól) 200 ml abszolút metilénkloridban oldott butilízocianátot csepegtetünk. A reakciókeveréket 150 percig forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett, majd 0°-ra lehűtjük és az l-butil-3,3-bisz-(2-hidroxi-etil)-karbamid kapott oldatába egy óra alatt 250 g (2,1 mól) tionilklorid 250 ml abszolút metilénkloriddal készített oldatát csepegtetjük. Ezután a reakciókeveréket 4 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd vákuumban bepároljuk és a visszamaradó nyers 1-butil-3,3-bisz-(2-klór-etil)-karbamidot 8 órán keresztül szárítjuk 70—80°-on nagyvákuumban. 9. példa a) 22,6 g (0,1 mól) l-[2-(l-piperazinil)-etilj-3,4-di-i metil-2-imidazolidinont, 30,0 g (0,15 mól) 4-klór-4'-fluor-butirofenont, 27,6 g (0,20 mól) káliumkarbonátot és 16,6 g (0,1 mól) káliumjodidot 200 ml dietilketonba adagolunk és a reakciókeveréket erős keverés mellett 24 órán keresztül forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett. A forró reakciókeveréket CelitR -en át-5 szűrjük, a szűrőn visszamaradó anyagot acetonban ketr szer kiforraljuk és szűrjük. Az egyesített szűrleteket vákuumban bepároljuk és az olajszerű maradékot 200 ml benzolban oldjuk. 10 ml 2n nátronlúg hozzáadása után a benzolos oldatot 100-100 ml vízzel háromszor ki-10 rázzuk. Ezután a szerves fázist 200 ml 2n sósavval eWaháljuk, a vizes, savas kivonatokat tömény nátronlúggal erősen meglúgosítjuk (pH:-13) és benzollal újból extraháljuk. A kapott szerves oldatokat vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szá-15 razra pároljuk. A kapott kristályos anyagot éter-pentán elegyéből átkristályosítjuk, az így előállított tiszta l-{2--[4-/3-(p-fluor-berizoil)-propil/l-piperazinil]-etil}-3,4--dimetil-2-imidazolidinon 73—74°-on olvad. Kitermelés: 27,3 g. (70%). 20 Az előállított vegyület dihidrokloridja az 1. példában ismertetett eljárással analóg módon állítható elő, olvadáspontja 228—235°. A kiindulóanyagként alkalmazott l-[2-(l-piperazinil)-3,4-dimetil-2-imidazolidinont a következőképpen állít-25 jukelő: b) 17,8 g (0,2 mól) racém 2-metilamino-l-propanolt 30 ml metilénkloridban oldunk és 0°-on cseppenként elegyítjük 23,2 g (0,22 mól) 2-klóretil-izocianát 50 ml metilénkloridös oldatával. A reakciókeveréket 2 órán 30 át keverjük szobahőmérsékleten, majd vákuumban szárazra pároljuk és a kristályos maradékot éterből átkristályosítjuk. A kapott l-(2-hidroxi-l-metiletii)-l-metiI-3-(2-klóretil)-karbamid 76—78°-on olvad. c) 33,4 g (0,172 mól) b) szerint előállított karbamid-35 származékot 80 ml kloroformban, oldunk és 0°-on erős keverés - közben hozzácsepegtetjük 22,5 g (0,19 mól) tionilklorid 50 ml kloroformmal készített oldatát. A reakciókeveréket szobahőmérsékletre melegítjük, majd 2 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett. 40 Az oldószert vákuumban lehetőleg teljesen eltávolítjuk és a kapott olajszerű maradékot (40 g) 12 órán keresztül 130—140°-ra melegítjük. A sötét színű reakcióterméket kloroformban oldjuk és az oldatot kis mennyiségű telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk. A szerves 45 fázist magnéziumszulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A kapott olajszerű maradékot vízsugárszivattyúval létesített, vákuumban desztilláljuk,, eközben az l-(2-klóretil)-3,4-dimetil-2-imidazolidinon 151—153°-on forr; n =1,4871. 50 d) A 3b. példában ismertetett eljárással analóg módon 18,8 g (0,107 mól) l-(2-klóretil)-3,4-dimetil-2-imidazolidinonból és 18,5 g (0,117 mól) 1-piperazin-karbonsav-etilészterből 26,7 g 4-[2-(2-oxo-3,4-dimetil-l-imidazolidinil)-etil]-piperazin-karbonsav-etilésztert kapunk, mely-55 nek forráspontja 170-;-l 80°/0,01 torr, n = 1,4968. Ebből a vegyületből a>3c. példában ismertetett eljárással analóg módon állíthatunk elő ,18,2 g l-[>(l-piperazinil)-etil]-3,4-dimetil-2-imidazolidinont, forráspont 130—134°/ 0,01 torr, n= 1,5070. 60 •••• >••••-•>:•. 10. példa a) 17,5: ,g (0,1 mól) p-ftuorbrómbenzolt a visszafolyatás hőmérsékletén lassan hozzácsepegtetünk 100 ml 65 abszolút éterben levő 2s 5g (0,105 mól) aktivált magné* 6
