163454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás prosztaglandin-E2- előállítására
23 !63454 24 2. példa PGE2 előállítása. a) Szililezés . 0,68 g PGA 2, 4 ml tetrahidrofurán és 1 ml hexametil-diszilazános 5 %-os trimetil-klórszilán-oldat elegyét nitrogén-légkörben, 25 CC körüli hőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük. Az így szililezett anyagot bepároljuk, miközben 10 ml benzol hozzáadásával segítjük elő a tetrahidrofurán teljes eltávozását. A szililezett közbenső termék Rrértéke 0,69 (szilikagélen, az A— IX oldószer-rendszerrel). b) Oxidáció A fenti módon kapott szililezett terméket 15 ml izopropilalkoholban oldjuk, az oldatot —40 °C hőmérsékletre hűtjük, 1,2 ml vizes 30 %-os hidrogénperoxidot, majd cseppenként 1,5 ml 3 n vizes lítiumhidroxid-oldatot adunk hozzá. Az elegyet azután kb. — 30 °C-ig hagyjuk felmelegedni. A reakcióelegyet a PGA2 teljes elreagálásáig ezen a hőmérsékleten tartjuk; a reakció befejeződését az mutatja, hogy a vékonyréteg-kromatográfiai folt-próba az A—IX oldószer-rendszer alkalmazásával (vö. Hamberg és Samuelsson, J. Biol. Chem. 241, 257 (1966)] már nem mutat ki PGA2 kiindulási anyagot a reakcióelegyben; —30 °C hőmérsékleten a reakcióidő kb. 3—4 óra. A reakció befejeződése után 5 ml n sósavoldatot adunk hozzá és az elegyet csökkentett nyomáson betömenyítjük. A maradékot etilacetáttal extraháljuk, az elkülönített etilacetátos kivonatot 0,5 ri sósavoldattal, majd telített, vizes sóoldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és bepároljuk; maradékként az epoxidot kapjuk. Rf 0,43 (szilikagélen, A—IX rendszerben). c) Redukció és hidrolízis A fenti módon kapott epoxidot 20 ml tetrahidrofurán és 2 ml metanol elegyében oldjuk, az oldatot 4 ml telített, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldat hozzáadásával keverjük és 15 °C hőmérsékletre hűtjük. Az elegyhez azután élénk keverés közben, kis részletekben, 1 g porított alumíniumból az 1. példában leírt módon előállított amalgamozott alumíniumot adunk hozzá. Az elegyet 45 percig tovább keverjük 25 °C körüli hőmérsékleten, majd vékonyréteg-kromatográfiai módszerrel vizsgáljuk PGE2 - és epoxid-tartalomra. Szükség esetén az elegyet tovább hagyjuk reagálni, majd amikor epoxid jelenléte már nem mutatható ki, akkor a szupernatáns szuszpenziót dekantáljuk az alumíniumról és ez utóbbit etilacetáttal mossuk, majd a mosófolyadékot is hozzáadjuk a dékantált folyadékhoz. Az így egyesített folyadékot csökkentett nyomáson bepáróljuk, a maradékot kb. 15-^20 ml etilacétáttal felvesszük és 20 ml n sósavoldattal rázzuk. A fázisokat szétválasztjuk, a szerves oldószeres fázist előbb 0,5 n sósavoldattal, majd telített vizes sóoldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és bepároljuk. 0,837 olajszerű maradékot kapunk. d) Szétválasztás A fenti módon kapott maradékot 20% etilacetátot tartalmazó hexán (Skellysolve B) éppen szükséges meny-5 nyiségében oldjuk, majd 65 g, savval mosott szilikagéloszlopon kromatografáljuk. 20%-tól 100%-ig növekvő mennyiségű etilacetátot tartalmazó hexánnal (Skellysolve B) eluálunk és azokat az eluátum-frakciókat, amelyek a vékonyrétegnkromatográfiai vizsgálat szerint 10 a kívánt vegyületet tartalmazzák (a két szétválasztandó vegyületet külön-külön tartalmazó frakciókat), egyesítjük és bepároljuk. így egyrészt 0,5 g PGE2 , másrészt 0,05 g ll/?-PGE2 terméket kapunk. R f 0,2 (szilikagélen, A—IX rendszerben). 15 Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a c) alatt leírt eljárás termékeként kapott olajszerű maradékot etilacetát és ciklohexán 1: 1 arányú elegyével eldörzsöljük, 10 °C körüli hőmérsékletre hűtjük és a PGE2 20 kristályával beoltjuk. Ily módon 0,4 g kristályos PGE2 vegyületet kapunk. Az anyalúgot kromatografáljuk azután szilikagélen és így a különböző frakciókból 0,1 g PGE2 és 0,05 g ll/?-PGE 2 vegyületet kapunk. 25 3. példa a) Szililezés A 2. példa a) bekezdésében leírt eljárással 0,68 g 30 PGA2 kiindulóanyagot szililezünk és a reakcióelegyet a leírt módon bepároljuk. A szililezett termék Rf -értéke 0,69 (szilikagélen, A—IX rendszerben). b) Oxidáció 35 A fenti módon kapott szililezett terméket 3,0 ml izopropilalkoholban oldjuk, az oldatot — 40 °C hőmérsékletre hűtjük és 0,84 ml terc-butil-hidroxidot, majd 0,352 g lítiumhidroxid-monohidrátot adunk hozzá. 40 A reakciót 5 óra hosszat folytatjuk -40°Cés -20°C közötti hőmérsékleten, majd a reakcióelegy pH-értékét széndioxid hozzáadásával 8,0 körülire állítjuk be. A levált epoxid Rf -értéke 0,43 (szilikagél, A— IX). 45 c) Redukció és hidrolízis A fenti módon kapott elegyet 20 ml tetrahidrofuránnal hígítjuk, majd 15 °C hőmérsékletre hűtjük. Az elegyhez élénk keverés közben, kis részletekben 1 g porított 50 alumíniumból az 1. példában leírt módon készített amalgamozott alumíniumot adunk. Az elegyet 25 °C hőmérsékleten 45 percig keverjük, majd vékonyrétegkromatográfiai módszerrel vizsgáljuk PGE2- és epoxidtartalomra. Ha szükséges, tovább hagyjuk reagálni, 55 majd amikor epoxid jelenléte már nem mutatható ki, a szupernatáns szuszpenziót dekantáljuk az alumíniumról és ez utóbbi etilacetáttal mossuk, majd az etilacetátos mosófolyadékot hozzáöntjük a dékantált folyadékhoz. Az így egyesített folyadékot csökkentett nyomáson 60 betömenyítjük. A maradékot 15—20 ml etilacetáttal felvesszük és 20 ml n sósavoldattal rázzuk. A rétegeket azután szétválasztjuk, a szerves oldószeres réteget 0,5 n sósavoldattal, majd telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és bepá-65 roljuk. 0,837 g olajszerű maradékot kapunk. 12
