163410. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,1'-diszubsztituált-4,4'-bipiridiliumsók előállítására

3 163410 oldat alakjában alkalmazzuk. Az l.l'-diszubsztituált­-4,4'-bipiridilium kation-gyök könnyen l,l'-diszubszti­tuált-4,4'-bipiridilium-sóvá oxidálható. A dihidrobipiridil oldata a termék gyártása során könnyen nyerhető vagy az előállításnál kapott reakció­elegyből oldószeres extrakcióval könnyen képezhető. A dihidrobipiridil oldószereként — mint azt a 735.348 sz. belga szabadalomban leírtuk — előnyösen szénhidro­géneket, különösen aromás szénhidrogéneket, különö­sen toluolt alkalmazhatunk. Különösen előnyösen jár­hatunk el oly módon, hogy az N-szubsztituált-piridi­nium-só és cianid reakciójakor kapott reakcióelegy ol­dószeres extrakciója során kapott dihidrobipiridil-olda­tot alkalmazunk. Az l,r-diszubsztituált-4,4'-bipiridilium-sót általában vizes oldat alakjában alkalmazzuk, mikoris a kapott l,l'-diszubsztituált-4,4'-bipiridilium kation-gyök a vizes fázisban helyezkedik el. Amennyiben a dihidrobipiri­dilt vízzel gyakorlatilag nem-elegyedő szerves oldószer­ben alkalmazzuk, úgy a reakció során a bipiridilium kation-gyököt tartalmazó vizes fázist és gyakorlatilag tiszta szerves oldószeres fázist kapunk. A két fázis szétválasztása után újra felhasználható, gyakorlatilag tiszta és oxigén-mentes oldószert kapunk. A bipiridilium-só anionja nem döntő jelentőségű té­nyező, mely a reakciót nem befolyásolja és a reakció során nem szenved változást (pl. klorid-, acetát- vagy metoszulfát-ion). Hasonlóképpen amennyiben a dihid­robipiridilt N-szubsztituált-piridinium-sóból származ­tatjuk le, úgy a só anionja nem döntő jelentőségű té­nyező. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál keletkező l,r-diszubsztituált-4,4'-bipiridilium kation-gyököt má­sodik lépésben számos oxidálószer segítségével (bele­értve levegőt és oxigént is), könnyen a megfelelő bipiri­dilium-dikationná oxidálhatjuk. E célra oxidálószer­ként levegőn és oxigénen kívül vizes közegben, telített kalomel elektróddal szemben —0,50 voltnál pozitívabb redox-potenciállal rendelkező oxidálószereket alkalmaz­hatunk. A fenti oxidálószerek példáiként az alábbi ve­gyületeket soroljuk fel: fémsók, pl. cérium(IV)szulfát híg kénsavban, és fémhalogenidek; szervetlen oxisav­anhidridek, különösen kéndioxid; klór, szerves oxidáló­szerek, előnyösen kinonok, pl. benzokinon, klóranil és antrakinon. A bipiridilium kation-gyök oxidációját előnyösen sa­vas közegben, különösen 4—6 pH-értéken hajthatjuk végre. A szükséges savas pH-t már oly módon is biz­tosíthatjuk, hogy az oxidálószert savas közegben ada­goljuk be. Eljárhatunk úgy is, hogy a reakcióelegyhez az oxidálószer előtt szabad savat adunk. Amennyiben 1,1 '-diszubsztituált-4,4'-bipiridilium-klo­rid-só élőállítása a cél, a második (oxidációs) szakasz során oxidálószerként különösen előnyösen klórt al­kalmazhatunk. Ez esetben a dihidrobipiridilt előnyö­sen l,l'-diszubsztituált-4,4'-bipiridilmm-klorid sóval hozhatjuk reakcióba. A bipiridilium kation-gyök oxidációjának reakció­terméke általában az i,F-diszubsztituält-4,4'-bipiri­dilium-só vizes oldata, mely gyomirtószerként közvet­lenül félhasználható, kívánt esetben megfelelő adalék­anyagok (pl. nedvesítőszerek) hozzáadása után. Eljár­hatunk oly módón is, hogy a reakcióelegyet vízzel ke­zeljük, mikoris a bipiridilium-só vizes oldatát kapjuk. A bipiridiliüm-só vizes oldata szennyezéseket gyakor­latilag nem tartalmaz és egy része további mennyiségű dihidro-bipiridilnek bipiridium kation-gyökké történő 5 átalakítására felhasználható. Az oxidáció első lépésének végrehajtásánál a hőmér­séklet nem döntő jelentőségű tényező. A reakciót elő­nyösen 15—80 °C-on, célszerűen szobahőmérsékleten hajthatjuk végre. Az oxidáció második lépése is elő-10 nyösen szobahőmérsékleten végezhető el. Az oxidáció második szakasza exoterm-reakció és ezért a 80 C C fölé történő felmelegedés elkerülése céljából a reakció­elegy hűtése előnyös. A dihidrobipiridil-oldattal elegyített l.l'-diszubszti-15 tuált-4,4'-bipiridilium-só mennyisége nem döntő jelen­tőségű tényező, azonban a dihidrobipiridilnek bipiri­dilium kation-gyökké való teljes átalakulásának bizto­sítása céljából 1 mól dihidrobipirilre általában legalább 1 mól bipiridilium-sót alkalmazunk. A bipiridilium-só 20 előnyösen feleslegben alkalmazható. A dihidrobipiridil­oldat és bipiridilium-só elegyítésekor mind a dihidro­bipiridil oxidációja, mind a bipiridilium-sóval való egyidejű reakció révén l,l'-diszubsztituált-4,4'-bipiri­dilium kation-gyök képződik. A bipiridilium kation-25 gyök kvantitatíve, elméleti kitermeléssel bipiridilium­dikationná oxidálható és a dihidrobipiridilnek bipiridi­lium-sóvá történő teljes átalakítása érhető el. A bipiri­diliumsó l,l'-szubsztituensei — mint már közöltük — általában azonosak a dihidrobipiridil l,l'-szubsztituen-30 seivel és így a reakcióelegy egyetlen l,l'-diszubsztituált­-4,4'-bipiridilium kation-gyököt tartalmaz. Megjegyez­zük, hogy bármely olyan l,l'-diszubsztituált-4,4'-bipiri­diliumsó, mely a dihidrobipiridillel nem reagál, a fo­lyadék-fázisban változatlan marad és a végtermékben 35 jelentkezik. A találmányunk tárgyát képező eljárás előnye a 735.348 sz. belga szabadalomban ismertetett módszerrel szemben, hogy könnyen elvégezhető és a reakcióelegyek 40 kezelése és feldolgozása egyszerűen és problémamente­sen megoldható. Azt találtuk, hogy amennyiben 1,1'-di­szubsztituált-dihidrobipiridileknek szerves oldószerek­kel képezett oldatait (a gyakorlatban ilyen oldatok hasz­nálatosak) víz jelenlétében oxidálószerekkel (pl. klórral) 45 közvetlenül a megfelelő bipiridilium-sóvá oxidáljuk, az emulzió-képződés veszélye jelentős. Az oxidációs el­járás első szakaszánál egymásnak ellentmondó követel­mények lépnek fel: abból a célból, hogy a klór a reak­cióelegyen minél gyorsabban áthatolhasson, gyors keve-50 résre volna szükség; másrészről azonban az emulzió­képződés nélküli, megfelelő keveredés biztosítása las­súbb keverést igényel. A képződő emulziók rendszerint hosszú ideig megmaradnak és a fázisok szétválasztása hosszabb időt vesz igénybe. A találmányunk tárgyát 55 képező eljárásnál az oxidációval kapcsolatban nem lép­nek fel nehézségek, még abban az esetben sem, amikor a második lépés során oxidálószerként klórt alkalmazunk. Az oxidáció mindkét szakaszában oxidálószert alkal­mazó közvetlen oxidációs eljárás másik hátránya, hogy 60 az oxidálószer a szerves oldószeres fázist nagy valószínű­séggel szennyezi és ezért e fázist az oldószer újrafelhasz­nálása előtt tisztítani kell. Ezzel szemben a találmá­nyunk szerinti eljárásnál az'oldószert nem hozzuk érint­kezésbe az oxidálószerrel és így újrafelhasználás előtt 65 tisztításra nincs szükség. 2

Next

/
Thumbnails
Contents