163379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ftalocianin-pigment színezékek előállítására
7 163379 8 3. Az un. izoindolin-eljárás során adott esetben klóratommal, brómatommal, rövidszénláncú alkil-, cikloalkil-, aralkil-, fenil- vagy alkoxi-csoporttal helyettesített 3-imino-izoindolin-vegyületekből indulunk ki. Az eljárás során 85—99,5 mól%, előnyösen 90—99 mól% mennyiségű izoindolin-vegyületet és 15—0,5 mól%, előnyösen 10—1 mól% mennyiségű, (II), (III) és/vagy (IV) általános képletű dinitrilt vagy 2,5-diszubsztituált pirrolidin- ill. -pirrolin-vegyületet fémforrás (pl. rézvagy nikkel-klorid, -bromid vagy -szulfát, előnyösen alifás vagy aromás mono- vagy dikarbonsavakkal, pl. ecetsavval, oxálsavval, borostyánkősavval, ftálsavval, továbbá glicinnel, alaninnal vagy szarkozinnal képezett réz- vagy nikkel-sók) jelenlétében szerves oldószerben, előnyösen többértékű alkoholokban, így etilénglikolban, dietilénglikolban, trietilénglikolban, propilénglikolban, trimetilénglikolban, butándiolokban vagy glicerinben melegítünk. Az adalékanyagok mennyisége viszonylag széles határok között változhat. Az izoindolin-vegyületek (ill. a megfelelő reagensek) mennyiségére számítva az adalékanyagokat pl. a következő mennyiségi határok között használhatjuk fel: a) a fémforrást sztöchiometrikus vagy közel sztöchiometrikus mennyiségben alkalmazzuk, pl. 3,5—-4,5 mól izoindolin-vegyülethez 1 mól fémsót adunk, b) legalább annyi oldószert használunk fel, amennyi a reakcióelegy megfelelő mértékű keverésének biztosításához szükséges (pl. az izoindolin-vegyületre számított 2—8-szoros mennyiségű oldószer jelenlétében dolgozunk). A reakciót magas hőmérsékleten, azonban 190 °C alatt, pl. 100—185 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A réz-ftalocianinokat előnyösen 110—140 °C-on, a nikkel- ftalocianinokat előnyösen 140—180 °C-on állítjuk elő. Az oldhatatlan pigmenteket szokásos módon, pl. szűréssel elkülönítjük, a szűrőlepényt adott esetben metanolban vagy vízben szuszpendáljuk, és vákuumban leszívatjuk. A mosáshoz felhasználhatjuk a színezékek feldolgozásához általánosan alkalmazható tenzideket is. A tenzidek közül a korábban említett hosszú szénláncú alkilszulfonátok, oleilalkohol-, ill. nonilfenol-etilénoxid-adduktok vagy polioxipropilénglikolok mellett aril- vagy aralkilszulfonátokat, karbonsavak, aminők, fenolok és alkoholok etilénoxiddal vagy propilénoxiddal képezett addíciós vegyületeit, ammóniumvegyületeket és hosszú szénláncú vagy gyűrűs alifás aminokat is felhasználhatjuk. A terméket szárítjuk. Nagy hozammal állíthatunk elő megfelelő tisztaságú, oldószerálló réz- és nikkel-ftalocianin-színezékeket. A kapott termékek a felhasználás szempontjából optimális fizikai sajátságokkal rendelkeznek, ennek megfelelően — a karbamidos, ill. dinitril-eljárassal előállított termékekkel szemben — utókezelésükre nincs szükség. A kapott termékek szerkezete röntgendiffrakciós elemzés alapján a 2 770 629 sz. USA-szabadalmi leírásban ismertetett y-kristálymódosulat szerkezetére emlékeztet, azonban a kristálylapok elrendeződése és az intenzitás tekintetében bizonyos mértékben eltér a y-kristálymódosulat szerkezetétől. Az eltéréseket az egyes példákban részletesebben közöljük. A karbamidos módszerrel, valamint a dinitril- és izoindolin-eljárassal előállított, szulfonsav-csoportokat nem tartalmazó, oldószerálló réz- és nikkel-ftalocianin-színezékek fiokkulációstabilitását pl. úgy javíthatjuk, hogy a ftalocianin-szintézis során, vagy a szintézis után a termékbe ismert módon kis mennyiségű egyéb fém-ftalocianint, pl. ón-, vanadium- vagy mangán-ftalocianint, 5 vagy ftalocianin-származékokat, így benzoil-ftalocianint, N-helyettesített ftalocianin-szulfonamidokat, adott esetben N-helyettesített aminometil-ftalocianinokat vagy hidroximetil-ftalocianinokat, továbbá gyantákat, abietinsavat, egyéb gyantasavakat vagy alkáliföldfémsóikat, 10 vagy gyantás aminokat, pl. abietilamint dolgozunk be. A termékek fiokkulációstabilitását úgy is fokozhatjuk, hogy a szulfonsav-csoportokat nem tartalmazó, 60—98 mól % mennyiségű adott esetben klóratommal, brómatommal, rövidszénláncú alkil-, cikloalkil-, aralkil-, 15 fenil- vagy alkoxi-csoporttal helyettesített réz-, illetve nikkel-ftalocianinból és 2—40 mól% mennyiségű, egy vagy több (I) általános képletű tetraazaporfin-vegyületből álló réz- vagy nikkel-ftalocianin-pigmentekbe szulfonsav-csoportokat viszünk be. Az (I) általános képletű 20 vegyületekben Me réz- vagy nikkel-atomot jelent, Rj alkil-, cikloalkil-, aralkil- vagy aril-csoportot képvisel, R2, R 3 , R 4 , R 5 , R 6 , R 7 és R 8 egymástól függetlenül hidrogénatomot, alkil-, cikloalkil-, aralkil- vagy aril-csoportot jelent, és R3 és R 4 , R 5 és R 6 és/vagy R 7 és R 8 25 együtt cikloalifás csoportot, adott esetben klóratommal, brómatommal, rövidszénláncú alkil-, cikloalkil-, aralkil-, fenil- vagy alkoxi-csoporttal helyettesített aromás csoportot vagy heteroatomot tartalmazó gyűrűt képezhet. A szulfonsav-csoportokat nem tartalmazó réz- és nik-30 kel-ftalocianin-pigmenteket adott esetben kéntrioxidot is tartalmazó tömény kénsavoldattal kezeljük. A kezelést előnyösen szobahőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten, így kb. 30 °C fölötti hőmérsékleten, célszerűen kb. 30—80 °C-on végezzük. 35 A flokkulációstabil réz- és nikkel-ftalocianin-pigmenteket továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy a pigmentek szintézisét szulfo-csoportokat tartalmazó, két ortohelyzetű, adott esetben gyűrűvé kapcsolódó helyettesítőt tartalmazó, tetraazaporfin-gyűrű kialakítására alkal-40 mas kiindulási anyag jelenlétében végezzük. Eljárhatunk végül úgy is, hogy a szulfonsav-csoportokat nem tartalmazó pigmenteket fém- (réz- vagy nikkel-) ftalocianin-szulfonsavakkal elegyítjük. A kompo-45 nenseket előnyösen vizes szuszpenzióik formájában, adott esetben megnövelt hőmérsékleten, pl. 30—70 °C-on előnyösen 40—60 °C-on elegyítjük. A találmány szerinti pigmentek fényét, fiokkulációstabilitását, szerves közegben való szétoszlathatóságát 50 (ezzel együtt a színtartóságot) 1—30%, előnyösen 2—-10% gyantasav vagy gyantasav-alkáliföldfémsó hozzáadásával fokozhatjuk. A gyantasavakat, ill. sóikat előnyösen a következőképpen dolgozzuk be a pigmentekbe: a pigment-diszperziót a gyantasav sójának lúgos 55 oldatával elegyítjük, majd a gyantasavat ül. a gyantasav alkáliföldfémsóit sav vagy alkóliföldfémsó hozzáadásával kicsapjuk. Gyantasavként bármilyen természetes vagy szintetikus gyantát felhasználhatunk, amelyek molekuláikban egy vagy több savas csoportot tartal-60 máznak; így pl. kolofónium-gyantát, nagymennyiségű kolofóniumgyantát tartalmazó egyéb gyantákat, hidrogénezett vagy dimerizált kolofóniumgyantákat, elszappanosítható maleinátgyantákat, kolofóniumgyantával módosított fenolgyantákat vagy elszappanosítható, 65 olajmentes alkidgyantákat alkalmazhatunk. 4
