163341. lajstromszámú szabadalom • Viaszkészítmény
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1971. XI. 21. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1970. XI. 13. (WP CO 8h/151239) Közzététel napja: 1973. II. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. (PE—801) 163341 Nemzetközi osztályozás: C 08 h 9/06 Feltalálók: BECKER Ruth vegyészmérnök, Zeitz, BURGAU Elisabeth oki. vegyész, Zeitz, GEISSLER Dieter vegyészmérnök, Zeitz, HELBIG Wolfgang oki. vegyész, Zeitz, WAGNER Manfred vegyészmérnök, Zeitz, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Petrolchemisches Kombinat Schwedt, Zeitz, Német Demokratikus Köztársaság Viaszkészítmény 1 A találmány keményítő és/vagy homogenizáló hatást kifejtő viaszra vonatkozik, amely alkalmas szilárd szénhidrogének, szilárd szénhidrogénkeverékek, illetve az ilyen nyersanyagokból előállított késztermékek, főként a gyertya-, csiszolószer- és polír- 5 paszta-gyártás, valamint az oldószertartalmú késztermékek, például autó-, padló- és bőrápolószerek stabilizálására. A gyertyák stabilitásának növelésére az ismert eljárásokban magas olvadáspontú, ún. keményí- 10 tett szintézisparaffinokat, pl. Fischer—Tropschtermékeket alkalmaztak, amelyek költséges, szelektív extrakcióval nyerhetők ki viszonylag széles molekulasúlyeloszlású paraffinkeverékből. A gyertyák stabilitására ugyan a szintézisparaffin kb. 15 98 °C olvadáspontú dermedéspontja kedvező, ezzel egyidejűleg azonban ilyen adalékok felhasználása közel 100%-os normál paraffintartalmuk miatt az automata húzómódszerrel dolgozó gyertyagyártásnál hátrányos, mivel a normál paraffinoknak az 20 izoparaffinokhoz képest sokkal gyengébb húzóképességük van. A szintézisparaffin gyertyagyártásnál való felhasználása ennek következtében az alapanyagként használt paraffin húzóképességétől függ. 25 Csiszoló- és polirpaszták előállításánál eddigiekben szokásos volt montánviasz-bázisú keményviaszok felhasználása, ezek azonban költségesek, így gazdaságossági szempontból hátrányosak. Az ápolószerek gyártásánál ismeretessé vált az az 30 intézkedés, hogy keményviaszok, pl. montánviaszok paraffinok és homogenizálószerek megfelelő kombinálásával a késztermék kívánt használati értékeit elérni. A fogyasztók állandó növekvő minőségi igényei a gyártókat arra kényszerítik, hogy a szilárdanyagtartalomra számított kb. 30 súly%-nak megfelelő keményviasz-arányt megnöveljék abból a célból, hogy a megkövetelt szilárdtest-keménység elérhető legyen. A viszonylag lágy homogenizálószerek alkalmazási lehetősége korlátozott, mivel ezek a viaszból készült szilárd testek dermedéspontját és szilárd test-keménységét csökkentik. A vázolt különböző alkalmazásterületre általánosan alkalmazható viaszkészítmény ezidáig nem vált ismeretessé. A találmány célkitűzése olyan általánosan alkalmazható viasz előállítása, amelynél a különböző felhasználási területeken mutatkozó és ismert viaszok felhasználásából eredő hátrányok kiküszöbölhetők. A találmány feladata tehát megfelelő viaszkomponensekből keményítő és/vagy homogenizáló tulajdonságokkal rendelkező viasz kialakítása. A kitűzött feladatot a találmány szerint olyan viaszkészítmény előállításával oldottuk meg, amely 10—20 súly% 55—75 °C dermedéspontú elágazó szénláncú szénhidrogénből, 50—80 súly % 65—90 °C dermedéspontú egyenes szénláncú szénhidrogénből és 5—35 súly% poliolefin viaszból, előnyösen polietilén és/vagy a polipropilén viaszból áll, amelynek 163341 1
