163207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására
163207 31 32 poliglikoléter, oxetilezett polipropilénglikol vagy természetes anyagok, mint zselatinok, gumiarábikum, tragant, halenyv hozzáadhatok. Az ilyen hozzátétanyagok elsősorban a poliuretándiszperziók viszonylag nagy felületi feszültségének 5 csökkentését célozzák. Ezek továbbá a diszperziók kémiai stabilitását és koagulálhatóságát befolyásolják. A diszperziók azonos töltésű diszperziókkal, pl. polivinilacetát, polietilén-polisztirol-, poli- 10 butadién-, polivinilklorid- és kopolimer-műanyag-diszperziókkal hígíthatok. Végül töltőanyagok, lágyítók, pigmentek, korom- és kovasav-szólok, alumínium-, anyag-, azbeszt-diszperziók ezekbe a diszperziókba be- 15 dolgozhatók. Sok esetben előnyösebb az ilyen töltőanyagokat, lágyítókat, pigmenteket, stabilizátorokat pl. fény- vagy hidrolizáló hatásokkal szemben, térhálósítókat, optikai fehérítőket, tixotrópiát oko- 20 zó szereket, a felületi tulajdonságokat és az anyag fogását javító szereket, oldott, pasztásított, vagy diszpergált formában a víz adagolás előtt a poliuretánolvadékhoz vagy a poliuretán-polielektrolit diszpergálás előtti koncentrált vi- 25 zes oldatához adagolni. A poliuretánmasszák vizes diszperziói stabilisak, raktározhatok és szállíthatók, és tetszőleges későbbi időpontban, pl. formaadással feldolgozhatók. Általában közvetlenül alaktartó műanyag 30 bevonatokká száradnak, azonban az eljárás termékeinek formaadását önmagukban ismert térhálósítós szerek jelenlétében is végrehajthatjuk. E célból a poliuretánmasszához az eljárás során polifunkciós, térhálósító hatású anyagokat ada- 35 gólunk, amelyek az adott esetben jelenlevő oldószerek elpárolgása után szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten kémiai térhálósodást okoziak. Példaképpen a ként, kén-szólokat, szabad és részben vagy teljesen blokkolt po- 40 liizocianátokat, karbodiimideket, poliaminokat, primer monoaminokat és az ammóniát, szerves és szervetlen peroxidokat nevezzük meg. Az adott esetben oldott vagy pasztásított térhálósítókat, töltőanyagokat, pigmenteket, hígítókat és egyéb 45 hozzátéteket az eljárás során a diszpergált poliuretánmasszához adagolhatjuk. Formaldehidet és/vagy nagyobb szénatomszámú aldehideket, ill. azok reakcióképes származékait és kondenzátumait, pl. aminokkal és szénsavszármazékokkal a 50 már kialakított diszperzióhoz (ismét) hozzáadhatjuk, ugyanígy a di- és poliepoxidokat is. Hozzátétanyagként különösen jelentősek a már említett, acilezett Y—X—NH—R, illetve Y—R2— (X—NH—R)n általános képletű aminők, 55 amelyek a jelenlevő metilolvegyületek térhálósítását okozzák. Ezeket az acilezett aminokat a poliuretánmassza felépítése közben tetszőleges időpontban, vagy a diszpergáláskor, vas^y csak röviddel a felhasználás előtt adagolhatjuk. 60 Szabad formában levő 110 — kb. 4000 közötti molekulasúlyú poliizocianátokat azonban legkorábban közvetlenül a diszpergálás előtt, előnyösen azonban a diszpergálás után, ill. a kész diszperzióhoz adagolhatunk. ®5 Ä kiválasztott kémiai összetétel szerint és az uretáncsoport-, valamint ionoscsoport-tartalom szerint különböző tulajdonságú poliuretánokat kapunk. Ezek lehetnek ragadós masszák, hőre lágyuló és gumirugalmasságú termékek különböző keménységi fokban, egészen az üvegkeménységű, hőre keményedő termékekig. A termékek hidrofil tulajdonsága ugyancsak széles határok között változhat. A rugalmas termékek is, amennyiben azokat nem térhálósító adalékkal állítottuk elő, magasabb hőmérsékleten, pl. 100 —1:80 °C közötti hőmérsékleten termoplasztikusan feldolgozhatók. Erre a célra előnyösen kis mennyiségű lágyítót, vagy duzzasztószert, pl. poliésztert, poliétert, ftalátokat, foszfátokat, vagy vizet is adagolunk. A koagulátumok, amelyeket pl. a diszperziók kifagyasztásával vagy elektrolitok adagolásával állítottunk elő, pl. préseléssel és szárítással vékony, lapokká vagy szabálytalan méretű granulátumokká alakíthatunk át, amelyek a szokásos módon tovább feldolgozhatók. A vizes diszperziók néhány esetben porrá is permetezhetők, amelyek szinterezésre, ill. olvasztásra alkalmasak. Ülepedő és újból diszpergálható diszperziók esetében a finom szemcséjű poliuretánt egyszerűen le is szívathatjuk. Az előállított pasztákat, ill. porokat olvasztásos szinterezéssel szilárd állapotba vihetjük át. Végül az eljárás termékeit, azok tulajdonságainak javítása, pl. hidrofilitásának, liofilitásának és felületi keménységének növelése céljából több értékű anionok, pl. szulfátok, diszulfátok, foszfátok, szilikofluoridok vizes oldataival utánkezelhetjük. A találmány szerinti eljárással előállított poliuretánok sok célra alkalmazhatók. Pl. a mártott tárgyak, a latex habverő eljárás szerinti habanyagok, elektrolitok adagolásával a vizes oldatokhoz és diszperziókhoz olyan koagulátumok, amelyek keverős hengerszékkel dolgozhatók fel, és a víz elpárologtatása útján ragadásmentes és ragadós filmek és fóliák állíthatók elő. Az eljárás termékei szövött és nem szövött textíliák, bőr, papír, fa, fémek, kerámiák, kő, beton, bitumen, kemény szálas anyagok, szalma, üveg, porcelán, a legkülönbözőbb minőségű műanyagok, üvegszálak bevonására, ill. átvonásár.i és impregnálására, antisztatikus és gyűrhetetlen kikészítésre, fátylak kötőanyagaként, ragasztóként, tapadásközvetítőként, kasírozószerként, hídrofobizálószerként, lágyítóként, kötőanyagként, pl. parafa- vagy faliszthez, üvegszálakhoz, azbeszthez, papírhoz hasonló anyagokhoz, műanyag vagy gumihulladékokhoz, keramikus anyagokhoz, textilnyomásban és a papíriparban segédanyagként, polimerek hozzátétanyagaként, írezőszerként és bőrkikészítőként alkalmazhatók. A szuszpenziókból előállított porok vagy paszták polimerek, mint polivinilklorid. polivinilacetát, sztirol-butadién-kopolimerek hozzátétanyagaként használhatók. A port a szilárd formában, ill. olvadékállapotban levő polimerhez pl. a keverős hengerszéken vagy az extruderben adhatjuk hozzá.
