163207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására

163207 31 32 poliglikoléter, oxetilezett polipropilénglikol vagy természetes anyagok, mint zselatinok, gumiará­bikum, tragant, halenyv hozzáadhatok. Az ilyen hozzátétanyagok elsősorban a poliuretándiszper­ziók viszonylag nagy felületi feszültségének 5 csökkentését célozzák. Ezek továbbá a diszper­ziók kémiai stabilitását és koagulálhatóságát be­folyásolják. A diszperziók azonos töltésű diszperziókkal, pl. polivinilacetát, polietilén-polisztirol-, poli- 10 butadién-, polivinilklorid- és kopolimer-mű­anyag-diszperziókkal hígíthatok. Végül töltőanyagok, lágyítók, pigmentek, ko­rom- és kovasav-szólok, alumínium-, anyag-, azbeszt-diszperziók ezekbe a diszperziókba be- 15 dolgozhatók. Sok esetben előnyösebb az ilyen töltőanyago­kat, lágyítókat, pigmenteket, stabilizátorokat pl. fény- vagy hidrolizáló hatásokkal szemben, tér­hálósítókat, optikai fehérítőket, tixotrópiát oko- 20 zó szereket, a felületi tulajdonságokat és az anyag fogását javító szereket, oldott, pasztásí­tott, vagy diszpergált formában a víz adagolás előtt a poliuretánolvadékhoz vagy a poliuretán­-polielektrolit diszpergálás előtti koncentrált vi- 25 zes oldatához adagolni. A poliuretánmasszák vizes diszperziói stabili­sak, raktározhatok és szállíthatók, és tetszőleges későbbi időpontban, pl. formaadással feldolgoz­hatók. Általában közvetlenül alaktartó műanyag 30 bevonatokká száradnak, azonban az eljárás ter­mékeinek formaadását önmagukban ismert tér­hálósítós szerek jelenlétében is végrehajthatjuk. E célból a poliuretánmasszához az eljárás során polifunkciós, térhálósító hatású anyagokat ada- 35 gólunk, amelyek az adott esetben jelenlevő ol­dószerek elpárolgása után szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten kémiai térháló­sodást okoziak. Példaképpen a ként, kén-szólo­kat, szabad és részben vagy teljesen blokkolt po- 40 liizocianátokat, karbodiimideket, poliaminokat, primer monoaminokat és az ammóniát, szerves és szervetlen peroxidokat nevezzük meg. Az adott esetben oldott vagy pasztásított térhálósítókat, töltőanyagokat, pigmenteket, hígítókat és egyéb 45 hozzátéteket az eljárás során a diszpergált po­liuretánmasszához adagolhatjuk. Formaldehidet és/vagy nagyobb szénatomszámú aldehideket, ill. azok reakcióképes származékait és kondenzátu­mait, pl. aminokkal és szénsavszármazékokkal a 50 már kialakított diszperzióhoz (ismét) hozzáadhat­juk, ugyanígy a di- és poliepoxidokat is. Hozzátétanyagként különösen jelentősek a már említett, acilezett Y—X—NH—R, illetve Y—R2— (X—NH—R)n általános képletű aminők, 55 amelyek a jelenlevő metilolvegyületek térhálósí­tását okozzák. Ezeket az acilezett aminokat a poliuretánmassza felépítése közben tetszőleges időpontban, vagy a diszpergáláskor, vas^y csak röviddel a felhasználás előtt adagolhatjuk. 60 Szabad formában levő 110 — kb. 4000 közötti molekulasúlyú poliizocianátokat azonban legko­rábban közvetlenül a diszpergálás előtt, előnyö­sen azonban a diszpergálás után, ill. a kész disz­perzióhoz adagolhatunk. ®5 Ä kiválasztott kémiai összetétel szerint és az uretáncsoport-, valamint ionoscsoport-tartalom szerint különböző tulajdonságú poliuretánokat kapunk. Ezek lehetnek ragadós masszák, hőre lá­gyuló és gumirugalmasságú termékek különböző keménységi fokban, egészen az üvegkeménysé­gű, hőre keményedő termékekig. A termékek hidrofil tulajdonsága ugyancsak széles határok között változhat. A rugalmas termékek is, amennyiben azokat nem térhálósító adalékkal állítottuk elő, magasabb hőmérsékleten, pl. 100 —1:80 °C közötti hőmérsékleten termoplasztiku­san feldolgozhatók. Erre a célra előnyösen kis mennyiségű lágyítót, vagy duzzasztószert, pl. poliésztert, poliétert, ftalátokat, foszfátokat, vagy vizet is adagolunk. A koagulátumok, amelyeket pl. a diszperziók kifagyasztásával vagy elektrolitok adagolásával állítottunk elő, pl. préseléssel és szárítással vé­kony, lapokká vagy szabálytalan méretű granu­látumokká alakíthatunk át, amelyek a szokásos módon tovább feldolgozhatók. A vizes diszper­ziók néhány esetben porrá is permetezhetők, amelyek szinterezésre, ill. olvasztásra alkalma­sak. Ülepedő és újból diszpergálható diszperziók esetében a finom szemcséjű poliuretánt egysze­rűen le is szívathatjuk. Az előállított pasztákat, ill. porokat olvasztásos szinterezéssel szilárd ál­lapotba vihetjük át. Végül az eljárás termékeit, azok tulajdonságainak javítása, pl. hidrofilitásá­nak, liofilitásának és felületi keménységének nö­velése céljából több értékű anionok, pl. szulfá­tok, diszulfátok, foszfátok, szilikofluoridok vizes oldataival utánkezelhetjük. A találmány szerinti eljárással előállított poli­uretánok sok célra alkalmazhatók. Pl. a mártott tárgyak, a latex habverő eljárás szerinti habanyagok, elektrolitok adagolásával a vizes oldatokhoz és diszperziókhoz olyan koagu­látumok, amelyek keverős hengerszékkel dolgoz­hatók fel, és a víz elpárologtatása útján ragadás­mentes és ragadós filmek és fóliák állíthatók elő. Az eljárás termékei szövött és nem szövött tex­tíliák, bőr, papír, fa, fémek, kerámiák, kő, be­ton, bitumen, kemény szálas anyagok, szalma, üveg, porcelán, a legkülönbözőbb minőségű mű­anyagok, üvegszálak bevonására, ill. átvonásár.i és impregnálására, antisztatikus és gyűrhetetlen kikészítésre, fátylak kötőanyagaként, ragasztó­ként, tapadásközvetítőként, kasírozószerként, hídrofobizálószerként, lágyítóként, kötőanyag­ként, pl. parafa- vagy faliszthez, üvegszálakhoz, azbeszthez, papírhoz hasonló anyagokhoz, mű­anyag vagy gumihulladékokhoz, keramikus anya­gokhoz, textilnyomásban és a papíriparban se­gédanyagként, polimerek hozzátétanyagaként, írezőszerként és bőrkikészítőként alkalmazhatók. A szuszpenziókból előállított porok vagy pasz­ták polimerek, mint polivinilklorid. polivinilace­tát, sztirol-butadién-kopolimerek hozzátétanya­gaként használhatók. A port a szilárd formában, ill. olvadékállapotban levő polimerhez pl. a ke­verős hengerszéken vagy az extruderben adhat­juk hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents