163185. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-aril-2-aminoalkoxi-sztirolok előállítására

163185 1? etoxi)-sztiril] -jkinolin-monohidroklorid állítható elő. Hozam az elméleti 74%-a. Olvadáspontja 188 °C. 49. példa 24,5 g (3,5-Dimetilizoxazolil-4)-metil-trifenil-foszfóniumklorid 150 ml-es abszolút etanollal készült oldatához 1,4 g nátriumnak 50 ml vízmentes etanollal készült oldatát adjuk. A 40 °C-ra melegített reakcióelegyhez keverés közben 7,8 g 2-(2-dimetilamino)-etoxi;

benzaldehidet csepegtetünk, és utána 15 percen át forraljuk. Az oldószer elpárologtatásával a maradékhoz híg sósavat adunk, és a keletkezett trifenilfoszfinoxid eltávolítására benzollal extraháljuk. A vizes fázist 2 n nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és éterrel többször extraháljuk. A nátriumszulfáton való szárítás és az éter elpárologtatása után kapott olajszerű maradékot acetonban oldjuk, és éteres hidrogénkloriddal leválasztjuk a hidrokloridot. Acetonból való kétszeri átkristályosítás után 6 g (az elméleti 70%-a) 4-[2-(2-dimetilaminoetoxi)-sztiril]-3,4-dimetilizoxazol-hidrokloridot kapunk 180—181 °C olvadáspontú színtelen kristályok alakjában. A kiinduláshoz használt foszfóniumklorid 3,5--dimetil-4-,

klőrmetilizoxazolból és trifenilfoszfitból az elméleti értékhez viszonyított 89%-os hozammal, színtelen kristályok alakjában állítható elő. A 3,5-dimetil-4-klórmetilizoxazol N. K. Kohetkov, E. D. Komutova és M. V. Bazilevszkij módszerével [Zs. obscsej himii 28, 2736 (1958)1, 3,5--dimetilizoxazol klórmetilezésével állítható elő. A 49. példában ismertetett eljáráshoz hasonló módon állíthatók elő a következő vegyületek is (50—51. példák): 50. példa Benzilkloridból és trifenilfoszfinból benzil-trifenil-foszfóniumkloridot készítünk [Wittig és Schöllkopf, Ber. 88, 1662 (1955)], és azt 2-(dimetilammoetoxi)-íbenzaldehiddel (fp.0,05 110 CC) 2~(dimetilaminoetoxi)-sztilbenné reagáltatjuk. Az anyagot hidrokloridja alakjában különítjük el. Hozam az elméleti 73%-a. Olvadáspontja 199 °C. 51. példa 2-Klór-metilpiridinből (fp.ll0

= 42—45 °C) és trifenilfoszfinból pikolil-2-trifenilfoszfóniumkloridot állítunk elő, és azt 2-(dimetilaminoetoxi)^benzaldehiddel (fp.0,05 110- °C) 2-[2-(2-dimetilaminoetoxi)-sztiril]-piridinné alakítjuk át. Monohidroklorid alakjában különítjük el. Hozam az elméleti 66%-a. Olvadáspontja 186—187 °C. Az I általános képletű vegyületek szokványos gyógyszerkészítményekké, például tablettákká, drazsékká és végbélkúpokká dolgozhatók fel. Az 18 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 adag felnőttek számára 5—100 mg, előnyösen 20 —50 mg. A következő példák néhány gyógyszerészeti felhasználási forma előállítására vonatkoznak: í. példa 25 mg 2-[2-(2-dimetilaminoetoxi)-sztiril]-piridin-monokloridöp tabletták Összetétel: 1 tabletta tartalma: 2- [2-(2-dimetilaminoetoxi)-sztiril] --piridin-monohidroklorid 25,0 mg dikalciumfoszfát, vízmentes 125,0 mg Aerosil (kolloid kovasav) 10,0 mg kukoricakeményítő 30,0 mg polivinilpirrolidon 5,0 mg maleinsav 3,0 mg burgonyakeményítő 20,0 mg magnéziumsztearát 2,0 mg 220,0 mg Előállítás: A hatóanyag, a kalciumfoszfát, az Aerosil és a kukoricakeményítő keverékét polivinilpirrolidonnak a maleinsavat is tartalmazó 10%-os etanolos oldatával 1,5 mm-es lyukméretű szitán granuláljuk, 45 °C-on megszárítjuk, és ugyanazon a szitán még egyszer átdörzsöljük. Az így kapott granulátumot a burgonyakeményítővel és a magnéziumsztearáttal keverjük, és tablettákká sajtoljuk. Tablettasúly: 220 mg. Bélyeg: 9 mm-es. II. példa 25 mg 2-[2-(2-dimetiMminoetoxi)-sztirü]-piridin-mcmohidr&kloridos drazsék Az I. példa szerint előállított tablettákat ismert módon cukorból és talkumból álló bevonattal látjuk el. A kész drazsékat méhviasszal fényezzük. Drazsésúly: 330 mg. III. példa 50 mg 2-[2-(2-dimetilaminoetoxi)-sztiril]-piridin-monohidrokloridos végbélkúpok Összetétel: 1 kúp tartalma: 2- [2-(2-dimetilaminoetoxi)-sztirü] --piridin-monohidroklorid végbélkúpmassza (pl. Witepsol W 45) 50,0 mg 1650,0 mg 1700,0 mg Előállítás: A finoman porított hatóanyagot merülő homogenizálóval bekeverjük a megolvasztott és 40