163170. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-amino-N-(dialkil-amino-alkil)-benzamid-származékok és azok sóinak előállítására
163170 rinti felismerés értelmében az teszi lehetővé, hogy a 4-amino-benzoesavat vagy annak megfelelő származékát egy N-(dialkilamino-alkil)-foszíorsav-triamiddal reagáltatjuk. A találmány értelmében úgy állítjuk elő az I általános képletű 4-amino-N-(dialkilamino-alkil)-benzamid-származékokat, hogy valamely II általános képletű — ahol R1, R 2 és A jelentése a fenti — N-(dialkilamino-alkil)-foszforsav-triamidot valamely III általános képletű — ahol X és R3 jelentése a fenti — 4-amino-2,5-szubsztituált-benzoesav-származékkal reagáltatunk. A reakciót a csatolt rajzon az „A" reakcióvázlattal mutatjuk be, ahol X, A, R1, R 2 és R 3 jelentése a fenti. A fenti reakciót célszerűen közömbös oldószerben, 50 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Közömbös oldószerként aromás vagy alifás szénhidrogént, így benzolt, toluolt, xilolt, hexánt, oktánt, vagy dimetilformamidot vagy kloroformot használhatunk. Legelőnyösebbnek a benzolt és a tóluolt találtuk. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek bázikus jellegüknél fogva savaddíciós sókat is képezhetnek. Ezeket önmagában ismert módon úgy állíthatjuk elő, hogy a szabad bázist a megfelelő savval, pl. sósavval, hidrogénbromiddal, hidrogénjodiddal, borkősavval, ecetsavval és hasonlókkal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás kiindulási vegyületeként használt, II általános képletű N-(dialkilamino-alkilj-foszforsáv-triamid-származékok új vegyületek. Előállításuk célszerűen úgy történik, hogy N,N-dialkil~alkilén-diamint foszfor-oxikloriddal reagáltatunk. Az így kapott só stabilis kristályos vegyület. így pl. a IV képletű vegyületet dietil-etilén-diaminból és foszfor-oxikloridból állíthatjuk elő; a termék stabilis fehér kristályos anyag, 155 °C olvadásponttal. A szabad bázis, amely olajos anyag, könnyen előállítható olyan módon, hogy a kristályos hidrokloridhoz lúgot adunk. A II általános képletű új kiindulási vegyületeket célszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy 3 mól N,N-dialkil-alkilén-diamint közömbös oldószerben oldunk, és az így kapott oldathoz 1 mól íoszfof-oxikloridot adunk. A reakciót lefolytathatjuk szobahőmérsékleten is, de a hőmérsékletet az oldószer forráspontjáig növelhetjük; az utóbbi esetben a reakciót célszerű visszafólyató hűtő alatt lefolytatni. A reakció majdnem kvantitatív kitermeléssel megy végbe. Közömbös oldószerként ebben a reakcióban célszerű ugyanazt az oldószert felhasználni, mint amelyet a későbbiek során használunk fel a III általános képletű benzoesav-származékkal végbemenő reakcióban. A találmány szerinti eljárás kiindulási vegyületeként használt foszforsav-triamid-származékök szabad bázisként is stabilisak, ami nyilvánvaló annak a ténynek az ismeretében, hogy az ahalóg szerkezetű hexametil-foszforsav-triamid is stabilis, és ezért oldószerként kereskedelmi forga-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 lomban van. Ha azonban a hexametil-foszforsav-triamidot ecetsavval és benzoesavval reagáltatjuk, nem lehet savamid-vegyületet kapni. Ezért meglepő, hogy a találmány szerinti eljárásban a savamid-származék közvetlenül előállítható a találmány szerinti foszforsavamid-származék és benzoesav-származék reagáltatásával. A találmány szerinti eljárásban használt másik kiindulási vegyület, a III általános képletű amino-benzoesav-származék 4-amino-benzoesavból, 4-amino-szalicilsavból vagy ezek származékaiból állítható elő. így pl. a 2-hidroxi-4-amino-5-klór-benzoesavat úgy állíthatjuk elő, hogy 4--amino-szalicilsavat klórozószerrel, előnyösen fenil-jód4doriddal, jód-trikloriddal vagy borostyánkősav-imid-kloriddal reagáltatunk. A 2-alkoxi-4-amino-54ialogén-benzoesavat célszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy 2-Mdroxi-4-amino-5--halogén-benzoesavat szokásos alkilez&zerrel reagáltatunk. A 2-es és 5-ös helyzetben szubsztituált 4--amino-benzoesavamid-származékökat vagy úgy állíthatjuk elő, hogy a 4-amino-2,5-szubsztituált benzoesavat amidáljuk, vagy pedig a 4-amino-benzoesavat először amidáljuk, majd a 2-es és az 5-ös helyzetbe bevisszük a kívánt szubsztituenseket. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek egyaránt felhasználhatók sókként vagy szabad bázisként. Abban az esetben, amikor valamilyen sót kívánunk előállítani, célszerű a reakcióterméket közvetlenül só alakjában előállítani. A találmány iSzerinti eljárás számos előnye közül az alábbiakat említjük meg: a) A célterméket közvetlenül 4-amino-2--szübsztituált benzoesavból lehet előállítani anélkül, hogy szükség lenne a 4-es helyzetű amino-csoport védelmére; a kiindulási vegyületként felhasznált N~(dialMlamino-alkil)-foszforsav-triamid jelenlétében ugyanis a 4-amino-benzoesav amino-csoportja sértetlen marad. b) A kiindulási vegyületként használt új N-(dialkilamino-alkil)-foszforsav-triamid könnyen előállítható N,N-dialkilén-diamin és foszfor-oxiklorid reagáltatásával. Az új foszforsav-amid-származék sósavas sói rendkívül stabilis vegyületek, aminek következtében könnyen kezelhetők, és nem igényelnek nedvesség elleni védelmet. c) Az eljárás nagy tisztaságú terméket szolgáltat magas hozamokkal. d) Szükség esetén a termék könnyen tovább tisztítható. e) Nincs szükség a 4-es helyzetű amino-csoport védelmére, sem pedig a karboxil-csoport aktiválására, és a célterméket enyhe reakciófeltételek mellett és rövidebb idő alatt lehet előállítani. Az elmondottakból következik, hogy a találmány szerinti eljárás az ismert eljárásokhoz viszonyítva egyszerűbben és lényegesen alacsonyabb költséggel folytatható le.
