163103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztítuált ditio-bikarbamidok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. V. 31. Közzététel napja: 1973.1. 28. Megjelent: 1975. III. 29. (EE-1921) 163103 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 157/06 Feltalálók: Egri János kutató-vegyész 29%, dr. Magyar Károly állatorvos 23%, Majerkó Béla vegyésztechnikus 10%, dr. Rákóczi József vegyész-kandidátus 28%, dr. Várhegyi István állatorvos 10%, Budapest Tulajdonos: EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár, Budapest Eljárás szubsztituált ditio-bikarbamidok előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű szubsztituált ditio-bikarbamidok, pontosabban l-metil-6-alkenil-ditio-bikarbamidok előállítására -ahol R jelentése 3-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó alkenil-csoport. A vegyületek a hipofízis, a 5 mellékvese, és az ovarium működését befolyásoló ismert hatóanyagok. A vegyületek ismert előállításmódja szerint valamely 4-szubsztituált tioszemikarbazid és N-helyettesített izotiocianát, vagy a reakciókörülmé- 10 nyék között ezen izotiocianátot leadó ditio-karbamát-származék reagáltatásával állíthatók elő (878 177 sz. nagy-britanniai, 1462 951 sz. francia, 149 197 sz. magyar szabadalmi leírás, Ind. Chim. Belge, 1967. 32 (SpecJMo), 1200-1203). A 15 kiinduló tioszemikarbazid-származékot valamely ditiokarbamát és hidrazin reagáltatásával állítják elő (1. előbb idézett Ind. Chim. Belge-cikk). A teljes eljárás sok reakciólépésből áll, s iparilag 20 nem előnyösen valósítható meg. A ditiokarbamát előállítása metilamin széndiszulfidos reakciójával történik, így ipari kivitelezése közismerten nem előnyös (az alacsonyabb forráspontú széndiszulfid erősen mérgező, és rendkívül gyúlékony, robbanás- 25 veszélyes). További hátránya az ismert eljárásnak, hogy szükséges a közbenső termékek elkülönítése és tisztítása. Megemlítjük azt is, hogy az eljárással az N-szubsztituált izotiocianátra számolva legfeljebb 60%-os hozammal kapható a végtermék. 30 Azt találtuk, hogy a végterméket jó hozammal egy reakciólépésben kaphatjuk, a (II) képletű S-metilkarbamoU-ditiofoszforsav-0,0-dietilészter és egy (III) általános képletű alkenil-rodanid - ahol R1 3-6 szénatomszámú, egyenes vagy elágazó alkenil-csoportot jelent - reagáltatásával s ezt követően a reakciótermék hidrazinhidráttá való reakciójával. Előnyösnek találtuk, ha a reakciókat magában a dietilészter előállítási elegyében hajtjuk végre. A kiindulóanyagként használt (II) képletű S-metilkarbamoil-ditiofoszforsav-0,0-dietilésztert ismert módon állítjuk elő (Houben-Weyl, Chem. Meth. Org. Chem., 12/2,823). Az ugyancsak kündulóvegyületként használt (III) általános képletű alkanilrodanid ugyancsak önmagában ismert módon, valamely alkenilhalogenid és alkálirodanid reagáltatásával állítható elő. A találmány szerinti eljárás, elsősorban a fenti dietilészterből kiinduló eljárás nem magátólértetődő. Az irodalomból ugyanis csupán az ismeretes, hogy az S-szubsztituáltkarbamolil- ditiofoszforsav-0,0-dietilészterek hő hatására, illetve bázis jelenlétében diszubsztituált karbamiddá alakulnak (Helv. Chim. Acta, 49, 1966, 607). A találmány szerinti eljárás még ipari méretben kivitelezve sem mutatja az ismert eljárással kapcsolatban említett egyetlen hátrányt sem. Kivitelezése egyszerű, előnyös, a kiindulóanyagok rendkívül egyszerűen hozzáférhetők, s a végtermék 163103