162965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas forráspontú fermentációs termékek kinyerésére

162965 5 6 rek jól ismerik a vízzel azeotropot alkotó oldó­szereket. A találmány nem arra vonatkozik, hogy melyik oldószerek alkotnak ilyen azeotro­pot, hanem arra, hogy ezek az oldószerek fel­használhatók a találmány szerinti eljárásban a fermentációs termékek táptalajból történő el­választására. Minden esetben a választott leg­előnyösebb oldószer az elválasztandó termék oldhatósági jellemzőitől függ. Az adagolt oldószer mennyisége egy sor té­nyezőtől függ, így pl. a táptalajban levő víz mennyiségétől, a víz-oldószer azeotrop össze­tételétől és a víz és a termék oldhatóságától az oldószerben. Feltétlenül elegendő mennyiségű oldószert kell adagolni ahhoz, hogy a vizet azeotrop úton eltávolítsuk, és csak egy folya­dékfázis maradjon. A vizet addig távolítjuk el azeotrop desztülációval, míg a visszamaradó víz teljesen oldható a desztilláló edényben jelen­levő szerves oldószerben. Gyakorlatilag, ha szük­séges, az egész vízmennyiség is eltávolítható. Ha az elválasztandó termék oldható az oldó­szerben adott esetben még annyi oldószert kell az azeotrop desztilláció maradékához adni, hogy az összes termék feloldódjék. Az oldószer egy­szerre, folyamatosan, vagy időközönként, szaka­szosan adagolható. Az azeotrop desztülációval eltávolított oldószer a víz elválasztása után visszavezethető. Az azeotrop desztillálási lépést végezhetjük atmoszférikus vagy csökkentett nyomáson, ön­magukban ismert módszerekkel. Ha a kívánt termék hőre érzékeny, a desztillációt előnyös csökkentett nyomáson végezni, mivel így ala­csonyabb hőmérséklet alkalmazható. Miután az átdesztilláló azeotrop elegyet kon­denzáltattuk és lehűtöttük, az szétválasztható vizes és szerves fázisra. A vizes fázist, miután eltávolítottuk belőle a kevés oldott oldószert, szennyvízként eltávolíthatjuk. Mivel a víz el­távolítási módja miatt mentes a szennyezések­től, nem kell szennyvíztisztítási eljárásnak alá­vetni. Az oldószer visszavezethető az eljárásba. Az azeotrop desztilláció befejezése után a termék a fentiekben említett valamelyik eljá­rással elválasztható a desztillációs maradékból. Jellemző termék, amely vízben és szerves oldó­szerben egyaránt oldódik, a penicillin V, peni­cillin G, tilozin és az eiitromicin. Ezek a ter­mékek a desztillációs maradékban oldva van­nak jelen. Vízben oldható, azonban szerves oldószerben nem oldódó termék pl. a cefalosporin C. Ezt a terméket a maradéktól szűréssel választhat­juk el. Jellemző vízben oldhatatlan, szerves oldószerben oldható termék a monenzin. Ez a termék szintén a desztillációs maradékban van oldva. Ha a terméket elválasztottuk a desztillációs maradéktól, az eddig is használt tisztítási el­járásokkal tisztíthatjuk. A monenzin és peni­cillin V tisztítási eljárásai tipikus példák az al­kalmazható módszerekre. Monenzin esetén a szerves oldószert lepároljuk a desztillációs ma­radékról és így a monenzin és egy olaj keve­réke marad vissza. Ehhez a keverékhez meta­nolt adunk, amely a monenzint oldja, az olajat viszont nem. Az olajat dekantáljuk az oldatról és eldobjuk. A metanolos oldatihoz vizet adva, kicsapódik a kristályos monenzin. A terméket ezután szűréssel gyűjtjük össze. Penicillin V esetén a desztilláció során kelet­kezett szerves oldószeres oldatot aktív szénnel kezelve eltávolítjuk a szennyezéseket, majd a szerves oldatihoz vizes nátriumaoetát-oldatot adunk. A penicillin V a szerves oldatban a nát­riumaoetáttal reagálva penicillin V nátriumsót alkot, amely a szerves oldószerben oldíhatatlan, és így kicsapódik. A penicillin V nátriumsót ez­után szűréssel vagy bármely más alkalmas el­járással választjuk el. Ez a két módszer jól jellemzi az eddig hasz­nált tisztítási eljárásokat. Az egyes tisztítási eljárások nem tartoznak a találmány oltalmi körébe, és azok a tisztítandó anyagoktól füg­gően változnak. A találmányt az alábbi példák kapcsán rész­letesebben ismertetjük : 1. példa: 2 liter teljes penicillin V fermentléhez, mely­ben 9,84 mg/ml penicillin aktivitást és 30 mg/ml oldhatatlan anyagot mértünk, 1 liter n-hexil­alkoholt adunk. Keverés közben, 20 ml 20%-os kénsavat adva az elegyhez, a vizes fázist pH 3,9-re savanyítjuk, majd további 600 ml n-he­xilalkoholt adunk hozzá, és a keletkezett szusz­penziót kb. 36 C° hőmérsékleten és kb. 2,5 Hg­mm nyomáson addig desztilláljuk le, míg csak oldószeres fázis marad. A desztilláció vége felé még 400 ml n^hexilalkoholt adunk a keverék­hez, hogy pótoljuk az azeotrop úton eltávolí­tott oldószert. Az oldószeres szuszpenziót leszűr­jük és a szilárd anyagot 200 ml friss hexil­alkohollal mossuk, hogy eltávolítsuk róla a visz­szamaradt aktív anyagot tartalmazó n-hexil­alkdholt. Az egész oldószeres fázis 14,2 g peni­cillinnek megfelelő aktivitást tartalmazott. A fermentléből ily módon eltávolított peni­cillin tisztításának szemléltetésére 7,90 g peni­cillinnek megfelelő aktivitást tartalmazó szűr­letet 10 ml 80%-os káliumaoetát-oldattal keze­lünk. Az elegyet 30 percig kavarjuk, majd le­szűrve elválasztjuk a kicsapódott penicillin V káliumsót. A termelés 6,13 g penicillinnek meg­felelő aktivitás. 2. példa: 900 ml teljes penicillin V fermentléhez, mely­nek pH-ja 3,2, 9,56 mg/ml penicillinnek meg­felelő aktivitást és 27 mg/ml oldhatatlan anya­got tartalmaz, 3 liter amilacetátot adunk. Az elegyet kb. 28 C°-on és kb. 2,6 Hgmm nyomá­son azeotrop desztillációnak vetjük alá, míg csak oldószeres fázis marad vissza. A száraz 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents