162951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biuret előállítására

3 sítható meg. Ez a reakcióidő lényegesen rövidebb, mint az, amelyet a vivőfolyadék nélküli közvetlen pirolízises eljárásnál alkalmaznak. Ennek megf elelőan az autdkondenzációs melléktermékek egyidejű képződése teljesen megszün- 5 tethető, vagy tűrhetően alacsony szinten tartható. Eljárhatunk oly módon is, hogy a reakcióelegy hőmérsékletét a kezdeti magas hőmérsékleti szakaszról kb. 3—6 óra alatt fokozatosan a 130— 10 140 C° végső hőmérsékletre csökkentjük. A reakcióelegyet addig tartjuk a végső hőmérsékleti szakaszban, amíg a kívánt biuret^koncentrációt elérjük. Az ilyen ütemű hőmérsékletcsökkentés bizto- 15 sít ja a karbamid biuretté való optimális átalatkulását, ugyanakkor minimális mennyiségű az egyéb autokoindenzációs termék pl. ammelid, triuret és cianursav keletkezése. A reakció befe^ jeződése után a biuretben gazdag terméket a gli- 20 kol-éterből rendszerint a szilárd anyagok folyadékokból való szokásos elválasztási módszereivel választhatjuk el és a visszanyert étert rendszerint újra felhasználhatjuk az eljárásban. ElőT nyösen a reakcióidő alatt a reakcióelegyet kö- 25 zömbös gázzal, hidrogénnel, argonnal, alacsony forrpontú közömbös szénhidrogénnel, mint pl. 1—6 szénatomos telített alifás vegyületekkel (metán, etán, egyenes vagy elágazó láncú propánok, butának, pentánok és hexánok) öblítjük, 30 hogy elősegítsük a melléktermékként keletkező ammónia eltávozását. Ez a melléktermék könynyen elkülöníthető az öblítő gáztól és visszanyerhető. 35 A reakcióelegyben alkalmazott karbamid és glikoléter súlyaránya változtatható. A kezelés, hőfogyasztás, anyag-érintkeztetés, termékkinyerés stb. optimális feltételeinek biztosítása érdekében a karbamidnak az éterhez viszonyított 40 súlyaránya célszerűen 90:10 és 10:90 között lehet. Az elegy célszerűen 20—50 súly% étert tartalmazhat. 10 súly%-^nál kevesebb glikoléter-tartalom esetén keverési nehézségek adódhatnak. Túlságosan nagy (80% felett) mennyiségű 45 éter-vivőfolyadákot tartalmazó reakcióelegy esetén az eljárás, kezelés, melegítés stb. költségeinek megnövekedése nem jár együtt a termékho'Zamnafc vagy folyamat hatékonyságának figyelemreméltó növekedésével. 50 A karbamidot célszerűen előzetesen felmelegített és az előre meghatározott reakcióhőmérsékleten tartott éterrel elegyítjük. Oly módon is eljárhatunk, hogy az étert és a karbamidot összekeverjük és az így kapott elegyet melegítjük az 55 előre meghatározott reakcióhőmérsékletre. Azt találtuk, hogy a glikol-éter vivőfolyadékként történő alkalmazása biztosítja a karbaimidnak adott hőmérsékleten való fokozott mértékű átalakulását biuretté, és ezáltal csökkenti a 60 reakció időt is. Ez egyúttal más karbamid-autokondenzációs termékek keletkezését is csökkenti. Ezenkívül az éter vivőfolyadék biztosítja a melléktermékként keletkezett ammónia elillanását a reakcióelegyből, és lényegileg kiküszöböli a 65 4 karbamid-veszteséget is. A glikol éter vivőfolyadék másik előnye, hogy hőátadó közegként hat, miáltal lehetővé teszi a reakcióhőmérséklet szoros szabályozását; ez különösen a cianursav-képződés minimálisra való csökkentését teszi lehetővé. További váratlan előny az a tény, hogy az éter védi a reaktorok felületét a korrozív reakciótermékekkel való közvetlen érintkezés eDen; biztosítja továbbá a biuret és karbamid nagyobb mozgékonyságát a reakcióefegyben az eljárás folyamán. A találmány szerinti eljárásban olyan glikol-éterek használhatók, amelyek az alkalmazott reakcióhőmérsékleten folyékonyak és a fagyás- vagy gélesedéspontjuk előnyösen 20 C° alatt van. Ezek az éterek közömbösek a karbamiddal és ezek autokondenzációs, ill. pirolízis-termékeivel, valamint a reakció folyamién fejlődő ammóniával szemben is. A találmány szerinti eljárásban való felhasználás céljaira alkalmas poliétereket, továbbá az jellemzi, hogy forráspontjuk legalább 110 C°, előnyösen legalább 140 C°. Különösen előnyösek az olyan poliéterek, amelyek forráspontja eléggé magas ahhoz, hogy az eljárást mintegy 200— 210 C° hőmérsékleten folytathassuk le. A poliéterek, ill. glikolóterek fenti általános képletében, ha n = 1, előnyös, ha az R' és R" alkilgyökök mindegyike legalább 2 szénatomot tartalmaz. Ha n = 2 vagy ennél nagyobb, akkor előnyös, ha az R' és R" alkilgyökök 1 vagy 2 szénatomot tartalmaznak. Előnyös továbbá, ha R = C2H4, bár az R helyén C3H6 csoportot tartalmazó vegyületek is használhatók. Valamenynyi fentemlített esetben az R' és R" legkevésbé előnyös képviselőjének a butilcsoport tekinthető. A fenti általános képlet körébe eső vegyületek glikoldiéterekként vagy poliglikoldiéterekként általánosan ismeretesek, előállításuk az irodalomban számos helyen ismertetett eljárásokkal történik. A találmány szerinti eljárásban használható poliéterek két vagy több ilyen poliéter keverékei is lehetnek; lehetnek továbbá olyan poliéte'rek is, amelyekben R' és R" azonos vagy különböző jelentésűek. A találmány szerinti eljárásban használatos glikolétarek jellemző példái: etilénglikol—dietiléter (op. —74 C°, fp. 121,4 C°), etilénglikol-dibutiléter (op. —69,1 C°, fp. 203,3 C°), dietilénglikol-dimetiléter (op. —44,3 C°, fp. 188,9 C°), dietilénglikol-dibutiléter (op. —60,2 C°, fp. 245,6 C°), trietilénglikol-dimetiléter (op. —45 C°, fp. 216 C"), tetraetilénglikol-dimetiléter (op. —27 C°, fp. 275,8 C°), dipropilénglikol-dietiléter és hexaetilénglikol-dietiléter. A következő példa közelebbről szemlélteti a találmány szerinti eljárást. Egy keverővel, hőmérővel és hidrogén-öblítőcsővel felszerelt reaktoredénybe 451 g tetraetilénglikol-dimetilétert és 722 g karbamidot adagolunk. Az elegyet fűtőköpeny segítségével melegítjük. A melegítés üteme olyan, hogy a hőmérséklet kb. 5 perc alatt érje el a 180 C°-ot, ezalatt a karbamid megolvad és feloldódik; eközn ben az öblítőcsövön keresztül percenként 3 liter 2