162948. lajstromszámú szabadalom • Diagnosztikai szer urobilinogén-testek kimutatására
3 162948 4 csoportok bázisos jellegük miatt a reakciókörülmények között többnyire protont vesznek fel és így többé nem rendelkeznek mezomériára hajlamos elektronpárral. A szubsztituensek megválasztásánál ügyelni kell továbbá arra, hogy ezek a diazocsoporttal ne reagáljanak. Ez főképpen az o-acilamino-és o-arilamino-csoportokra vonatkozik. A találmány szerinti diagnosztikai szerhez különösen jól megfelelnek az (I) általános képletü benzoldiazóniumsók, ahol X- stabilizáló aniont, Rí és R2 legalább egy mezomériára hajlamos elektronpárral rendelkező többatomos elektrondonátor-csoportok, mimellett az Rx vagy R 2 gyökök egyike hidrogénatomot, halogénatomot vagy rövidszénláncu alkilgyököt is jelenthet és R3 és R4 hidrogénatomot vagy az urobilinogen és a diazocsoport kapcsolódását szterikusan nem gátló csoportot jelentenek, mimellett az Rx R 2 R3 és R4 szubsztituensek Hammett féle szigma-értékeinek az összege a + 0,4-et nem haladja meg. Az (I) általános képletű vegyületek igen alkalmasak szivóképes hordozókon való felhasználásra. Az (I) általános képletű benzoldiazóniumsók urobilinogénnel majdnem azonnal reagálnak és igen specifikus vörös-kék színezékeket képeznek, amelyek igen kis koncentrációk kimutatására is kitűnően használhatók. A találmány szerinti reagensek így azzal a nagy előnnyel rendelkeznek, hogy a színreakciót a karbamid nem zavarja. Az eddig ismeretes tesztpapírokat a vizeletben lévő karbamid a koncentrációtól függően sárgára színezi, ami csekély mennyiségű urobilinogen kimutatását igen megnehezítheti. A találmány szerinti színreakciót viszont éppen azok az anyagok nem befolyásolják, amelyek a vizeletben gyakran előfordulnak és az Ehrlich próbát ismert módon leginkább zavarják. Ezek a zavaró anyagok főképpen az aromás aminők, amelyek mint gyógyszerek (szulfamidok, szulfonilkarbamidok stb.) a vizelettel gyakran kiválasztódnak. Eddig ezeknek az aromás aminoknak a jelenléte a vizeletben sárga, ill. narancs szinreakciókat idézett elő, ami az urobilinogen által előidézett szineződést elfedheti vagy téves kiértékelést idézhet elő. A máj- és epebántalmak diagnosztikájához ugyancsak fontos bilirubin kimutatásához ugyan már hosszabb idő óta használnak diazóniumsókat (pl. diazoszulfanilsavat, p-nitrobenzol-diazóniumsót vagy 2,4-diklórbenzol-diazóniumsót), de ezek — ahogy várni lehetett — urobilinogénnel nem adnak használható színreakciót. Ezzel ellentétben a találmány szerinti reagensekkel az urobilinogen bilirubin mellett is specifikusan kimutatható. Némely esetben ugyan a bilirubin is reagál az (I) képletü vegyületekkel, de ez a reakció csak akkor következik be, amikor az urobilinogen színreakciója már teljes mértékben kialakult és ennek színe annyira eltérő, hogy meglepő módon az is lehetséges, hogy mindkét epefestéket ugyanazzal a reagenssel mutassuk ki egymás mellett, sőt a képződött keverékszínből még a mennyiségi viszonyokra is következtetni lehet. így például egy vörös színeződés urobilinogen jelenlétére és a később kialakuló kék szín bilirubin jelenlétére utal. A két epefesték egyidejű jelenléte esetén a teszt-5 papírcsík először vörös, majd később egyre inkább ibolyaszínű lesz. Kivételes esetekben a színreakciók egyidejűleg alakulnak ki, anélkül, hogy a vizsgálat eredményét ez befolyásolná. A bilirubin reakcióját elnyomhatjuk úgy, hogy 10 indikátorként viszonylag kevéssé elektrofil diazóniumsót használunk és a reakciót kationos nedvesítőszer jelenlétében hajtjuk végre. Ily módon lehetségessé válik, hogy az adott esetben bilirubinnal együtt jelenlévő urobilinogen 15 kimutatására alkalmas szert úgy módosítsuk, hogy a kivánt célt optimálisan érjük el. Az (I) általános képletű vegyületeket előnyösen tesztpapírok készítésére használjuk. Erre a célra az anyagokat valamely savval és adott esetben adalék-20 anyagokkal, így pl. stabilizátorokkal és nedvesítőszerekkel szívóképes hordozóra visszük fel. Az (I) általános képletű vegyületek ezenkívül alkalmasak az 1 598 153 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli közzétételi irat szerinti tesztfilmcsikok 25 készítésére, továbbá az urobilinogénnek oldatokban történő kimutatására is. Az új diagnosztikai szer előállításának egy előnyös kiviteli módja szerint szívóképes hordozót, előnyösen szűrőpapírt olyan oldattal itatunk át, 30 amely 0,05-5 g, előnyösen 0,1-1 g (100ml-re) (I) általános képletű diazóniumsót, valamint 2-30 g, előnyösen 5—20 g szilárd szervetlen vagy szerves savat és adott esetben nedvesítőszereket és/vagy stabilizátorokat tartalmaz. 35 Az impregnálóoldatokhoz oldószerekként mindenekelőtt alkalmas a víz és azok a könnyen illó szerves oldószerek, amelyek a diazóniumsókkal nem reagálnak. Ezek elsősorban a rövidszénláncu alkoholok, etilacetát és acetonitril. 40 A diazóniumsó-oldat előállításánál eljárhatunk úgy, hogy a kész diazóniumsót adjuk az oldathoz, vagy a sót valamely aromás amin ismert módon végzett diazotálásával az oldatban képezzük. 45 A találmány szerinti diagnosztikai szerek készítéséhez kiváltképpen alkalmasak azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R, hidroxil-, alkilmerkapto- vagy rövidszénláncu alkoxicsoportot és R2 hidroxil-, alkoxi-, fenoxi-, aralk-50 oxi-, alkilmerkapto-, fenilmerkapto-, fenilalkilamino-, adott esetben szubsztituált fenilaminovagy acilaminocsoportot jelent, mimellett az Rt vagy R2 gyökök egyike hidrogénatomot, halogénatomot vagy metilgyököt is jelenthet, és R3 és R4 55 hidrogénatomot, halogénütomot, hidroxil-, alkoxi-, fenoxi-, alkilmerkapto-, fenilmerkapto-, fenil-alkilamino-, adott esetben szubsztituált fenilamino-, acilamino-, alkil-, szulfonil- vagy karboxilcsoportot jelent és X- halogenid vagy oxigént tartalmazó sav, 60 vagy halogénhidrogénnel koordinatív telített Lewissav anionja. Eltarthatósági szempontból általában csak stabil diazóniumsókat alkalmazunk, vagyis olyan sókat, amelyek stabilizáló anionnal rendelkeznek, ilyenek 65 főképpen a szulfát-, a tetrafluoroborát-, tetrakloro-2
