162948. lajstromszámú szabadalom • Diagnosztikai szer urobilinogén-testek kimutatására

5 162948 6 cinkát-, hexakloroantimonátion, valamint azarilszulfonátionok. Szilárd szervetlen vagy szerves savakként használhatók például az ortofoszforsav, metafoszforsav, szulfoszalicilsav, oxálsav, valamint a savanyú sók, így pl. a káliumhidrogénszulfát: de alkalmazhatók a Lewis-savakból és Lewis-bázisokból képezett adduktok is, ha megfelelően savasán reagálnak. Kiváltképpen alkalmasnak bizonyult a kereskedelmi metafoszforsav, amely kb. 50—60%-ban a nátriumsójából áll, mivel ez a tapasztalat szerint különösen stabil tesztpapírokat szolgáltat. A metafoszforsavnak és az oxálsavnak ezenkívül még az az előnye, hogy ezek bilirubinnal csak igen lassan reagáló tesztpapírok készítését teszik lehetővé. A stabilizáló adalékok a diazovegyületek kémiájából ismert vegyületek, ilyenek pl. a nátriumfluoroborát, a nátriumarilszulfonátok, a magnéziumszulfát vagy a nátriummetafoszfát. A nedvesítőszerek alkalmazása nem csupán a jobb nedvesíthetóség miatt előnyös hanem ezek még más specifikus hatásokat is kifejtenek így az anionos nedvesítőszerek, főképpen á szulfátok és szulfonátok az urobilinogen kimutatásának érzékenységét növelik és kissé batokróm színeltolódást idéznek elő. Anionos nedvesítőszerekként alkalmazhatók például a nátriumlaurilszulfát és a p-dodecilbenzolszulfonsavas-nátriumsó. Bizonyos esetekben kívánatos, hogy csak a jelentősen megnövekedett urobilinogén-szintet mutassuk ki. Ilyenkor az érzékenységet és a reakciósebességet kationos nedvesítőszer, pl. laurilpiridiniumklorid hozzáadásával csökkenthetjük. A nem ionos nedvesítőszerek, mint pl. a polioxietfléntriglicerid általában csak a tesztpapírok nedvesíthetőségét befolyásolják. A nedvesítőszereket 0,1—3 g, előnyösen 0,3—1 g/100 ml mennyiségben adjuk az impregnálóoldathoz. A reagens egyes alkatrészeit egymás után is felhordhatjuk a papírra, ha ezt az oldhatóságok szükségessé teszik, vagy ha különleges hatásokat kívánunk elérni. így például stabilitási okokból előnyös lehet, hogy először a diazóniumsót és a stabilizátort vigyük fel a papírra, majd a savval utólag itassuk át. A szívóképes hordozót az impregnálás után lehetőleg alacsony hőmérsékleten szárítjuk, hogy a • diazóniumsó ne károsodjék. Szívóképes hordozóként mindenekelőtt a szűrőpapírok alkalmazhatók, de saválló műanyagokból, így polipropilénből vagy poliészterből készített fátyolszövetek (Vlies) és filcek is használhatók. A reagensekkel ellátott szívóképes hordozókat előnyösen kis négyszögletes darabokra vágjuk és müanyagfóliákra, müanyagfóliák közé, vagy müanyagfóliák és kis lyukbőségű szitaszövetek közé erősítjük. A tesztpapír a találmány szerinti reagenseknek ugyan igen előnyös kiviteli alakja és a testnedvekben lévő anyagok kimutatására szolgáló legtetszetősebb diagnosztikai szer, de a diazóniumsókat urobilinogen kimutatására természetesen folyékony fázisban is használhatjuk. Ha a diazóniumsókat az urobilinogént tartalmazó vizelethez csepegtetjük, savas oldatban, úgy vöröstől kékig fellépő színeződést vagy csapadékot kapunk, ami adott esetben szerves oldószerekkel, pl. kloroformmal extrahálható. 5 Az urobilinogénnek a testnedvekben a találmány szerinti diagnosztikai szerrel történő kimutatása céljából a reagenssel átitatott hordozót a vizsgálandó folyadékba mártjuk és a színátcsapást rövid idő múlva értékeljük. 10 A találmány szerinti diagnosztikai szerhez használt diazóniumsók, ill. a megfelelő aminők ismertek. Az urobilinogénnek a vizeletben történő kvantitatív fotometriás meghatározásához reagensekként 15 igen alkalmasnak bizonyultak a 4-metoxi-benzoldiazóniumsók, valamint a 2,4-dimetoxi-benzoldiazóniumsók. A Hammett féle szigma-értékek ismert mérőszámai a szubsztituensek elektronvonzó vagy 20 elektronátadó hatásának (első esetben a szigma-érték pozitív, második esetben negatív). A szigmaértékek additivek, ahol az összeg előjele megadja, hogy a hidrogénszubsztituenshez viszonyítva, az elektronvonzó vagy az elektronátadó hatás domi-25 nál. A találmány szerinti + 0,4 határérték tehát azt jelenti, hogy az elektronátadó szubsztituensek hatását az elektronvonzó szubsztituensek legfeljebb + 0,4 szigma-értékig csökkenthetik. így például egy para-helyzetű hidroxilcsoportot (szigma-30 érték = 0,37)tartalmazó benzoldiazóniumsó még egy vagy több, összesen legfeljebb + 0,83 szigma-értékü elektronvonzó csoportot, míg egy 0-metoxi- vagy p-p-acetamino-csoporttal szubsztituált diazóniumsó (szigma-érték mindkét esetben ± 0) elektronvonzó 35 csoportokat legfeljebb csak + 0,4 szigma-értékig tartalmazhat. A Hammett-féle számításokat ma már ugyan rutinszerűen végzik és ezek a kémiában az aromás vegyületek elméleti bizonyításának értékes eszközei, 40 de nem célszerű ezeket általános érvényű abszolút érzékeknek tekinteni. Ezek sokkal inkább csak közelítő értékek, amelyek az empirikus tapasztalatok bizonytalanságát is magukban hordják. Ezek a bizonytalanságok ugyan csupán ritka határesetek-45 ben játszanak szerepet és a találmány műszaki előnyét semmi módon nem csökkentik. Az alábbi példák a találmány szerinti diagnosztikai szereket, azok előállítását és alkalmazását közelebbről szemléltetik. 1. példa 55 Szűrőpapírt (Schleicher und Schüll 23 SL) az alábbi összetételű oldattal átitatunk, majd 40 C°-on megszárítjuk: 4-metoxi-benzoldiazónium-60 fluoroborát 0,3 g metafoszforsav 10,0 g dodecilbenzolszulfonsav (Na-só) 0,4 g metanol 5,0 ml 65 víz ad 100 ml 3