162863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 9alfa-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dionok előállítására

162863 3 4 vizes terc.-butam.ol . Ha azonban az egyik reagáló anyag az adott reakciókörülmények között fo­lyékony, vagy oldatban kerül felhasználásra, ol­dószerként annak feleslegét alkalmazhatjuk. A b) eljárás változat a következőképpen hajt­ható végre: A IV képletű vegyület oxidációját a szekun­der alkoholok ketonokká oxidálásának szokásos körülményei között végezzük. Így például a IV képletű vegyület iners szerves oldószerben, pél­dául benzolban, például a reakciókeverék for­rás! hőmérsékletén, ezüstkarbonáttal reagáltat­ható. Másrészt viszont az oxidáció iners szerves oldószerben, például piridinben, acetonban vagy dimetilformamidban, 0 és 30 C° között króm­trioxiddal is elvégezhető. A krómtrioxiddal vég­zett oxidáció adott esetben sav, például egy ás­ványi sav, amilyen a kénsav, vagy egy szerves sav, amilyen az ecetsav, jelenlétében is elvégez­hető, amikor is ez a sav, ha a reakciókörülmé­nyek között folyékony, egyúttal oldószerként is szolgálhat. Az la általános képletű vegyületek előállításá­ra az Ib képletű vegyületet egy II általános kép­letű vegyülettel célszerűen iners szerves oldó­szerben, például benzolban, vagy ha a II általá­nos képletű vegyületek az adott reakciókörül­mények között folyékonyak, azok feleslegében reagáltatjuk. A reakcióhoz savmegkötőszert, pél­dául piridint is használhatunk a reakció során felszabaduló sav megkötésére. A reakció hőmér­séklete nem kritikus, de előnyös a —10 és +70 C° közötti hőmérséklet. A reakciót elő­nyösen szigorú körülmények között hajtjuk vég­re, például erősen savas katalizátor alkalmazá­sával, amilyen a p-toluolszulfonsav vagy a per­klórsav. Ha II általános képletű vegyületekként karbonsavakat használunk, előnyös katalizátor­ként trifluorecetsavanhidrid alkalmazható. Ha olyan la általános képletű vegyületeket kívá­nunk előállítani, amelyek képletében Rt metil­csoportot jelent, akkor II általános képletű ve­gyületként ecetsavatnhidridet használunk. A találmány szerinti a) eljárásváltozat hoza­ma 30—60% a b) eljárásváltozaté 40—70%. Az la általános képletű vegyületek az Ib képle­tű vegyületből 40—70% hozammal állíthatók elő. A b) eljárásváltozatbain kiindulási anyagként használt IV képletű vegyülethez úgy juthatunk, hogy a III képletű vegyületet a reakció lezajlá­sára nem hátrányos közegben ozmiumtetroxid­dal reagáltatjuk. Ekkor 17a,20-ozmiátot kapunk, tehát a IV képletű vegyület belső észterét. Ez azután ismert módon, például vizes mátrium­hidrogénszulfit-oldattal és piridinnél való rea­gáltatással felnyitható. Ehhez a reakcióhoz al­kalmas közegek a kevés szénatomos alkoholok, kevés szénatomos halogénalkánok és piridin, kö­zülük előnyös a piridin. A reakcióhőmérséklet nem kritikus, előnyös azonban mérsékelt, 20 és 40 C° közötti hőmérsékletet alkalmazni. Ha olyan reakcióközegben dolgozunk, amely nem tartalmaz piridint, előnyös hatású katalitikus mennyiségű piridin hozzáadása. A III képletű vegyülethez úgy juthatunk, hogy V általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R2 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent — leválasztási és átrendezési reakciónak vetünk alá. A leválasztás és átrendezés egy 3-nál kisebb, előnyösen 1 és 2 közötti pH-jú erősen savas vi­zes közeg vagy egy kevésbé savas, például 3 és 4 közötti pH-jú közeg hatására 3 óránál hosz­szabb idő alatt végezhető. Az erősen savas kö­zeg előállítására a szokásos víziben oldódó szer­vetlen vagy szerves savak, például kénsav, p­toluolszulfonsav, hidrogénklorid vagy oxálsav használhatók. Az enyhébben savas közeg előál­lítására célszerűen vízben oldható szerves sa­vak, például oxálsav vagy ecetsav alkalmasak. E közegek előállítására használt savak a reak­ció szempontjából nem kritikusak. A reakció például 0 és 100, előnyösen 20 és 70 C° között végezhető. A savak mellett még egy iners, víz­zel elegyedő oldószert, előnyösen kevés szénato­mos alkoholt, például metanolt is használhatunk. Ha az adott reakciókörülmények között oldó­szerként alkalmas vízben oldható szerves savat használunk, a reakciót annak feleslegében vé­gezhetjük. Sem az alkalmazott hőmérséklet, sem a kiegészítésül használt oldószer nem kritikus a reakció sikere szempontjából. V általános képletű vegyületeikhez úgy jutha­tunk, hogy VI általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R2 a fenti jelentésű — 35 Birch-féle redukcióval redukálunk. A Biroh-redukciót oélszerűen alkálifém, pél­dául lítium, nátrium vagy kálium alkalmazásá­val cseppfolyós ammóniában ós egy protondo­nor jelenlétében végezzük. Ebben a reakcióban 40 az ammóni reakcióközegként szerepel, azonban kívánság szerint egy iners szerves oldószer, pél­dául egy éter, amilyen a tetrahidrofurán, ugyan­csak jelein lehet. A reakció hőmérsékletét és a reakció során keletkező nyomást úgy kell sza-45 bályozni, hogy az ammónia cseppfolyós állapot­ban maradjon. A reakciót előnyösen atmoszfé­rikus nyomáson végezzük, amikor is a kedvező hőmérséklet —70 és +30 C° között van, előnyös az ammónia forrási hőmérséklete. Protondono-50 rokként kevés szénatomos alkoholok, például terc.-butainol és etanol alkalmasak. A VI általános képletű vegyületekhez úgy jut­hatunk, hogy VII általános képletű vegyületek­be — ebben a képletben R2 a fenti jelentésű 55 — egy Wittig-reagenssel, vagyis trifeniletil­foszfóniumiliddel bevisszük az etilidéncsoportot. A Wittig-reagens célszerűen in situ, egy tri­feniletilfoszfónium-halogenidnek erős bázissal, 60 például nátriummetilszulfinilmetiddel való reak­ciójával állítható elő, az utóbbi dimetilszulfoxid nátriumhidriddel való reagáltatásával készül. Reakcióközegként előnyösen a dimetilszulfoxid feleslegét használjuk. A reakcióhőmérséklet nem 65 kritikus, kedvező azonban a reakciót 50 és 120, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents