162779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D(+)-, L(-)- és DL- treo- 1-(4-etilxantogenáto-fenil)-2-acetamino-1,3-propándiol előállítására
•I 162779 oxi-fenil)-2-acetamino-l,3-propándiollá. Kis reakciótérfogatok esetén a főreakciót elősegítő hő-és anyagátadási együtthatók sokkal kedvezőbbek, mint nagy térfogatoknál. A másik ok az, hogy bár kis reakciótérfogat alkalmazása esetén az említett módosulata l-(4--diazónium-fenil)-2-acetamino-l,3-propándiol-klorid az előállítás után közvetlenül elegyíthető kálium-etilxantogenáttal, nagy reakciótérfogatoknál az elegyítés jelentősen hosszabb időt vesz igénybe. Az említett hő- és anyagátadási együtthatók javítására az elegyítést ugyanis lassalbban kell végezni. Állás közben pedig az l-(4-diazónium-fenSl)-2-acetanii(no-il ,i3-tprapándiol4slorid erősen bomlik. A melléktermékek képződése és az l-(4-diazóniium-fenil)-2-acetamino-l,3-propándiol-klorid bomlása azt eredményezi, hogy az eljárás hozama a reakciótérfogat növelésével gyorsain csökkén [Annali di Chimico 53, 812 (1963)]. Így például, ha a DL-treo-l-(4-diazónium-fenil)-2--acetamino-l,3-propándiol-kloridot a DL-treo-1--i(4-amino-fenil)-2-acetamino-l,3-propán dióiból 300 liter reakciótérfogatban állítjuk elő, akkor az idézett közleményben említett hozamnak (88%) csak fele érhető el. Nagyobb reakciótérfogatnál a hozam további csökkenését tapasztaltuk. A ítérfogatawveléssiel járó tiermelésromlás nem akadályozható meg a diazóniumsók ismert savas vagy pufferes stabilizálásával sem. A savvagy pufferkoncentráeió növelése az l-(4-diazónium-fenil)-2-acetamino-l ,3-propándiol-jkloridot ugyan stabilizálja, ugyanakkor azonban a kapcsolási reakciót oly mértékben lassítja le, hogy az így előálló termelésromlás nagyobb a stabilizálással elért javulásnál. A nagyobb savkoncentráció a káliium-etilxantogenát bomlását idézi elő, s a bomlás során szennyező tiokarbonil-vegyületek keletkeznek. A diazokapcsolásban szokásos réz katalizátorok a szóbanforgó reakcióban nem alkalmazhatók, mivel a lúgos közegben a réz hidroxid alakjában kiválik és á terméket szenynyezi. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a D(—)-, L(-rX vagy DL-treo-l-(4-diazónium-fenü)-2-acetamino-l ,3-propándiol-sót R1 — —C(OH)=C<OH)—CO—R2 általános képletű vegyület vagy ilyen vegyületek keveréke jelenlétében állítjuk elő és/vagy reagáltatjuk kálium-etilxantogenáttal. A képletben R1 hidrogénatomot, R2 hidrogénatomot jelent, vagy R 1 és R u jelentése együttesen —CH2 —CH 2 — képletű vagy —CH|(R3 )— általánios képletű' csoport, ahol R:i hidrogénatomot vagy —CH(OH)—CH2 —OH csoportot jelent. A vegyületet a D(—)-, L(+)-,vagy DL-treo-l-(4-diazónium-fenil)-2-acetamino-l,3--propándiol-kloridra vonatkoztatva 0,001—5 súly%, előnyösen 0,01—1 súly% mennyiségben adhatjuk a diazotálási reakcióelegyhez. Adott esetben megtehetjük azt is, hogy az Ri_.0(OH)=C(OH)—CO—R2 általános képletű terméket — amely képletben R1 és R 2 jelentése a fent megadott — nem a diazotálási reakcióelegyhez, hanem a kész diazóniumsó-oldathoz adjuk. Az első esetben a diazotálás és xantoge-5 nát-képzés együttes hozama az ismertetett eljárás 300 literes térfogatban reprodukálható 44% körüli hozamával szemben, az alkalmazott stabilizátortól és a reakciókörülményektől függően 83—96%, az utóbbi esetben ennél valami-10 vei alacsonyabb. A találmány szerinti eljárásnál stabilizátorként célszerűen reduktont (enol-tartronaldehid) vagy aszkorbinsavat alkalmazunk. 15 1. példa: 60 kgL( + )-treo-l-i(4-amino-fenil)-2-acebamino-1,3-propándiolt 350 liter vízben szuszpendálunk, 20 majd a szuszpenziót -f-2 °C-ra hűtjük le. Az oldathoz hozzáadunk 300 g reduktont és 63 kg tömény sósavat, majd keverés közben 0 °C-on addig csurgatunk hozzá 10 %-os nátriumniitrit-oldatot, amíg jódkeményítős papírral az adago-25 las abbahagyása után még 30 perccel is nitrite felesleg mutatható ki (160—165 kg-nyi oldat szükséges). E nitritfelesleg megállapítása után az oldatot 0,5 órán keresztül keverjük a reakció teljessé tételére, majd a nitritfelesleget 0,5 kg 30 karbamiddal elbontjuk. Végül az oldat pH-ját náitrdumhidrogénkarbonáttal 5,5-re állítjuk be. 25 kg nátriumhidrogénkarbonátat feloldunk 210 liter vízben, az oldathoz hozzáadunk 58 kg káiium-etibcantogenátot, és az elegyet 40 °C-ra 35 melegítjük fel. A fent készített diazóniumsó-oldatot lassú ütemben adagoljuk a 40 °C-os kálium-etilxantogenát-oldathoz, úgy, hogy az elegy hőmérséklete . 40—45 °C, pH-ja 7,5—8,0 legyen. A habképződés 40 csökkentésére az elegyhez időközönként 100 ml n-butanolt adunk. A diazóniumsó teljes menynyiségének beadagolása után a szuszpenziót további r órán át 40 °C-on, majd 1,5 órán át 15 °C-on tartjuk. A kivált csapadékot centrifugá-45 lássál kiülönáitjiük el és 2Xilö liter 15 °C-os vízzel mossuk. A terméket 80 °C-on szárítva, 8f,6 kg (93,0%) L(—)-treo-l-i(4-etilxantogenáto-fenil)-2-acetamino-l,3-propándiolt kapunk. Op.: 134—135 °C, {«PD =—14,1° (c=2, eta-50 nol). 2. példa: 55 25 kg DL-treo-l-i(4-amino-fenil)-2-acetaminc-1,3-propándiolt 150 liter vízben szuszpendálunk, majd a képződött szuszpenziót 0—2 °C hőmérsékletre hűtjük le. Az oldathoz hozzáadunk 30 g rediuktímsaivat, 30 g aszkorbiinsiaivart; és 26J6 kg 60 tömény sósavat, majd keverés és hűtés közben állandó nitritfelesleg eléréséig 10%ros nátriumnitrit-oldatot adunk hozzá. 30 perc utóreagáltatás után a nitritfelesleget 200 g karbaimiddal elbontjuk és az oldat pH-értékét náiaiumhidro-65 génkarbonáttal 5,5-re állítjuk be. 3
