162771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tapadó rostszálakból álló szövedék (fátyol) előállítására

162771 13 14 helyezkedő dudorokból áll. Ilyen felület kialakításaihoz aaé'iból készült 342 görgőből indulunk ki, melynek felületét finomra munkáljuk, vagy •megfelelő finomságaira csiszoljuk. Az acél felületet ezután megfelelő anyaggal fúvatjuk be. melynek során: szorosain egymás mellett elhelyezkedő bemélyedéseik keletkeznek, közibeeső ikiemelikadő szakaszokkal. Az ily módon fúvatással felhordott acél felülletet ezután krómfémibevoniattal látjuk el, mely magfelelő finom gömbölyű düdorokait képez, aihol kinyúlik a fúvatással felhordott acél felület kinyúló részei fölé. A fentiekben leírt típusba tartozó megfelelő durva felülettel 'kiképzett görgők, mint a Braime Textilé Machine Comjpany, Greensboro, gyártmányai kerülnek forgalomba. A találmányunk szerinti célra alkálim ázható dudorokkal kiképzett 347 kemény felület az amerikai ASA B 46.1 — 1I9S2 szabvánnyal maghatározott simasága mértani középértékben átlagosan kb. 1—1,44 ju-® kiemelkedéseknek felel meg, ha az érdesség lemetszési értéke 2,5 mm. Ilyen szerkezetű felület kialakításához a fúvatással felhordott acélfelületnek a króm fémbevonat felhordása előtti érdessiégéniek, a krómfémibeivoniat vastagságának egymáshoz való viszonyát a szakemberek számára ismert, mádon kell megállapítani. Bár a fentlieklben ismertetett háromféle kialafcíitáisiú kemény felület nyilvánvaló okokból teljesen eltér egymástól, bizonyos tulajdonságaik azonlban megmagyarázzák, hogy miért alkalmasak azok a papír tömörítésére korábban alkalmazott felületekkel szemben tömörítésnek lényegesen nagyobb nedvességtartalom mellett való elvégzésére, mint amiilyen nedvesség! értékek megengedlhetők voltak a korábbi gyakorlatban alkalmazott eljárásoknál. Gyakorlatilag ezek a tulajdonságok a felületinek' nem csupán a vízzel és a rostos szalagot elsősorban alkotó nedves rostokkal szembeni viselkedésével függenek össze, hanem amint azt megállapítottuk, sokkal jelentősebb a kemény felületnek miagával a nedves rostos lapanyaggal szemibeni viselkedése. Így példaképpen felismertük, hogy a kemény felületnek vízzel nehezen nedvesithctőnek kell lennie, vagyis a felületen a víz érintési szöge viszonylag nagy. Ugyancsak felisimertük, hogy a tömörítő szertkezet szárítószafcaszá^ ban levő körülnények között a kemény felület nem muitiathait hajlamot, a szalagból egyes rostok kihúzására sem. Ezeknek az elvieknek a felismerése vezetett bizonyos tökéletesítéseikhez Ö papír tömörítésénél a már afflkjaflimazatt nedvességtartalom mellett, vagyis nagyobb sebesség alkalmazásával a jobb tömörítés biztosítása érdekében, továbbá az eljárás alkalmazásának lehetősége bizonyos mértékig kisebb súlyú szalagok esetében, azonlban találmányunk előtt nem volt lehetséges az eljárás miegvalósiíitása lényege. • sen nagyobb nedvességtartalmú szalagoknál. 10 15 20 25 30 35 40 45 A fantáekibm kifejtetteket tülkrösített krómfelületnek enyhén fúvatott matt felülettel történő összehasonlításával végzett kísérletek eredményével, lelhet alátámasztani. Olyan csiszolt kirómíelület alkalmazásánál, melyneik simasága. iméntani középértékben 0,1—0,Í2 ju kiemelkedéseknek felel meg, vagyis amelyet ezideig papír tömörítésénél alkalmaztak, és amelyen mérsékelt nagyságú a víz érintési szöge, a továbbiakban részletesen ismertetett kísérletek során arra a megállapításira jutottunk, hogy az ilyen felület jelentős mennyiségű papír rostot ragad ki olyan paipírlapbál, melyben a víz és rost súlyaránya kb. 3 : 1. Egy másik, a korábbi eljárások során papírtömörítésne alkalmazott krómfelületen, melyet fúvatással hordtak fel és az egész felületen igen kis méretű begyes csúcsokat alkot, a víz érintési szöge lényegesen nagyobb volt, mint a csiszolt felület esetében és megállapítottuk, hogy az ilyen felületű kiképzésnél azonos 3:1 víz és rost súlyarány mellett a felület egyáltalában nem húz ki rostokat a papírszalagiból. Ennek ellenére az ilyen fúvatással kialakított felület, a víz nagy érintési szöge ellenére és annak ellenére sem, hogy nem húz ki rostokat a papírszalagból, laboratóriumi kísérletek során alkalmazott tömörítő szerkezetnél megállapítottuk, hogy még sem volt alkalmas papír tömörítésére példaképpen 3 : 1 víz és rost arány mellett, mint ahogy erre a célra s csisizolt fepcmífeliület megtelelőnek bizonyult. A laborátoriiumii kísérleteket, melyeket, mint említettük, laboratóriumi tömörítő berendezéssel végeztünk, és amelyeket a fentiekben ismertettünk, azután további kísérletekkel egészítettük ki különböző felületű anyagok és különböző felületi szerkezetű anyagok esetében, azoknak a tulajdonságoknak» a meghatározásaira, melyek ezeknek a felületeknek a nagy nedvességtartalmú szalagokkal szembeni viselkedését iránytfitjják. Ezeknek a kísérleteknek a során jutottunk arra a megalapításra, hogy a felületnek a nedves szalaghoz viszonyított statikus súrlódási tulajidonságai sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a dinamikus súrlódási tulajdonságok. A kdterjesztett kísérletek során próba papír-50 lapokat alakítottunk ki gondosan ellenőrzött egységes pépből, azok egy részét lényegilelg egyező nedvességtartaiomira préseltük éspedig 3 :1 víz és rost arány beálltásával. További próibalapotoat légszáraizra szárítottunk. A rostok 55 kihúzása vonatkozásaiban és az érinitkezés'i szög mérése tekintetében végzett kísérleteken túlmenőén minden egyes lapnál ^vizsgálatot végeztünk mind a nedves, mind pedig a száraz lapok esetében a súrlódási tulajdonságok meg-60 állapítására különböző felületekkel kapcsolatban. Az egyes felületeknek a vízihez való felüleíi feszültségét ismert módszereikkel mértük és azo-65 kat, bár nem a standard értékek figyelemibe-7