162771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tapadó rostszálakból álló szövedék (fátyol) előállítására

3 162771 4 anyagból készült anyag és egy fűtött kemény felülettel kiképzett nyoinógörgő között alkalmazzák. Ugyaniennél az eljárásnál azonban az 'ugyanilyen vagy hasonló tömörítő készülékeken történő többszöri átvezetés soman tömörítés keletkezik aiz előző átvezetések során történt vízeltávolítás következményeként. A korábbi gyakorlati tapasztalatok rendszerint egyszeri átvezetésnél azt bizonyították, hogy kb. 0,5 :1, de semmiesetre sem több, mint 0,65 :1 víznrost arány biztosítja a legjobb tömörítési egyensúlyt' és a kész tenmék finomságát. Ismeretes, hogy a papírszalagok kialakítása hengierszita aMkiítószitáján vaigy síkszitás papírgépen történik a víznek a rost szuiszpenizióból való eltávolításaival a víz elvezetése segítségével a szSitán keresztül, külön elszívás alkalmazásával vagy anélkül. A víz felületi feszültsége a szalagnak a megszilárdítása során a rostokat nedves fátyolla fogja össze. Ez a nedves fátyol a víznek további préselés vagy párologtatása útján való eltávolításával még tovább sűrűsödik és erősödik, mivel a rostok között vegyi kötés keletkezik éspedig a cellulóz molekulák thidiroxil-icsopOiiitjiai közötti hiidirogénkötés folytán. Szokványosán a papírszalag az alakítószitát kb. 80 súly% nedvességtartalommal hagyja el, mely kb. 4 :11 víz és rost közötti aránynak felél meg. Ez a nedvességtartalom akkor érhető el, 'ha levegő éri a szalagot közvetlenül az alakítószita elhagyása előtt. Nyilvánvaló, hogy ilyen nedvességtartalom mellett igen jelentős vízmennyiség van a rostok felületén azon a vízmennyiségen felül, amellyel a rostok vannak átitatva, A fentiekben isimertetett általánosam használt tömörítési eljárások során igein lényeglesnek tartották a nedvességtartalomnak a már ismertetett szintre való csökkentését préselés és párologtaitásos szárítás úitján a tömörítés elvégzése előtt. Bár a víz pontos szerepe a tömörítési eljárás során még ismeretlen volt, mégis abból a feltételezésből indultak ki, hogy kellő mennyiségű vizet nemcsak azért kell eltávolítani, hogy a rostos fátyolban kitöltetlen réseiket létesítsenek, hanem, hogy a kötés is létrejöhessen a rostok között a tömörítés előtt. Eminek megfelelően arra a meggyőződésre jutattak, hogy olyan kötést kell létrehozni, mely a rost telítettsége előtti nedvességtartalomnál lép fel, mielőtt a rostoklat hajlítanák" és tömörítenék a létesített kötési helyekén. Az a meggyőződés alakult' ki, hogy a rostok átitatqttságát meghaladó nedvességtartalom esertén azok kötése nem kielégítő és így ilyen nedyesiségtairtaloni melltett a tömörítés puszta hatása a szalagnak nagyobb alapsúly mellett való megszilárdításában állna, azonban e mellett vagy igen kismértékű nyújthatóság keletkeznie, viagy a nyúijthatóság egyáltalában nem fokozódna. A fentiekben ismertetett felfogással, szemben -arra a megállapításra jutattunk, hogy a rostos1 szalagok tömörítése lényegesen a rost átitatását meghaladó nedvességtartalom mellett is elvégezhető, éspedig tab. ,1 : 1—3 : 1 yíz és rost súlyarány mellett és az ily módon elvégzett tömör í-5 ítéssel a véglegesen szárított szalagban olyan mérvű nyújthatóságot hozunk létre, mely nagyjából anhiak a tömörítési fokmlak felel meg, melyet a korábbi alacsonyabb nedvességtartalom mellett végzett tömörítésnél lehetett elérni. 10 Megállapítottuk, hogy a korábbi gyakorlatiban és kísérleti eljárások során a tömörítés határtényezőjét a nedves szalag és a tömörítő szerkezet kemény felületű szerve közötti viszonylagos húzás jelentette az addig feltételezett 15 határértékekkel szemben. Számos kísérletet végeztek a miűüitban abban a vonatkozásiban, hogy a nedves szalagnak a finom fémfelületen jelentkező húzását csöktoent-20 sék a tömörítési eljárás során. Ezzel kapcsolatban a fémfelületen különböző módon kezelték, így elsősorban a megelőzően magas tükrösített fémfelületet gondosan mieghatározott mértékű matt felülettel képezték ki. Ugyanakkor beható tanulmányoikat végeztek tapasztalati optimális hőmérsékleti értékek megállapítására a fémfelület számára bizonyos termékek gyártása • • sorián, hogy a gőaréteg kenőhatását is ki lehessen használni. Ugyancsak gyakorlati megvalósítások során az eljárás minőségiének fokozására kenőanyagokat is alkalmaztak, így vizes emulziókat és szilikon olajat. Ezek a megoldások a műveletnek nagyobb szalaigsabesség mellett való elvégzését tették lehetővé és bizonyos esetekben nagyobbfokú tömörítéshez vezettek, azomban egy esetben sem sikerült a tömörítési eljárás során visszamaradó nyújtást biztosítani olyan nedvességtartalmú szalag esetében, mint . az a találmányunk szerinti eljárás esetében lehetségessé válik. A találmány szerinti kialakításinál kemény nyomófelületeket alkalmazunk, melyek, csak igen kismértékben mutatnak lh|ajlairoot a nedves 45 cellulézszaliaghoz való tapadásra, mivel ezeknek a felületeknek súrlódási együtthatója ilyen iszalagokhoz viszonyítva igen alacsony. Ilyen célra kialakított felületeik példaképpen teljesen vagy részben TEFIJQN védjeggyel forgalomba 80 hozott gyantából vagy más, hasonló tulajdonságokkal rendelkező gyantákból 'készíthetők, de alkalmazhatok olyan fémfelületek is, amelyeken kisméretű dudorodásokat képezünk ki, melyek szorosan egymás mellett és egyenletes élosztás-55 ban helyezkednek el a fémfelület teljes működő szakaszán. A találmány szerinti eljárás, megvalósítására alkalmas kemény felületek jellegzetesen nagy 60 érintkezési szöget zárnak be a vízhez viszonyítva, nedves cellulózból készült lapokhoz viszonyoitott statikus súrlódások viszonylag csekély és vagy-csak igen kismértékben, vagy egyáltalában nem hajlamosak arra, 'hogy a frissen .kialakított 63 nedves cellutózlapTanyaglból rostokat kimozdít-I