162761. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás benzolszulfonil-karbamidok előállítására
3 lítetlen két mitrogéhatoiaot tartalmazó kéttagú vagy egy oxigén- és egy nitrögénatomot tartalmazó öttagú róonociklátkus gyűrű, R2 jelentése rövidsizénMncü aikil- vagy 4—7 szénatomszámú aikloalkil-csoport, igen előnyösen állíthatók elő oly módon, hogy valamely H általános képletű benzolszulfonsaivamidot valamely III általános képletű trihalogéneoetsaivamiddal reagaOrtatunk, mely képletben R1 és R 2 jelentése a fent megadott, és kívánt esetben az aeil-csoportot tartalmazó terméket hidirolazaljuk. Az alkilcsoport kifejezésen egyenes vagy elágazóláncú 1—6 saénatomszámú alkilcsoport, előnyösen metil-, etil- vagy n-butil-csoport értendő. Az acilcsoport egyenes vagy elágazó .szénláncú alifás saivgyököt, előnyösen acetilcsoportot, vagy valamely aromás savgyököt, előnyösen benzoilcsoportot jelent. Az acil-csoport kívánt esetben további szubsztituensakkel, előnyösen halogénatommal vagy fidkoxicsoponttal helyettesítve lehet. Az alkoxicsoport jelentése előnyösen metoxivagy etoxicsoport. A cikloalkiksoport előnyösen 5—7 szénatomot tartalmaz. R2 jelentése különösen előnyösen ciklohexilcsí i port. A II és TII általános (kéoletű vegyületek reakcióját oldószer jelenlétében vagy anélkül, előnyösen amiedékben hajthatjuk végre. Oldószerlként szénhidrogéneket, alkoholokat, étereket, ketonokat alkalmazhatunk. A reakciót előnyösen 80—180 °C-on hajthatjuk végre. A reakció időtartama az alkalmazott hőmérséklettől függően 1—10 óra. A reakciót előnyösen oldószer nélkül 140—1100 °C-on 1 óra alatt hajtjuk végre. «A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a II és III általános kéD-letű vegyületek reakcióját bázis jelenlétében végezzük. Bázisként alkáláíémlhidroxidokat, előnyösen nátriumihicLroxidot vagy káliumihádroxidot, alkálifémkarbonátokat, előnyösen káliumkarbonátot vagy alkáliiföló^émihidroxidokat, előnyösen magnéziumihidroxidot alkalmazhatunk. Eljárhatunk oly módon is, hogy előre elkészítjük a II általános képletű benzolszulfonsaivamid sóját (341.812 sz. svájci szabadalom) és azt reagáltatjuk a III általános képletű trihalogénecetsavamiddal. A reakcióelegyet önmagában ismert módszerekkel dolgozhatjuk fel. Eljárhatunk oly módon, hogy a reakcióelegyet lehűtjük, majd vizet és benzolt adunk hozzá és keverés, valamint enyhe melegítés közben feloldjuk az anyagot. Az esetleg nem oldódó részeket kiszűrjük, majd a vizes fázist elválasztjuk a benzolos résztől. A vizes részből ezután savanyítással nyerjük ki a terméket, melyet, ha szükséges még további tisztításnak vetünk alá. Ha a reakciót oldószerben hajtottuk végre, akkor az anyag kinyerése történhet úgy, hogy 4 az oldószert ledesztilláljuk az anyagról és a továbbiakban a fent megadott módon járunk el. Amennyiben vízzel nem elegyedő oldószerben, mint pl. toluolban vagy xilolban hajtottuk 5 végre a reakciót, akkor a reakcióelegy lehűtése után vizet adunk hozzá és keveréssel, valamint esetleg enyhe melegítéssel feloldjuk, megszűrjük, majd a továbbiakban a fent megadott módon járunk el. 10 Eljárhatunk úgy is, hogy a lehűtött reakcióelegyet valamilyen vízzel elegyedő oldószerben, mint pl. metanolban, vagy etanolban oldjuk és az oldatot megsavanyítva nyerjük ki a terméket. Eljárásunk előnye az eddig ismert eljárások-15 kai szemben, hogy a több lépéses szintézissel előállított és sok esetben drága benzalsznlfonsavamid komroonenst nem kell további műveletekkel reakcióképes vegyületté alakítani, hogy a megfelelő aminnal szuMcmü-fcarbamiddá ala-20 kítsuk, hanem magát a II általános kéoletű benzolszulifonsavaimidokat reagáltatjuk a III általános képletű trihalogéneeetsavamidokkal. Másrészt a trilhalogénecetsaivamid származékok szemben az izocianátokkal és N-alkii-<nretá-25 notokal igen egyszerűen és csaknem kvantitaitív termeléssel állíthatók elő a triíhalogénecetsav reakcióképes származékaiból, mint t>l. észteréből vagy anihidridjéből. Maguk a trihalogénecetsavamidok stabil, jól kezelhető anyagok, melyek 30 desztdllációval vagy kristályosítással jól tisztíthatók. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük: 35 Példák: 1. 4,88 g triklórecetsaiv-ciklohexilaniidot, 3,42 g ip-toluol-szultfonsavamidot és 5,i52 g kálium-karbonátot jól összekeverünk és 140—1'ßO °C-os 40 olajfürdővel melegítve 1 órán át 140—ÍW °C-on tartjuk keverés közben. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és 80 ml víz és 30 ml 'benzol elegyében feloldjuk, majd az elegyet élesre szűrjük, a benzolos részt a vizes résztől el-45 választjuk. A benzolos részt kirázzuk 10 ml 5%-os nátronlúggal és a lúgos vizes fázist a vizes résszel egyesítjük, majd sósavval megsavanyítjuk. A kivált kristályokat szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. 4,05 g Ni-p-toluolszul-50 fonil-N2-ciklohexil-kairibaimidot kapunk. Op.: 175—177 °C triklóretilénből kristályosítva. 2. 4,36 g triklóreűetsav-ibutilamidból és 3,42 g ' p-toluolszulfonsavamidból 5,02 g káliumkarbo-55 mattal az első .példában megadott módszer sze.rint eljárva, 1,85 g Nt -<p-toluolszulfQnil)-N2-butil4carbamidot kapónk. Op.: etanolból' kristályosítva 126—129 °C. 60 3. 1,84 g 4-[2-i(2Hmetoxi-i5-klór-benzoilamino)-etilpbenzolszulfonsavamidot, 1,22 g triíklórecetsav-täkldhexilamiddal reagáltatunk 1,38 g káliumfcarbonát jelenlétében 140-450 °C-on 1 órát. Lehűlés után az elegyet szűrjük és a csa-65 .padékot 3X4 ml benzollal kimossuk. Ezután 25 2
