162758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-alfa-ciano- acilamino-cefalosporánsavszármazékok előállítására
162758 11 12 6,4 foszfátpufferben felkeverjük, és ismét centrifugáljuk (a felülúszó világossárga, 115 ml). Az egyesített felülúszókban erős keverés közben 10,4 g 2-metil-l,3,4-tiadiazolin-5-tiont oldunk és 5 ' a pH-t 2 n nátriumkarbonátoldat szakaszos hozzáadásával (kb. 23 ml) 6,6-ra állítjuk. Ezután 6 órán át nitrogénatmoszférában 60°-on melegítjük. A lehűtött reakcióelegyet G4-es üvegszűrőn szűrjük, intenzív keverés közben 4,4 liter ace-10 tont adunk hozzá, és több órán át —15°-on állni hagyjuk. A csapadékként keletkezett 7-(D-5-aminoadipoilamino)-3-(2-metil-l,3,4-tiadizol -5-iltio)-metilcef-3-em-4-karbonsav nátriumsót — (20,8 g) — a 2. példa 1. pontjában leírt mód-15 szerrel igazoljuk. b) 6 g kristályos 7-(D-5-aminoadipoilamino)-cefalosporánsav cinlksót egy centrifugacsőben 60 ml vízben szuszpendálunk. Ezután intenzív keverés és a pH ellenőrzése közben 15%-os tri-20 káliumfoszfátoldatot adunk hozzá kis adagokban, míg 9,45 pH-értéket érünk el (a pH úgy emelkedik, mint az a) pontban). Ezután a pH-t 1 m foszfo'rsavoldattal 6,7-re állítjuk vissza, és az a) ponttal megegyezően centrifugáljuk. Az 25 egyesített felülúszóban (74+30 ml) 2,6 g 2-metil-l,3,4-tiadiazolin-5-tiont oldunk, és a pH értékét 2 n nátriumkarboinátoldattal (kb. 11 ml) 6,6-re állítjuk be. 6 órán át nitrogénatmoszférában 60°-on melegítjük, majd G4-es üvegszűrőn szűr-30 jük, és 1,4 liter acetont adunk hozzá. A keletkezett csapadék a 7-(D-5-aminoadipoilamino)-3--(2-metil-l,3,4j tiadiazol-5-iltio)-metilcef-3-em-4-karbonsav káliumsó — (5,5 g) —. Szilikagélen futtatva 101A rendszerben a nátriumsóval meg-35 egyező pH-értéket ad. erős keverés közben 1,25 liter acetont adunk és több órán át -^-15'0 -on állni hagyjuk. A keletkezett csapadékot leszívatjuk, és acetonnal mossuk. Az így keletkezett 7-(D-5-aminoadipoilamino)-3--(2-metil-l,3,4-tiadiazol-5-iltio)-metilcef-3-em-4-karbonsav nátriumsó — (6,94 g) — vákuumban csőben melegítve 185°-on kezdődő barnásodást mutat, kb. 250°-nál zsugorodik és kb. 270°on bomlik. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat során RÍIOIA = 0,22 (Ceporin 0,28). 2. 7-amino-3-(2-metil-l,3,4-tiadiazol-5-oltio)-metilcef-3-em-4-kar bonsav 6,21 g, 1. pontban előállított, teljesen szárított anyagot 366 ml abszolút metilénkloridbain szuszpendálunk, és 4,86 ml piridint és 11,-2 ml trimetilklórszilánt adunk hozzá. A szuszpenziót 30°on nitrogénatmoszférában 2 órán át intenzíven keverjük. 12,2 ml piridin hozzáadása után a reakcióelegyet —20°-ra hűtjük, és részletekben 100 ml 8%-os metilénkloridos foszforpentaklórid oldatot adunk hozzá (a belső hőmérséklet ne emelkedjék —10° fölé). A tejes oldatot még 40 percig kb. —12°-on keverjük. Ismét —20°-ra hűtjük majd részletenként 14 ml abszolút metanolt folyatunk hozzá, miközben a belső hőmérséklet —10°-ra emelkedik. 30 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd további 30 percig +25°-on reagáltatjuk. Hidrolizishez 18,25 ml 50%-o-s vizes hangyasavoldatot adunk hozzá, és a pH-t trietilamin (kb. 11 ml) hozzáadásával 2,0-ra állítjuk. 45 percig szobahőmérsékleten keverjük, miközben finom csapadék keletkezik. Ezután a pH-t további trietilamin adagolással 4,0 értékre emeljük, és a reakcióelegyet kb. 2 órán át jégfürdőn állni hagyjuk. A csapadékot leszivatjuk, kevés vízzel, metanollal, végül éterrel mossuk. Így nyerjük a 7-amino-3-(2-metil-l,3,4-tiadiazol-5-iltio)-metilcef-3-em-4-karbonsavat — (3,47 g) —. A vegyületnek nincsen éles olvadáspontja, kb. 180°on megbarnul, és kb. 220°-on bomlik. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat során RfioiA = 0,35 (Ceporin = 0,28), Rf52 A = 0,18 (Ceporin = 0,09). 3. példa a) 24 g kristályos 7-(D-5-aminoadipoil-amino)-eefalosporánsav cinksót egy centrifugapohárban 240 ml vízben szuszpendálunk. Ezután intenzív keverés és a pH ellenőrzése közben 30%os vizes nátriumszulfidoldatot adunk hozzá kis részletekben. 25—30 perc alatt az oldat pH-értéke gyorsan 4,7-ről 8,5 értékre emelkedik, majd lassan 9 fölé. Miikor a pH kb. 9,4-nél ismét gyorsabban emelkedik, a hozzáadást befejezzük (öszszesen kb. 34 ml nátriumszulfidoldat fogy). A reakcióelegyet a művelet befejezése körül jégfürdőn lehűtjük. Ezután további hűtés és keverés közben 1 m vizes foszforsavoldat hozzácsepegtetésével 6,7 értékre állítjuk vissza. A reakcióelegyet 15 percig 2000 U/min fordulatszámmal centrifugáljuk, és így 235 ml sárga felülúszót kapunk. A fehér csapadékot 100 ml pH 4. példa 12,8 g 7-ciánaoetilamino-cefalosporánsav nátriumsó 280 ml pH 6,7 (10%-os) foszfátpufferes oldatában 5,27 g l-metil-5-merkapto-tetrazolt szuszpendálunk. Ezután intenzív keverés közben a pH-t 2 n nátriumkarbonátoldat hozzácsepegtetésével 6,6 értékre állítjuk, és nitrogénatmoszférában 7 órán át 60°-on melegítjük. Ezután lehűtjük és egymás után 2 liter és 1,5 liter etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat kétszer 20—20 ml pH 6,5 pufferrel utánamossuk és elöntjük. Az egyesített vizes fázisra 2,5 liter etilacetátot rétegezünk, és intenzív keverés közben 4 n sósavoldattal (kb. 30 ml) pH 2,5 értékre állítjuk. Az így keletkezett barna csapadékot szűréssel eltávolítjuk. A fázisokat elválasztjuk, a vizes oldata"; konyhasóval telítjük és 1,5 liter, majd kétszer 1 liter etilacetáttal utánamossuk. A szerves fázisokat kétszer 100—100 ml telített konyhasóoldattal mossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban kb. 150 ml-re pároljuk be. Az oldathoz kis részletekben erős keverés közben 150 ml hexánt adunk és több órán át hidegen állni hagyjuk. A reakcióelegyet leszivatjuk és a maradékot etilacetát-hexán (1:1) eleggyel mossuk. A szűrletet elöntjük. A 6,57 g maradékot aeetonos oldatból 50 g semleges szilikagélen adszorbeáljuk. A száraz adszorbeátumot 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
