162756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-dimetoxi-benzoesav előállítására

162756 só képződéséhez vezető mellékreakció háttérbe szorul és gyakorlatilag csak a megfelelő 2,6-di­hidroxi-benzoesav-alkálifémsó keletkezik. Ezál­tal a Kolbe-reakció után kapott termék metile­zése után gyakorlatilag csak 2,6-dimetoxi-bem­zoesav-metilésztert kapunk, ily módon a 2,4-di­metoxi-benzoesav-metilészter eltávolítását célzó többletlépés elhanyagolható és a kitermelést rontó melléktermék nem képződik. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál re­zorcinból és 1 mól rezorcinra számítva legalább 2 mólekvivalens alkálifémet tartalmazó bázikus alkálifémvegyületből rezorcin-dialkálifémsót ké­pezünk. Alkálifémvegyületként előnyösen alká­lifémhidroxidokat, pl. nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot, alkálifémkarbonátokat, elő­nyösen nátriumkarbonátot vagy káliumkarboná­tot, vagy alkálifémhidrogénkarbonátokat, elő­nyösen nátriumhidrogénkarbonátot, vagy 'ká­liumhidrogénkarbonátot alkalmazhatunk. E cél­ra káliumkarbonát vagy nátriumíkarbonát külö­nösen előnyösen alkalmazható. Eljárhatunk oly módon is, hogy előre elkészített rezorcin-dialká­lifémsót alkalmazunk, azonban az eljárás elő­nyös foganatosítási módja szerint a rezorcin­dialkálifémsót a reakcióelegyben in situ állítjuk elő. 1 mól rezorcint célszerűen 0,8—1,2 mól, elő­nyösen 1,0 mól nátriumkarbonáttal vagy kálium­karbonáttal reagáltatunk. A széndioxiddal történő reagáltatást 2—10. atm. nyomáson, előnyösen 4—6 atm. nyomáson hajtjuk végre. A reakciót előnyösen 140—160 C°-os hőmérsékleten végezhetjük el. Kísérle­teink szerint 10 atm. nyomás felett a kitermelés már nem növekszik számottevő mértékben, míg 2 atmoszféránál kisebb nyomáson a 2,6-izomer kitermelése csökkein, minthogy 2,4-izomer is ke­letkezik. A reakciót dimetilformamidos közegben vé­gezzük el. Az ily módon kapott terméket önmagában is­mert módon metilezzük. Az eljárás előnyös fo­ganatosítási módja szerint a Kolbe-reakció ter­mékét nem izoláljuk, hanem az előállításánál képződő reakcióelegyben vetjük alá metilezés­nek. Metilezőszerként előnyösen dknetilszulfátot alkalmazhatunk. A metilezést előnyösen alkáli­fém'karbonát, különösen nátriumkiarbonát jelen­létében szerves oldószeres közegben végezzük el. Szerves oldószerként előnyösen acetont alkal­mazhatunk. A dimetilszulfátos metilezést maga­sabb hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy f or» rási hőmérsékletén hajthatjuk végre. A dimentil­szulfátos metilezés reakcióelegyet előnyösen oly módon dolgozhatjuk fel, hogy lehűlés után a ki­váló káliummetilszulfátot szűréssel eltávolítjuk, az anyalúgokat bepároljuk, majd a kívánt ter­méket a maradékból benzollal kioldjuk. A ka­pott termék gázkromatográfiás vizsgálat alapján gyakorlatilag 2,6-dimetoxi-benzoesav-metilész­terből áll, kevés átalakulatlan rezorcinmetiléter mellett. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja sze­rint a 2,6-dimetoxi-benzoesav-metilészter ben­zolos oldatának bepárlása után kapott maradé­kot tisztítás nélkül közvetlenül hidrolizáljuk. A 5 hidrolízist előnyösen lúgos közegben hajtjuk végre. A lúgos közeget előnyösen alkálifémhid­roxidokkal, különösen nátrium- vagy kálium­hidroxiddal biztosíthatjuk. A hidrolízist szerves oldószeres, előnyösen kisszénatomszámú alkano-10 los, különösen előnyösen etanolos közegben hajt­juk végre. A reakciónál magasabb hőmérsékle­ten, előnyösen a reakcióelegy forráspontján dol­gozhatunk. A hidrolízis után kapott nátrium­-2,6-dimetoxi-benzoátot a reakcióelegyből elő-15 nyösen oly módon különíthetjük el, hogy szer­ves oldószeres, előnyösen benzolos extrakció után a vizes fázist megsavanyítjuk, mikoris a szabad 2,6-dimetoxi-benzoesav kiválik. A sava­nyítást előnyösen ásványi savakkal, különösen 20 sósavval végezhetjük el. A kapott 2,6-dimetoxi-benzoesavat kívánt esetben önmagában ismert módon tisztíthatjuk. A tisztítást lúgos oldással, majd savas kicsapás-25 sal végezhetjük el. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a nyersterméket nátriumihidrogén­karbonát- vagy nátriumikarbonát-oldatban old­juk, az oldatot aktív szénnel derítjük, majd a szűrletet megsavanyítjuk. 30 Eljárásunk előnye, hogy a mellékreakciók hát­térbe szorítása útján jó kitermeléssel szolgáltat­ja a hasznos gyógyászati alapanyagként felhasz­nálható 2,6-dimetoxi-benzoesavat. Eljárásunk további részleteit a példában is-35 mertetjük anélkül, hogy találmányunkat a pél­dára korlátoznánk. 40 Példa: 500 ml-es, 4-nyakú, keverővel, visszafolyató hűtővel és hőmérővel ellátott lombikba 80 ml dimetilformamidot, 35,2 g (0,320 mól) rezorcint és 44,1 g (0,320 mól) káliumkarbonátot mérünk 45 be. A reakcióelegyet 155 C°-na melegítjük, 10 ml oldószert ledesztillálunk belőle, majd a mara­dékot 300 ml-es nyomásálló készülékbe visszük át. Rázógéppel való rázatás közben termosztát­tal 150—155 C°-ra melegítjük az elegyet. 50 Amikor a hőmérséklet elérte a 150—155 C°-ot, széndioxidgázt engedünk be oly módon, hogy a belső nyomás 4—6 atm. legyen. A reakcióelegyet ezen a nyomáson és hőmérsékleten 8—10 órán át rázatjuk oly módon, hogy nyomáscsökkenés-55 kor a készülékben a nyomást mindig 4—5 at­moszférára emeljük. A reakcióidő letelte után a készüléket lefúvat­juk, majd a terméket 80 C°-on 1000 ml-es 4-60 nyakú, keverővel, hűtővel, hőmérővel és adago­lótölcsérrel ellátott lombikba öntjük át. 250 ml aceton ós 43,6 g káliumkarbonát hozzáadása után a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, majd 1—1,5 óra alatt 130 g di-65 metilszulfátot csepegtetünk hozzá. A reakcióele-2

Next

/
Thumbnails
Contents