162715. lajstromszámú szabadalom • Vércukorszintet süllyesztő hatású karbonamidcsoportot tartalmazó fenil-szulfonilkarbamidok és fenilszulfonil-szemikarbazidok

3 162715 4 sékleten, azután mintegy 1 liter jeges vízbe öntjük és sósavval megsavanyítjuk. A kivált csapadékot leszívatjuk és vízzel mossuk. A nyers terméket dioxánból átkristályosítjuk. 31 g (41%) 4-nitrofenilecetsav-(2-metoxi-5-klór-anilid)-et kapunk. Olvadás- 5 pontja: 191 C°. Az előbbi vegyület 60,0 g-ját (0,188 mól) 400 ml dioxánban, Raney-nikkel katalizátor jelenlétében 71-80 C° hőmérsékleten 50 atm túlnyomáson hidrogénezzük. 0,564 mól H, felvétele után a hidrogénezést befejezzük. A kata- 10 lizátort leszivatjuk, az oldatot vákuumban bepároljuk, a maradékot benzolból, petroléter hozzáadásával átkristályosítjuk. 48,7 g (89%) 4-amino-fenilecetsav- (2-metoxi-5-klór-anüid)-et kapunk. A termék színtelen kristályai 104 C°-on olvadnak. 15 Az előbbi vegyület 48,7 g-ját (0,168 mól) 230 ml jégecetben oldjuk, és az oldathoz 41 ml tömény sósavat és 15,0 g (0,217 mól) nátriumnitritet adunk, és az így kapott oldatot szobahőmérsékleten hozzácsepegtetjük egy keverékhez, amely kéndioxid jégecetes oldatának 127 ml-éből, 20 (14.3 g SO,/100 ml jégecet) 127 ml benzolból és kevés vébenfeloldott 7,8gréz (II) kloridból áll. A reakcióelegyet 4 órán át keverjük 40 C° hőmérsékleten, majd jégre öntjük. A kivált nyers szulfokloridot leszivatjuk, vízzel mossuk és 0 és 10 C° közötti hőmérsékleten kis adagokban hozzáadjuk 1 25 liter közepes töménységű vizes ammóniumhidroxid oldathoz, melyet 1/2 1 tömény ammóniumhidroxid-oldat és 1/2 1 desztillált víz elegyítésével készítettünk. A kapott elegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük, azután a csapadékot leszívatjuk, 2n nátriumhidroxid oldatban fel- 30 oldjuk, és a terméket sósavval kicsapjuk. 26,5 g (45%) 4-szulfamoil-fenilecetsav- (2-metoxi-5-klór-anilid)-et kapunk. A termék színtelen finom kristályos por, amely 216 C°-on olvad. Az előbbi vegyület 22,0 g-ját (0,062 mól) 500 ml 35 metiletilketonban keverés közben 30 percig melegítjük 20,0 g (0,145 mól) elporított káliumkarbonáttal, visszafolyató hűtő alkalmazása mellett, azután szobahőmérsékleten 12,5 g (0,10 mól) ciklohexilKocianátot csepegtetünk hozzá, és a reakcióelegyet 2 órán át forraljuk. Lehűlés után a reakcióelegyet 40 leszívatjuk, a kiszűrt szilárd anyagot vízben oldjuk, az oldatot szűrjük és sósavval megsavanyítjuk. A kivált csapadékot leszívatjuk, vízzel mossuk és etanolból átkristályosítjuk. 15.0 g (50%) N- íp-[a-(2-metoxi--5-klór-fenü-karbamoil)-benzü)-szulfonil} -N' -ciklohexil-karbamidot kapunk. A termék 45 színtelen kristályai 201 C°-on olvadnak. 2. példa 50 Az 1. példa szerinti módon 4-nitro-fenilecetsavklorid és adott esetben szubsztituált anilinok reakciójával az alábbi 4-nitro-fenilecetsav-anilidokat állíthatjuk elő: 4-nitro- fenilecetsav-anilid, olvadáspontja 210 C° 4-nitro- fenilecetsav- (3'-trifluormetil-anilid) op.: 148 C° 55 4-nitro- fenilecetsav- (2'-metil-5'-klór-anilid) op.: 230 C° 4-nitro- fenilecetsav-(2', 5'-dimetoxi-anilid) op.: 150 C° Ezekből katalitikus redukcióval a következő 4-amino-fenilecetsav-anilideket állíthatjuk elő: 4-amino- fenilecetsav-anilid op.: 130 C° 60 4-amino- fenilecetsav- (3'-trifluormetil-anilid) op.: 105 C° 4-amino- fenilecetsav- (2'-metil- 5'-klór-anilid) op.: 176 C° 4-amino- fenilecetsav- (2', 5'-dimetoxi-anflid) op.: 132 C° Diazotálással, a diazónium-sónak Meerwein szerinti kéndioxidos átalakításával (1. példával analóg módon) és a nyers 66 szulfokloridnak ammóniával való reagáltatásával előállíthatjuk a következő 4-szulfamoil-fenüecetsav-anilineket: 4-szulfamoil- fenilecetsav- anilid op.: 183 C° 4-szulfamoil- fenilecetsav- (3'-trifluormetU-anilid) op.: 170 C° 4-szulfamoil- fenilecetsav- (2'-metil- 5'-klór-anüid) op.: 246 70 c° 4-szulfamoil- fenilecetsav-(2', 5'-dimetoxi-anilid) op.: 140 C A fenti szulfonamidokat ciklohexil-izocianáttal reagáltatva, az 1. példával analóg módon, a következő szulfonil-karbamidokat kapjuk: 75 N- {p-[a-(fenil-karbamoil)-benzil] -szulfonilf-N'-ciklohexil-karbamid op.: 210 C°, N- £ p-|í«-(3-trifluormetil-fenil-karbamoil)-benzil]-szulfonil}N'-ciklohexU-kaibamid op.: 186 C° N,_

-1 p-la-(2-metíl75-klór-fenil-karbamoil)-benzil]-szulfonil' N'-ciklohexil- karbamid op.: 207 C° N - -í p-|oK2,5-dimetoxi-fenil-karbamoil)-benzil]-szulfonil} -N'-ciklohexil- karbamid op.: 92 C°. 3. példa 40 gX0,2 mól) 4-nitrofenil- ecetsavkloridot feloldunk 100 ml dioxánban, lehűtjük 5-10 "C-ra és hozzácsepegtetjük 53,6 g (0,5 mól) benzilaminnak 200 ml dioxánban való oldatához. A bemért anyagokat 1 órán keresztül 20 °C-on, majd egy újabb órán át 50 °C-on keverjük, a dioxánt ezután részben lehajtjuk, a maradékhoz 200 ml vizet adunk, a kivált csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. A szárított anyagot toluolból átkristályosítjuk és így 41,2 g 4-nitrofenil-ecetsav-benzilamidot kapunk. Kitermelés: 76%. Olvadáspontja 184 °C. A 4-nitrofenil- ecetsavkloridból hasonló módon előállíthatjuk béta-fenil-etilaminnal a 4-nitrofenil- ecetsav-béta-feniletilamidot, olvadáspontja 138 °C. Hasonló módon előállíthatjuk az alfa-feniletilaminnal a 4-nitrofenil-ecetsav-alfafeniletilamidot, olvadáspontja 114 °C. Az előzőekben leírt 4-nitrofenü-ecetsavamidokból katalitikus hidrogénezéssel, dioxános oldatban Raney-nikkellel, előállíthatjuk a megfelelő 4-amino-fenüecetsav-amidokat: 4-aminofenil-ecetsav-benzilamid, op.: 143 °C 4-aminofenil-ecetsav- béta-feniletilamid, op.: 67 °C 4-aminofenil-ecetsav- alfa-feniletilamid, op.: 115 °C. Diazotálással és a diazónium-sónak Meerwein szerinti kéndioxidos kezelésével, az 1. példával analóg módon, majd a nyers szulfokloridnak ammóniával való reagáltatásával, a fenti 4- aminofenü- ecetsav-amidokból a következő szulfonamidokat állithatjuk elő: 4-szulfamoil-fenilecetsav-beTizilamid,op.: 192 °C 4-szulfamoil- fenilecetsav-béta -feniletilamid, op.: 163 °C, 4-szulfamoil- fenilecetsav- a-feniletilamid op.: 165 C E szulfonamidokat az 1. példában leírtakkal azonos módon ciklohexil-izocianáttal reagáltatva keletkeznek a következő szulfonilkarbamid -származékok: N- £p-(a-(benzil-karbamoil)- benzUJ-szulíonü} -N'-ciklohexil-karbamid op.: 188 C° N- £ p-|a-(/5-fcniletil-karbamoil)-benzill-szulfonilj-N'-ciklohexil- karbamid op.: 153 C° N- £ p- |a- (O>fenüetil-karbamoil)-benzil}-szulfonil|- N'-ciklohexil- karbamid, op.: 196 C 4. példa 10,6 g (0,03 mól) 4-szulfamoil-fenilecetsav-(2'-metoxi-5'-klóranilid)-et feloldunk 150 ml butanonban, hozzáadunk 8,3 g (0,06 mól) porított hamuzsírt és az elegyet 40 percen keresztül visszafolyató hűtő alkalmazása mellett keverjük, hozzácsepegtetünk szobahőmérsékleten 4,7 g (0,05 mól) klórhangyasavmetilésztert. A bemért anyagokat 1 óra hosszat szobahőmérsékleten, majd 4 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralva keverjük, ezután kihűlni hagyjuk és leszívatjuk. A maradékot vízben feloldjuk, a vizes oldatot aktív szénnel tisztítjuk és kétszer normál sósav-oldattal megsavanyítjuk. A kicsapódott anyagot leszűrjük, vizzel mossuk és szárítjuk. Ily módon 7,0 g N-£p-[a-(2-metoxi-5-klór- fenil-karbamoiO-benzill-szulfonil} - metiluretánt kapunk, op^a 178 C°. A kitermelés az elméletinek 61%-a. Hasonló módon állíthatjuk elő a megfelelő szulfonamidokból és klórhangyasav-metilészterekből a következő vegyületeket: N- •{ p-[a-(3-trifluormetil-fenil-karbamoil)-benzoil]-szulfonil} -metiluretán op.: 100 C° N -[p-[a-(2,5-dimetoxi-fenil-karbamoil)- benzil]-szulfonil/-metiluretán op.: 150 C° 2