162711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ólom és ezüst visszanyerésére e két fémet tartalmazó ipari maradékokból
3 162711 4 Mindkét nyersanyagból kiindulva a szokásos kilúgozást, illetve a 304 601 lajstromszámú spanyol szabadalmi leírás szerinti eljárást - amikor a cinket a ferritekből nyerik ki -követően a következő összetételű végtermék keletkezik; Zn.. 1,49% As 0,006% Mn 0.34% összes PB 18% Sb 0.01% Ag 650g/metr.t. Cu 0,12% Ge 0,005% Ni 0.0005% Cd 0,011% Fe 3% Co 0.0005% CaO -- 15,85% Mg O = 1,45% Sösszes -- 15.80% SO4" = 15,08% oldhatatlan maradék = 4.68% Szükségtelen arra rámutatnunk, hogy ezek a százalékos értékek a legtágabb határok között mozoghatnak attól függően, hogy milyen volt a kiindulási koncentrátum összetétele. Ebben a maradékban az ezüst legnagyobb része ezüstkloridként, és az ólom pedig ólomszulfátként van jelen. Kismennyiségű ezüst ezüstszulfidként is előfordul. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapul, hogy mind az ezüstklorid, mind az ólomszulfát feleslegben lévő klór anion mellett oldatban mennek és a megfelelő klórvegyületté alakulnak. A feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a maradékokat előnyösen kloriddal telített savas oldattai kezeljük előnyösen olyan anvagok jelenlétében, amelyek 1 segítik a maradékokban jelenlévő fémek szulfidjának oxi dálását pl. ilyenek a rézklondok. a kezelést eg> vag> több lépcsőben végezzük szobahőmérséklet és az oldat forrpontja közötti hőmérsékleten, amikoris az ólmot és az ezüstöt oldhatatlan sóik alakjában nyerjük ki. Számos különböző tényező befolyásolja az oldást, illetőleg az oldhatóságot, ezek közül megemlítjük a klorid ion koncentrációt, a savasságot, azokat az anyagokat amelyek az ezüstszulfidot ezüstkloriddá alaki ják és a hőmérsékletet. Kísérleteink a következőket mutatták: a) az ólom és ezüst oldhatósága növekszik az oMa'h.in lévő klorid ionok koncentrációjával. Ez okból alkalmazzuk NaCl telített vizes oldatát. b) Azt találtuk, hogy a klorid-tartalmú oldat savanyítása jelentősen növeli az ezüst kinyerését. Szulfát ionok bevitele az oldatba azzal a hátránnyal jár. hogy a szulfát ionok koncentrációjának növekedése csökkenti :i/ ólom oldhatóságát. Ezt a hátrányt kiküszöbölhetjük CaCl2 adagolásával, amelyet a CaSO, képződése után d/. oldatból eltávolítunk. A sósav adagolásának az az előnye, hogy az oldatba több klorid ion kerül, valamint ellensúlyozza ez eljárásnál fellépő veszteségeket. e) Azt találtuk továbbá, hogy bizonyos anyagok jelenléte, mint pl. a rézkloridoké, kedvező hatást gyakorol az ezüst oldódására azzal, hogy az ezüstszulfidot ezüstkloriddá alakítja át. d) A hőmérséklet kedvezően befolyásolja az ólom és ezüst oldódási sebességét. Ezen tényező különös gondosságot kíván, hogy elkerüljük a hőmérséklet csökkenésével járó ólomklorid kiválást, amit oldhatóságának csökkenése okoz. e) A kilugzás idejét az ólom és az ezüst oldhatósága határozza meg a mindenkori körülmények között. Ebből az oldatból mindkét fémet, az ólmot és az ezüstöt is, ahogy azt mát vázoltuk fentebb, oldhatatlan sóik alakjában pl. szulfidként választjuk le, vagy az elektródpotenciál sorban elfoglalt helyük szerint egymásután választjuk le. Az első megoldás az, hogy a klorid ionok eltávolítása után, amelyeket kimosunk, az ólomszulfidokat és az ezüstöt a fémek kinyerésére szokásos módszerekkel kohósítjuk. Egy másik megoldás szerint az ólom- és ezüstklorid tartalmú oldatból az ezüstöt ólommal választjuk le. Ez a leválasztás gyakorlatilag pillanatszerű és elegendő ehhez a folyadékot könnyedén megkeverni. Igy egy olyan terméket kapunk, amelynek ezüst tartalma 80% feletti. Ebből a temekből az ezüstöt szokásos módon, pl. finomítással, oldással majd újbóli leválasztással réz segítségével stb. nyerhetjük ki. Az oldott ólmot fém cinkkel ejtjük ki. Ilymódon olyan terméket kapunk, amelynek ólomtartalma 99% felett van. Az így leválasztott ólomnak igen jó ismérvei vannak, különösen, ha a későbbiekben ólomoxiddá dolgozzuk fel. 5 Az ólom leválasztására felhasznált cinket később úgy nyerjük vissza, hogy oldhatatlan sóvá alakítjuk át. A kloridtartalom előzetes kimosása után a cinket ismét felhasználjuk az elektroütikus termelésnél. A következő példákban a két fent megnevezett tényező: a savtartalom és a rendelkezésre 10 üllő CuCI h;itását mutatjuk he. valamint a találmánv s7erinti eljárás gyakorlati megvalósítását írjuk le ezzel egyidejűleg /. péida 15 300 g (szárazanyagra számolt) maradékot, amely 18% ólmot és 500 g ezüstöt tartalmaz metrikus tonnánként, 2 1 telített NaCl oldattal 2 órán át lúgoztunk ki szobahőmérsékleten, egy keverővel ellátott lombikban. Ezután leállí-20 tottuk a keverést, a szilárd anyagot elválasztottuk és kimostuk. Az első kilugzás szilárd termékét ismét kilúgoztuk, 2 I nátriumkloriddal telített új oldattal, szobahőmérsékleten, keverés közben. Ezután a keverést leállítottuk, a szilárd ?5 terméket szűrőkön elválasztottuk, kimostuk, majd megszárí• ttuk. A következő eredményt kaptuk: Azt első kilugzás oldatának elemzése: Pb, = 9.50 g/1 30 Ag =0,004 g/l A másik kilugzással kapott oldatban: Pb** = 9,50 g/l Ag* -- 0.004 g/l A végső maradék súlya: 265 g volt. 35 t maradék 562 g ezüstöt tartalmazott metrikus tonnánként ólomtartalma 6.03% volt. Ezek az adatok az oldat ólom és ezüst kitermelését 70.3, illetőleg 9.6%-osan adták. A kísérletet ugyanolyan körülmények között rmvK QQ metéltük :i/7:il a/ "«vétlen kivétellel lunrv mindkét kilúgozásnál még 2 2 ml sósavat (sűrűsége 1.19» is adagoltunk. Ig> a következő eieUincm ekei kaptuk. Az első kilugzás után kapott oldat elemzése: (V* = 14.00 g/l 45 Ag* = 0,065 g/l A második kilugzás oldatában: Pb** = 10,2 g/l Ag* = 0.007 g/l A végső maradék súly: 253 g volt. en A maradék vizsgálata szerint ebben Pb = 2.2% és Ag = 85 g volt metrikus tonnánként. Ezen adatok szerint az oldat kitermelése ólomra illetőleg ezüstre 89,6% és 87,4%-os volt. 55 2. példa 50 300 g (száraz) maradékot, amelynek ólomtartalma 18% és ezüst tartalma 550 g volt metrikus tonnánként. 2 liter nátriumkloriddal telített és 2 ml sósavat (d = 1,19) tartalmazó oldattal lúgoztunk szobahőmérsékleten, lombikban, keverés közben. Ezután a keverést leállítottuk, a szilárd anyagot g5 elválasztottuk és mostuk. Az első kilugzás szilárd termékét ismét 2 I telített konyhasó oldattal és 2 ml sósavval (d - 1,19) kezeltük. Két órán át kevertük szobahőmérsékleten. Ezután a keverést leállítottuk, a szilárd terméket szűrőn szűrtük, mostuk és szárítottuk. Eredményeink a következők voltak: 70 Az első kilugzás után kapott oldat elemzése: Pb** = 14.68 g/l Ag* = 0,065 g/l A második kilugzás után kapott oldat elemzése: Pb" =9,72 g/l 75 Ag* = 0,008 g/l 2
