162603. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy mechanikai, és hőstabilitású kenőolajok reológiai tulajdonságait javító adalékanyagok előállítására

3 162603 4 eljárás kidolgozására törekedtünk, amely a felhasználás szem­pontjából optimális polimer tulajdonságokat (átlagos mole­kulasúly, molekulasúly-eloszlás) eredményez a kenőolajok reológiai tulajdonságaira gyakorolt megfelelő hatások biztosí­tása mellett. Felismerésünk szerint a keletkező, az adalékanyagként használható polimer átlagos molekulasúlya és főként mole­kulasúly-eloszlása azáltal is kedvezően befolyásolható, ha a polimerizációs hőmérsékletet a polimer-láncok növekedé­sének fázisában változtatjuk. Hasonlóan kedvező ered­ményeket értünk el a képződő makromolekulák átlagos molekulasúlyának és molekulasúly eloszlásának szabályozása terén keverék inciátorok alkalmazásával. Kutatásaink során, meglepő módon előnyös tulajdonságú adalékanyagok előállítására olyan polimerizációs eljárást si­került kidolgoznunk, amely azáltal, hogy az iniciátort vagy iniciátorokat is tartalmazó célszerűen megválasztott mono­merek elegyét részletekben adagoljuk az oldószerhez, illetve a reakcióelegyhez, biztonságos, jól kézbentartható kivitelezést biztosít és az időegységben felszabaduló hőmennyiség egyen­letessé tételével megoldja a láncreakció szabályozhatóságát. Találmányunk eljárás nagy mechanikai- és hőstabilitású kenőolajok reológiai tulajdonságát javító poli-alkil- metakrilát típusú, viszkozitásindex- és dermedéspont-javító adalékanyag előállítására oly módon, hogy metakrilsav alkilészterek keve­rékét és erre számított 0,3-1,5 s% iniciátort indifferens szénhidrogénben oldva, több részletben adagolva 50-110 C* közötti hőmérsékleten polimerizálunk a következők szerint: A metakrilsav- alkilészterek keveréke 10-65 s%-ban 1-6 szénatomos éa 90-35 sorban 8-18 szénatomos egyenes (normál) és/vagy elágazó (izo) láncú alkil-gyököt tartalmazó monomerekből álL A monomereket és az iniciátort tartal­mazó elegyet 2-20, célszerűen 5-12 részletben adagoljuk a polimerizáció kiindulási hőmérsékletére melegített indifferens szénhidrogén oldószerhez (pl. a kozmetikai vazelinolajhoz, fehérolajhoz vagy magához a bázisolajhoz). A reakciót iners atmoszférában (nitrogén, széndioxid stb.) vitelezzük ki. Iniciátorként azo-bisz- izo-butironitrilt és/vagy di-benzoil­peroxidot használunk. Az iniciátor vagy iniciátorok mennyi­sége a monomerekre számítva 0,3-1,5 s%, célszerűen 0,4-0,9 s%. A polimerizáció kiindulási hőmérsékletét a monomer-iniciátor elegy első részletének hozzáadásától szá­mított 30-330 perc, célszerűen 50-120 perc elteltével 2-25 C*-kal, célszerűen 5-15 C-kal megnöveljük. A polimerizá­ciós időtartam az egyes adagolások között eltelt időtől és az adagolás számától függően 4-45 óra közötti. Az egyes beadagolt részletek az adagok nagyságától függően 3-5 C*-kal csökkentik a reakcióelegy hőmérsékletét, majd hosszabb-rövidebb idő után a polimerizációs hő és a megválasztott hőmérséklet tartására alkalmas egyenletes kül­ső fűtés hatására visszaáll az eredeti hőmérséklet, azaz nem következik be a reakcióelegy túlmelegedése. A következő adagot csak akkor adagoljuk a reakcióelegyhez, ha a poli­merizáció előrehaladtát indikáló törésmutató érték már nem változik. Ez az időtartam a részletek mennyiségétói függően 5-15 percet tesz ki. Kisebb mennyiségek esetén rövidebb, nagyobbaknál természetesen hosszabb időtartamot jelent. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy az adalékanyag a kenő­olajra gyakorolt hatása, továbbá a kész motorolaj kompo­zíciók mechanikai igénybevétellel szembeni ellenálló képes­sége szempontjából optimális átlagos molekulasúlyú (Jl . 850.000) és molekulasúly-eloszlású - az 1,000.000-nél na­gyobb molekulasúlyú rész 25 s%-nál kevesebb - legyen. A találmány szerinti eljárással előállított adalékanyag az említett egyéb előnyös tulajdonságai mellett, éppen a legked­vezőbb átlagos molekulasúly és molekulasúly-eloszlás követ­keztében az ismert adalékanyagokat főképpen mechanikai stabilitás szempontjából múlja felül, vagyis nyíró erők hatá­sára fellépő igénybevételeknek sokkal jobban ellenáll, mint az ismert hasonló termékek, és a felhasználásával előállítható motorolajok huzamosabb időn át szélsőséges igénybevétel esetén sem változtatják a fokozatba való sorolásuk alapját képező fizikai és kémiai tulajdonságaikat. A találmány szerinti eljárás arra is lehetőséget nyújt, hogy kenéstechnikai felhasználás szempontjából kedvező átlagos "molekulasúlyú és molekulasúly-eloszlású termék előállí­tásához használt optimális (7-11) átlagos szénatomszámmal rendelkező alkilláncú monomer elegy összetételét a számba­jöhető legkülönbözőbb monomerek felhasználásával lehessen 5 beállítani A találmány szerinti eljárás kivitelezését a követ­kező példák szemléltetik. A példákban az eljárás para­méterein kívül a keletkezett termék tulajdonságait és a kenőolajra gyakorolt hatásait is bemutatjuk. Az adalékanyagok kenőolajra gyakorolt hatásait a követ-10 kező két bázisolajban adjuk meg: A. bázisolaj: KV2 ioF° = 5,30 cSt • V. I.E = *103 Dp. =-18C* 15 B. bázisolaj: KV210F° = 9,29cSt V.I.£ = *95 Dp. =-18C* 20 1. példa A reakciót 86±1 C*-on, nitrogén atmoszféra alkalmazása _R mellett, hőmérővel, visszafolyó hűtővel, a monomer-iniciátor 'elegy adagolására szolgáló bürettával, továbbá intenzív ke­verést biztosító keverővel ellátott 800 ml-es gomblombikban végezzük. A lombikba 300 g kozmetikai vazelinolajat töl­tünk, majd a reakció hőmérsékletére melegítjük és úgy „ szabályozzuk a külső fűtést, hogy az oldószer hőmérséklete folyamatosan 86±1 C*-on legyen. Ezután 1,8 g dibenzoil­peroxid iniciátort oldunk fel a 30 g n-oktadecil-metakrilátot, 120 g n-hexadecil-metakrilátot és 150 g n-butil-metakrilátot tartalmazó monomer elegyben (összesen 300 g) és az így „ nyert oldatot az adagoló bürettába töltjük. Első részletként a monomer-iniciátor elegy 75 g-ját adagoljuk a polimerizáció hőmérsékletére (86 C*) felmelegített kozmetikai vazelin­olajhoz. A szobahőmérsékletű, iniciátort tartalmazó monomer elegy hozzáadásakor a reakcióelegy hőmérséklete ía 80 C^-ra csökken. Az elegy a felszabaduló polimerizációs hő, illetve a 86 C* hőmérsékletet biztosító egyenletes külső fűtés hatására S perc elteltével újra felmelegszik a polimerizáció hőmérsékletére (86 CT), ezen a hőmérsékleten tartjuk a reakcióelegyet mindaddig, amíg a törésmutató értéke (ni.* = „ 1,4612) már nem változik, ez 15 perc elmúltával következik be. Az első részlet hozzáadásától számított 20. percben újabb 75 g monomer-iniciátor elegyet adagolunk a lombikba; a reakcióhőmérséklet (86 C) újbóli eléréséhez szükséges 5 perc eltelte után ugyancsak további 15 percig, amíg a törésmutató „ értéke (n** = 1,46,38) újból állandó lesz, tartjuk 86 C*-on. Ezután a monomer-iniciátor elegy 30 g-ját adagoljuk a lombikba. Az adagolást követő átmeneti hőmérséklet­-csökkenés 3 percet, az állandó törésmutató érték (nf)' = 1,4658) elérése további 7 percet vesz igénybe; ezt követően gc az előzőhöz hasonló módon négy alkalommal 10 percenként 30-30 g-os részletekben adagoljuk a lombikba a monomer­iniciátor elegy teljes mennyiségét Az egyes részletek hozzá­adása előtt mért törésmutató értékek állandóan emelkednek. Az utolsó részlet hozzáadásától számított 10 perc elteltével gQ elérjük a végső törésmutató ' - értéket (nf/ = 1,4710). A teljes mennyiség hozzáadásának időtartama 80 perc, a koz­metikai vazelinolaj és a monomerek súlyaránya 1:1. Az utolsó részlet hozzáadása után további 14 órán keresztül folytatjuk az intenzív keverést a polimerizálás hőmérsékletén (86 C"). A gg keverés megszüntetése és az elegy lehűtése után nyerjük a megfelelő fizikai, kémiai, illetve reológiai tulajdonságokkal rendelkező adalékanyagot. Az ilymódon előállított polimerizációs termék oldószer­mentesítés után, fényszóródásos módszerrel meghatározott 70 átlagos molekulasúlya jíw = 9,5.10*, molekulasúly-eloszlása pedig olyan, hogy XL Mw = 1,0.10' molekulasúllyal rendel­kező rész nem több mint 16%. Az „A" jelű bázisolaj tulajdonságai a keletkezett végter­mék 10 s^os adagolása esetén a következőképpen változtak •75 meg: KV210F o = 13,92 cSt, V.I.E = *209, Dp. = -32 C; 2

Next

/
Thumbnails
Contents