162518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D,D'2,2'-(Etiléndimino)-DI-1-butanol-dihidroklorid előállítására

162518 használhatjuk, de a visszanyerés aránytalanul költségesebb, anélkül, hogy ezt kompenzáló előnyök jelentkeznének. A reakció során képződött hidrogénkloridot finoman eloszlatott nátriumhidroxid adagolásával nátriumkloriddá alakítjuk, amely az amin-hidroklorid-sókat a megfelelő szabad bázisokká alakítja. A reakcióelegyből előnyösen csökkentett nyomáson ledesztilláljuk a reagálatlan és még feleslegben levő d-2-amino-l-butanolt. Példaképpen úgy járunk el, hogy a desztillációt körülbelül 80 °C-on, 20 Hgmm nyomáson kezdjük és körülbelül 130 °C eléréséig folytatjuk, amíg nem megy át több fejtermék. Ezután a desztillációs maradékhoz 2—4 szénatomos alkanolt adunk. Az izopropanol különösen megfelel, mert ez nem jelent adóproblémákat, amint az például az etanol alkalmazásakor történik és nem szagos, mint például a butanolok. Ezenkívül az izopropanol gazdaságosabb, mint az n-propanol. A megfelelő alkanolt úgy adagoljuk, hogy melegítéskor a szerves anyagok feloldódjanak, és a nátriumklorid oldhatatlan maradjon és így szűréssel eltávolíthassuk. Ezután a szűrletet sósavgázzal kezeljük, hogy a d,d'-2,2'-(etiléndiimino)-di-l-butanolt dihidroklorid-sóvá alakítsuk és hűtéskor ezt a kristályos anyagot, az ethambutol hidrokloridot könnyen leszűrjük az alkanolról és egy alkanollal, előnyösen izopropanollal mossuk és szárítjuk. A kiindulási anyagokban esetleg jelenlevő szennyezésektől függően egy rész izopropanolra számítva legfeljebb 1/3 rész metanolt és legfeljebb 1/10 rész vizet adhatunk az izopropanolhoz elválasztás céljából. Ha a kiindulási anyagokban csak kis mennyiségű szennyezés van, a fenti mennyiségek is kisebbek lehetnek vagy abban az esetben is, ha kevésbé precíz tisztítás is megengedhető. Általában olyan termék kívánatos, amelynek az olvadáspontja legalább 190 °C, hatóanyag-tartalma legalább 99%, hamutartalma legfeljebb 0,1% és fajlagos forgatóképessége (10,0%-os vizes oldatban) legalább 6,0°. Nátriumhidroxid alkalmazásával kitűnő eredményeket kapunk. Egyéb bázisok vagy nem elég erősek, vagy kevésbé előnyösek oldhatóság vagy szűrés szempontjából. A nátriumhidroxidot nagy felületű, finoman eloszlatott alakban adagoljuk. Szabadon folyónak kell lennie. Ha por vagy szemcse alakjában alkalmazzuk, akkor kapunk kielégítő eredményt, ha a maximális részecskeméret körülbelül 4,0 mm. Előnyös, ha a részecskeméret 3,0 mm vagy ennél kisebb, ekkor a végtermék alacsony hamutartalmú lesz. A szemcsék különösen előnyösek, ugyanis ekkor a szemcseméret egyenletes és gyorsan diszperziót kapunk. A nátriumhidroxid alkalmazott mennyisége elegendő ahhoz, hogy a jelenlevő összes hidrogénklorid-mennyiséggel reagáljon. A nátriumhidroxidot 15—20 percnél hosszabb idő alatt adagoljuk 80 °C és 110 °C közötti, előnyösen 85 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten. A hőmérsékletet 25 ezután 100 °C és 125 °C közötti, előnyösen 110 °C és 115 C

C közötti értéken tartjuk körülbelül egy órán keresztül, hogy lehetővé tegyük a hidrogénklorid és nátriumhidroxid közötti reakció befeje-5 ződését. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és vákuumban, 20 Hgmm alatti nyomáson, körülbelül 130 °C alatti hőmérsékleten desztilláljuk, a desztillációt olyan hőmérsékleten kezdve, amely megfe-10 lelő desztillációs sebességet biztosít, amíg a reagálatlan d-2-amino-l-butanolt ledesztilláltuk és további felhasználáshoz kinyertük. A desztilláció befejezése után a maradékot 90 °C alá hűtjük, hogy elkerüljük a begyulladást és 15 izopropanolt adunk hozzá. Visszafolyató hűtő alkalmazásával szabályozhatjuk az eltávozó gőzöket és visszavezethetjük őket a reaktorba. Az alkalmazott izopropanol-mennyiség egy rész ethambutolbázisra számítva körülbelül 3,0—4,0 rész, 20 előnyösen 3,3—3,6 rész, ahol az ethambutolmenynyiség a desztillációs maradékban levő ethambutolmennyiséget jelenti. Ezután az elegyet 50 °C feletti, előnyösen körülbelül 70—75 °C hőmérsékleten tartjuk, de nem a visszafolyatási hőmérséklet felett, körülbelül 30 percen keresztül, amíg az oldódás befejeződik. Az oldatot leszűrjük, előnyösen körülbelül 50 °C és 65 °C közötti hőmérsékleten, hogy eltávolítsuk a nátriumklori-30 dot és az esetleg jelenlevő egyéb oldhatatlan anyagokat. A szűrőpogácsa kimosására további izopropanol-mennyiséget használunk, a desztillációs maradékban levő izopropanol mennyiségének körülbelül 1/5 részét. 35 Jobb eredmény elérése céljából az egyesített szűrletet és a mosófolyadékokat diatomafölddel kezeljük, és finom szűrőn keresztül 40—45 °C-on újra szűrjük. A tiszta oldathoz megfelelő mennyiségű sósav-40 gázt adunk, hogy a d,d'-2,2'-(etiléndiimino)-di-l-butanol teljes mennyiségét dihidrokloriddá alakítsuk, ezenkívül egy kis felesleget. Előnyösen úgy járunk el, hogy a hidrogénkloridot lezárt lombikban levő oldat felülete fölé vezetjük, mi-45 alatt a nyomást a lombikban körülbelül 0,3—0,45 atm értéken tartjuk. A hidrogénklorid adagolásakor a hőmérsékletet körülbelül 55 °C alatt kell tartani. Az oldatot körülbelül két óra alatt lassan kö-50 rülbelül 30 °C-ra hűtjük. Kongóvörös indikátorpapírral szemben savasnak kell lennie. A kristályos ethambutol hidroklorid csapadékot szűréssel elkülönítjük, előnyösen, azonban nem szükség-5g szerűen, 27—30 °C hőmérsékleten. A kristályokat izopropanollal mossuk, és körülbelül 80 °C alatti hőmérsékleten szárítjuk. Szűrés helyett természetesen centrifugálást vagy egyéb elválasztási módszert is használhatunk, minden olyan lépésben, ahol szilárd anyagot kell folyadéktól elválasztani, ha a másik módszer megfelelőbb. A találmány szerinti eljárás foganatosítására 65 az alábbi kiviteli példát adjuk meg. 60