162518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D,D'2,2'-(Etiléndimino)-DI-1-butanol-dihidroklorid előállítására

162518 használhatjuk, de a visszanyerés aránytalanul költségesebb, anélkül, hogy ezt kompenzáló elő­nyök jelentkeznének. A reakció során képződött hidrogénkloridot fi­noman eloszlatott nátriumhidroxid adagolásával nátriumkloriddá alakítjuk, amely az amin-hidro­klorid-sókat a megfelelő szabad bázisokká ala­kítja. A reakcióelegyből előnyösen csökkentett nyomáson ledesztilláljuk a reagálatlan és még fe­leslegben levő d-2-amino-l-butanolt. Példakép­pen úgy járunk el, hogy a desztillációt körülbe­lül 80 °C-on, 20 Hgmm nyomáson kezdjük és körülbelül 130 °C eléréséig folytatjuk, amíg nem megy át több fejtermék. Ezután a desztillációs maradékhoz 2—4 szénatomos alkanolt adunk. Az izopropanol különösen megfelel, mert ez nem je­lent adóproblémákat, amint az például az etanol alkalmazásakor történik és nem szagos, mint pél­dául a butanolok. Ezenkívül az izopropanol gaz­daságosabb, mint az n-propanol. A megfelelő al­kanolt úgy adagoljuk, hogy melegítéskor a szer­ves anyagok feloldódjanak, és a nátriumklorid oldhatatlan maradjon és így szűréssel eltávolít­hassuk. Ezután a szűrletet sósavgázzal kezeljük, hogy a d,d'-2,2'-(etiléndiimino)-di-l-butanolt dihidro­klorid-sóvá alakítsuk és hűtéskor ezt a kristályos anyagot, az ethambutol hidrokloridot könnyen leszűrjük az alkanolról és egy alkanollal, előnyö­sen izopropanollal mossuk és szárítjuk. A kiin­dulási anyagokban esetleg jelenlevő szennyezé­sektől függően egy rész izopropanolra számítva legfeljebb 1/3 rész metanolt és legfeljebb 1/10 rész vizet adhatunk az izopropanolhoz elválasztás céljából. Ha a kiindulási anyagokban csak kis mennyiségű szennyezés van, a fenti mennyiségek is kisebbek lehetnek vagy abban az esetben is, ha kevésbé precíz tisztítás is megengedhető. Ál­talában olyan termék kívánatos, amelynek az ol­vadáspontja legalább 190 °C, hatóanyag-tartalma legalább 99%, hamutartalma legfeljebb 0,1% és fajlagos forgatóképessége (10,0%-os vizes oldat­ban) legalább 6,0°. Nátriumhidroxid alkalmazásával kitűnő ered­ményeket kapunk. Egyéb bázisok vagy nem elég erősek, vagy kevésbé előnyösek oldhatóság vagy szűrés szempontjából. A nátriumhidroxidot nagy felületű, finoman eloszlatott alakban adagoljuk. Szabadon folyónak kell lennie. Ha por vagy szemcse alakjában al­kalmazzuk, akkor kapunk kielégítő eredményt, ha a maximális részecskeméret körülbelül 4,0 mm. Előnyös, ha a részecskeméret 3,0 mm vagy ennél kisebb, ekkor a végtermék alacsony hamu­tartalmú lesz. A szemcsék különösen előnyösek, ugyanis ekkor a szemcseméret egyenletes és gyor­san diszperziót kapunk. A nátriumhidroxid alkalmazott mennyisége elegendő ahhoz, hogy a jelenlevő összes hidro­génklorid-mennyiséggel reagáljon. A nátrium­hidroxidot 15—20 percnél hosszabb idő alatt ada­goljuk 80 °C és 110 °C közötti, előnyösen 85 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten. A hőmérsékletet 25 ezután 100 °C és 125 °C közötti, előnyösen 110 °C és 115 C C közötti értéken tartjuk körülbelül egy órán keresztül, hogy lehetővé tegyük a hidrogén­klorid és nátriumhidroxid közötti reakció befeje-5 ződését. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és vákuum­ban, 20 Hgmm alatti nyomáson, körülbelül 130 °C alatti hőmérsékleten desztilláljuk, a desztillá­ciót olyan hőmérsékleten kezdve, amely megfe-10 lelő desztillációs sebességet biztosít, amíg a rea­gálatlan d-2-amino-l-butanolt ledesztilláltuk és további felhasználáshoz kinyertük. A desztilláció befejezése után a maradékot 90 °C alá hűtjük, hogy elkerüljük a begyulladást és 15 izopropanolt adunk hozzá. Visszafolyató hűtő al­kalmazásával szabályozhatjuk az eltávozó gőzö­ket és visszavezethetjük őket a reaktorba. Az al­kalmazott izopropanol-mennyiség egy rész etham­butolbázisra számítva körülbelül 3,0—4,0 rész, 20 előnyösen 3,3—3,6 rész, ahol az ethambutolmeny­nyiség a desztillációs maradékban levő etham­butolmennyiséget jelenti. Ezután az elegyet 50 °C feletti, előnyösen körülbelül 70—75 °C hőmér­sékleten tartjuk, de nem a visszafolyatási hőmér­séklet felett, körülbelül 30 percen keresztül, amíg az oldódás befejeződik. Az oldatot leszűr­jük, előnyösen körülbelül 50 °C és 65 °C közötti hőmérsékleten, hogy eltávolítsuk a nátriumklori-30 dot és az esetleg jelenlevő egyéb oldhatatlan anyagokat. A szűrőpogácsa kimosására további izopropanol-mennyiséget használunk, a desztillá­ciós maradékban levő izopropanol mennyiségé­nek körülbelül 1/5 részét. 35 Jobb eredmény elérése céljából az egyesített szűrletet és a mosófolyadékokat diatomafölddel kezeljük, és finom szűrőn keresztül 40—45 °C-on újra szűrjük. A tiszta oldathoz megfelelő mennyiségű sósav-40 gázt adunk, hogy a d,d'-2,2'-(etiléndiimino)-di-l­-butanol teljes mennyiségét dihidrokloriddá ala­kítsuk, ezenkívül egy kis felesleget. Előnyösen úgy járunk el, hogy a hidrogénkloridot lezárt lombikban levő oldat felülete fölé vezetjük, mi-45 alatt a nyomást a lombikban körülbelül 0,3—0,45 atm értéken tartjuk. A hidrogénklorid adagolá­sakor a hőmérsékletet körülbelül 55 °C alatt kell tartani. Az oldatot körülbelül két óra alatt lassan kö-50 rülbelül 30 °C-ra hűtjük. Kongóvörös indikátor­papírral szemben savasnak kell lennie. A kristá­lyos ethambutol hidroklorid csapadékot szűréssel elkülönítjük, előnyösen, azonban nem szükség-5g szerűen, 27—30 °C hőmérsékleten. A kristályokat izopropanollal mossuk, és körülbelül 80 °C alatti hőmérsékleten szárítjuk. Szűrés helyett természetesen centrifugálást vagy egyéb elválasztási módszert is használha­tunk, minden olyan lépésben, ahol szilárd anya­got kell folyadéktól elválasztani, ha a másik módszer megfelelőbb. A találmány szerinti eljárás foganatosítására 65 az alábbi kiviteli példát adjuk meg. 60

Next

/
Thumbnails
Contents