162464. lajstromszámú szabadalom • Elektród elektrokatalikus kerámiai félvezető felületekkel

162464 9 rikai szabadalomban leírt diafragmás-cellát mutat be, melyben azonban a szóbanforgó szabadalomban ismertetett grafit anódok helyett a találmány sze­rinti állandó méretű anódokat alkalmazzák. (Az anó­dok mindkét felületükön be vannak vonva kerami­kus félvezetővel.) Mint a szóbanforgó ábrán lát­ható, a 40. számmal jelzett katód-hálók a 41. számú diafragma-anyaggal vannak bevonva, s a találmány szerinti állandó méretű, félvezető keramikus be­vonattal mindkét oldalon ellátott anód a katód­hálóktól egyenlő távolságra helyezkedik el. Az anód­felület és a legközelebbi katódfelület közti távolság általában 1 / 2 inch. A 42. anód vastagsága 1 / so -— 1/ 16 inch lehet, így a távolság a szomszédos katód­felületek között 1—l*/2 mcn között van. A 42. számú anódok a titánból készült 43. számú áramvezető sínhez csatlakoznak. Ez a 44. számmal jelzett réz rácshoz van kapcsolva, mely a diafrag­más-cella alapjába van beágyazva. A diafragmás­cella felépítése megegyezik az említett 2.987.463 számú szabadalomban leírttal. A titánból készült 43. áramvezető sín hegesztés­sel vagy más alkalmas kötésmóddal a 45. számú titán áramvezetősínhez csatlakozik, ez viszont a 42. anódhálóval van összehegesztve. A 45. áram­vezető sínben levő 45a rések lehetővé teszik, hogy a gázbuborékok a 42. anódháló mentén az elektro­litban fel tudjanak emelkedni. A11. ábrán a 46. áramvezető sín a 43. áramvezető sínhez olyan szögben csatlakozik, hogy a gázbubo­rékok a ferdén elhelyezett 46. sínek mentén fel tud­nak szállni. A 42. számú anódfelület — mely szita, háló, vagy lemez lehet — hegesztéssel van hozzá­erősítve a 46. áramvezető sínhez. A 12. és 13. ábrán a találmány szerinti klór-ki­válást katalizáló anódok áram-feszültség görbéjét hasonlítottuk össze a korábban alkalmazott grafit -anódokéval. A 12. ábra felső egyenese grafitelektródra, alsó egyenese a találmány szerinti állandó méretű elekt­ródra vonatkozik. Az ábrán a kétféle elektróddal mért polarizációs görbéje látható, melyet Luggin­féle elektróddal és vonatkoztatási elektróddal vet­tek fel. Látható, hogy mind a grafit, mind pedig a találmány szerinti félvezetővel bevont elektród polarizációs görbéjének meredeksége 0,03 V. A 13. ábrán grafitanóddal (felső egyenes) és a találmány szerinti állandó méretű anóddal fel­szerelt amalgám-cella feszültségesés-áramsűrűség görbéit láthatjuk. A grafitanódot tartalmazó elektrolizáló-cellában a feszültségesés-áramsűrűség görbe meredeksége igen nagy, míg a hasonló, de a találmány szerinti állandó méretű elektródot tartalmazó cella görbéje kevésbé meredek. A következőkben néhány olyan bevonatot ismer­tetünk, melyet a találmány szerinti elektródoknál kielégítően lehet alkalmazni. A bevonat felvitele előtt a titán- vagy tantálala­pot megtisztítjuk és eltávolítjuk a fémről az oxid­réteget vagy egyéb revét. A tisztítást tetszés sze­rinti módon valósíthatjuk meg, akár kémiai, akár fizikai úton. így alkalmazhatunk homokfuvatást, maratást, pácolást vagy hasonló módszert. A következőkben a találmány szerinti keramikus 10 félvezető-réteg felvitelére olyan oldatok alkalmazá­sát mutatjuk be, melyeket az anód felületére rá­égetve, belőlük Ti02 , Ta 2 0 5 vagy valamely más fém­oxid és valamely szennyező kompozíciója képző-5 dik. Erre a célra azonban bármely oldat, nedves vagy száraz vegyület használható, mely ráégetés hatására az anódon elektrokatalitikus tulajdonságú félvezető bevonatot képez. így erre a célra hasz­nálhatók például kloridok, nitrátok, szulfidok stb. 10 Az alábbi oldatokat és kompozíciókat a találmány oltalmi körének korlátozása nélkül, csupán a talál­mány szerinti eljárás közelebbi megvilágítása céljá­ból ismertetjük. A bevonatokat felvihetjük fel­kenéssel, elektrosztatikus bevonással vagy bármely 15 más, alkalmas módon. 1. példa 20 Sósavas titántriklorid-oldatot metanollal elegyí­tünk, majd az elegyhez hidrogénperoxidot adva a TiClj-t pertitanáttá alakítjuk. Az átalakulást az elegy színeváltozása is jelzi, a TiCl3 kék színe átcsap a Ti2 0 5 narancs színébe. Hogy a pertitanáttá tör-25 ténő átalakítás tökéletes legyen, a reakcióhoz fölös mennyiségű hidrogénperoxidot alkalmazunk. Ez­után metanolban annyi RuCl3 • 3H2 0-t oldunk, hogy a kívánt vágső Ti02 : Ru0 2 arányt biztosítani tudjuk. A pertitánsav és a ruténium-triklorid olda-30 tokát összekeverjük, s a kapott elegyet tisztított titán-anód két oldalára és közbülső felületeire ken­jük fel. A bevonatot több rétegben visszük fel, az egyes rétegeket a felvitel után kiégetjük. Kiégetés céljából a rétegeket 5 percre 350 °C-ra hevítjük fel. 35 Ha a bevonat elérte a kívánt vastagságot vagy a kí­vánt bevonatsúly/területegység értéket, akkor a kapott rétegeket befejező hőkezelésnek vetjük alá: az anódot 15 percre 450 °C-ra hevítjük fel. A Ti02 : : Ru02 mólarány 1—10 : l-ig változhat. A két ha-40 tárérték 22,3 : 47, ill. 51 : 10,8 súly %. Ti : Ru arány­nak felel meg. A példa szerint előállított anódok amalgámba merítés hatására nem változnak meg, és klorid­cellákban nagy elektrokémiai aktivitással rendel-45 kéznek, hosszú időn keresztül, anélkül, hogy akti­vitásuk lényegesen csökkenne. A bevonat aktivitása az elektrokémiai igények szerint változhat. Olyan tipikus bevonatot, mely 46 mg ruténiumot és 80 mg titánt tartalmaz oxid-50 formában az anód 37,5 cm2 -nyi felületén, 117,9 mg RuCL, • 3H2 0-t (39% fémruténium) és 80 mg TiCl 3 formájában levő titánból állíthatunk elő. (80 mg titánt annyi sósavban oldunk, hogy az oldat savas maradjon.) Ezután a titántriklorid-oldathoz meta-55 nolt adunk, és a titántrikloridot pertitanáttá oxi­dáljuk H2 0 2 -dal. A kapott oldatot rétegenként fel­kenjük a titán-anódra, az egyes rétegeket felvitel után megszárítjuk és 5 percig 350 c C-on kiégetjük. Az egész oldat felhasználásához 13 réteg felvitelére 00 van szükség. A félvezető-réteg végső kialakítására az egyenként felvitt rétegeket végül 1 órán keresz­tül 450 °C-on kezeljük. A Ti : Ru vagy a Ti02 : Ru0 2 mólarány 3,65 : 1. Azt is megtehetjük, hogy a bevonatot különböző 65 mennyiségben visszük fel az anód két oldalára, így 5

Next

/
Thumbnails
Contents