162457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keratin alapú rostokat tartalmazó textilipari termékek kallózására és egyidejű zsugorodásmentesítésére
1624 5 súly°0 lehet, a textilanyag száraz állapotban mért súlyára számítva. A kívánt mennyiségű vizet emulgált állapotban tartalmazó kallózó-fürdő külső megjelenés szempontjából zavaros oldatot képez, amely a textil- 5 anyagnak a fürdőben történő mozgatása során fokozatosan kitisztul, amint a víz az emulzióból a textilanyagra megy át. Az oldat külső megjelenésének ez a megváltozása célszerűen felhasználható annak jeleként, hogy mikor érjük el a textilanyag általi 10 teljes vízfelvétel állapotát; ebben az állapotban általában a kallózási művelet befejezettnek tekinthető. Ennek az állapotnak az eléréséhez rendszerint a textilanyag 1—25 perces mozgatása szükséges a fürdőben. 15 Amint a textilanyagnak a kallózó-fürdőben való mozgatását a fentiek szerint befejeztük, a folyadék feleslegét lecsurgatjuk a textilanyagról; előnyösen 10—500° „ folyadékot (súly/súly %-ban számítva) hagyunk a textilanyagon. A folyadék lecsurgatása 20 egyszerűen oly módon történhet, hogy a folyadék feleslegét leeresztjük a kallózó tartányból, ha azonban száraztisztító gépberendezést alkalmazunk a talámány szerinti eljárás lefolytatására, akkor a folyadék feleslegét centrifugálással is eltávolíthat- 25 juk. A folyadékeltávolítás befejeztével előnyös, ha a nedves textilanyagot még továbbra is mozgatjuk, hogy a kallózást ily módon lényegileg teljessé tegyük; ez a további mozgatás kb. 1—10 percig tarthat. A nedves textilanyag ilyen további mozgatása 30 általában kívánatos a textilanyagok legtöbbjénél. Megjegyzendő, hogy a kallózó hatás mindaddig tovább érvényesül, amíg víz van jelen; így a kallózás fokát minden olyan művelet befolyásolja, amelynek során a textilanyagot víz jelenlétében mecha- 35 nikai keverőhatásnak tesszük ki. A textilanyagon visszamaradt oltószer eltávolítása általában hőhatással történhet. A fenti műveletek után a textilanyagot állni hagyhatjuk, hogy a folyadékban jelenlevő és így 40 a textilanyagra felvitt gyanta kikeményedjék és így a zsugorodásmentesítő hatás maximálisan érvényesüljön. Az egyes különféle gyanták esetében alkalmazandó kikeményítési körülmények természetesen az alkalmazott gyanta kémiai és fizikai tulaj- 45 donságaitól függnek, általában azonban azt mondhatjuk, hogy enyhe melegítés, pl. 25 °C-tól 120 vagy 150 °C-ig mindenfajta gyanta esetében előnyös. A gyanta kikeményedése gyorsítható erre alkalmas katalizátorok és/vagy koreaktáns anyagok segítségé- 50 vei; ezeket vagy a kallózó-fürdő elkészítéséhez felhasználásra kerülő oldószerbe vagy vízbe vihetjük be, vagy magára a textilanyagra vihetjük fel őket a kezelés megkezdése előtt vagy után. Az akrilgyanták esetében a híd-kötések képzése 55 aminoplasztokkal, epoxidgyantákkal vagy fenoplasztokkal való reagáltatás útján történhet; ezek a reakciók megfelelően megválasztott katalizátor segítségével gyorsíthatók. így pl. hidroxiltartalmú akrilgyanták aminoplasztokkal való reakciója ese- 60 tében erős savak, mint toluol-p-szulfonsav, alkalmazhatók katalizátorként. Bizonyos típusú akrilgyanták, pl. a N-(hidroximetil)-akrilamid alapúak önmagukban képesek híd-kötések képzésére; az ilyen gyanták esetében a kikeményítési reakció 65 57 6 erős savak segítségével gyorsítható. A polibutadiének és a karboxilezett polibutadiének keményítésére katalizátorként pl. az ún. szikkatívok, mint kobalt-oktoát, vas-naftenát vagy mangán-naftenát, alkalmazhatók. A szilikongyanták keményedése is szikkatívokkal gyorsítható, pl. a fent említettek valamelyikével vagy más szerves fémvegyületekkel, mint dibutilón-dilauráttal vagy szabadgyökös katalizátorokkal, mint peroxidokkal vagy hidroperoxidokkal, pl. dibenzoilperoxiddal. Az epoxidgyanták esetében a híd-kötések képzése koreaktánsok, mint poliaminok vagy poli(aminoamid)-ok segítségével, vagy pedig tercier aminők vagy Lewis-savak, mint bórtriklorid jelenlétében való homopolimerizáeió útján érhető el. A fentebb meghatározott típusú politiol-gyanták esetében katalizátorként szerves vagy szervetlen bázisok, szikkatívok, szabadgyökös katalizátorok vagy oxidatív keményítőszerek alkalmazhatók. Szerves bázisként primer vagy szekunder aminők, mint rövidszénláncú alkanolaminok, pl. mono- vagy dietanolamin (MEA ill. DEA), poliaminok, pl. etiléndiamin, dietiléntriamid (DETA), trietiléntetramin, tetraetilénpentamin, hexametiléndiamin (HMD) és polietilénimin (PEI) alkalmazhatók. Szervetlen bázisként vízben oldódó oxidok és hidroxidok, pl. nátriumhidroxid, ammónia, továbbá nátriumkarbonát, nátriumhidrogénkarbonát vagy nátriumtetraborát használhatók. Mindezek a katalizátorok vízben oldódó anyagok és a kallózó-fürdő elkészítésére szolgáló vízben feloldva alkalmazhatók. Használhatunk azonban szerves oldószerekben oldódó katalizátorokat is; ezeket a gyantával együtt adhatjuk az oldószerhez. Ilyen katalizátorok példáiként a szikkatívok, mint a kalcium-, réz-, vas-, ólom-, cérium- és kobalt-naftenát, továbbá szabadgyökös katalizátorok, mint peroxidok és hidroperoxidok, pl. kumol-hidroperoxid, terc. butil-hidroperoxid, dikumilperoxid, dilaurilperoxid, metiletilketon-peroxid, diizopropil-perpxidikarbonát és bisz-(4-klórbenzoil)-peroxid említhetők. Az egyéb típusú katalizátorok sorában a kén, továbbá oly kéntartalmú szerves vegyületek említhetők, amelyekben a kén nem kizárólag merkaptocsoport alakjában van jelen, pl. a merkapto-benzotiazolok és származékaik, ditiokarbamátok, tiuram-szulfidok, tiokarbamidok, dialkil-, dicikloalkil- és diaralkil-diszulfidok, alkil-xantogéndiszulfidok és alkilxantatátok. További alkalmas katalizátorok a nehézfémek 5 alatti erősségű (—10 g pK) savakkal képezett sói, valamint a nehézfém-kelátok, beleértve a só-jellegű kelátokat is. „Nehézfémek" alatt azokat értjük, amelyeket a Lange's Handbook of Chemistry, 10. kiad., McGraw-Hill Book Co., 60—61 old. nehézfémként említ, vagyis az IB, IIB, HIB, IVB, VB, VIB, VIIB és VIII csoportbeli fémeket, továbbá a IIIA csoportbeli, legalább 13 rendszámú, a IVA csoportbeli legalább 32 rendszámú és a VA csoportbeli legalább 51 rendszámú fémeket. Előnyösen az IB, IIB, IVB, VB, VIB, VIIB, vagy VIII csoportbeli fémeket alkalmazzuk, különösen az ilyen fémek első sorába tartozókat, vagyis titánt, vanádiumot, krómot, 3
