162417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [4-fenil-3,6-dihidro-1(2H)- piridil]-etán-származékok előállítására

162417 oldószerben (pl. valamely alkanolban, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban, tetrahidrofuránban) és savmegkötőszer (pl. alkálifémkarbonát) jelenlétében végezhetjük el. A reakció-hőmérséklet célszerűen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti érték. A (VI) általános képletű vegyületek dehidratálását a szokásos dehidratálószerekkel történő kezeléssel végezhetjük el. Dehidratálószerként pl. ecetsavanhidridet, acetilkloridot, tionilkloridot, p-toluolszulfonsavat, kénsavat, alumíniumoxidot, kalciumkloridot stb. alkalmazhatunk. A reakciót célszerűen iners szerves oldószer (pl. kloroform, toluol vagy jégecet) jelenlétében, szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezhetjük el. A (VII) általános képletű kiindulási anyagokat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet a megfelelő helyettesített 6-metil-6-fenil-tetrahidro-l,3-oxazinnal reagáltatjuk. A reakciót előnyösen poláros oldószerben (pl. alkanolban, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban vagy tetrahidrofurában) és savmegkötőszer (pl. alkálifémkarbonát) jelenlétében hajthatjuk végre. A reakció hőmérséklete célszerűen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti érték. A (VII) általános képletű vegyületeket ásványi savval, előnyösen tömény sósavval kezeljük. A reakciót 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen magasabb hőmérsékleten és hosszabb ideig (pl. 3 — 6 órán át) végezzük el. Az adott esetben jelenlevő Rí = alkanoil-vagy cikloalkilalkanoil-csoport ilyen körülmények között elszappanosodik. A (VIII) általános képletű kiindulási anyagokat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely 4-nitro-l-[2-halogénetoxi- vagy (2-halogénetil)-tio]-benzolt valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. A reakció-körülmények általában a (II) és (III) általános képletű vegyületek reakciója kapcsán már közöltekkel azonosak. A (IX) általános képletű .kiindulási anyagokat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (XI) általános képletű vegyületet (mely képletben Rí, Rí és X jelentése a fent megadott és Hal jelentése halogénatom különösen klóratom) valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. A reakciót előnyösen iners szerves oldószer (pl. benzol vagy kloroform) és savmegkötőszer (pl. tercier szerves bázis pl. trietilamin vagy piridin) jelenlétében hajthatjuk végre. A reakció-hőmérséklet célszerűen 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti érték. A (VIII), ill. (IX) általános képletű vegyületek redukciója során az aromás gyűrűhöz kapcsolódó nitro-csoportot amino-csoporttá, ill. a (IX) általános képletű vegyületekben az alifás részben levő — CO— csoportot — CH2 — csoporttá redukáljuk. A (VIII) általános képletű vegyületek redukcióját előnyösen hidrazinnal nemesfém-katalizátor (pl. palládium-szén vagy platinaoxid) jelenlétében hajthatjuk végre. A redukciót azonban nátriumditionittal vagy naszcensz hidrogénnel (pl. ásványi savval — mint pl. sósavval — hidrogén felszabadítására képes fémmel, pl. cinkkel vagy vassal) is elvégezhetjük. A redukciót célszerűen kis szénatomszámú alkanolban (különösen etanolban) vagy ciklikus éterben (pl. tetrahidrofuránban) hajthatjuk végre. A reakció hőmérséklete célszerűen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti érték. A (IX) általános képletű vegyületek redukcióját pl. a következőképpen végezhetjük el. Az adott esetben jelenlevő nitro-csoportnak a fent ismertetett módon történő redukciója után a (IX) általános képletű vegyületekben levő savamid-csoportot komplex fémhidriddel, előnyösen lítiumalumíniumhidriddel redukáljuk. A redukciót előnyösen iners szerves oldószerben 5 (pl. éterben, tetrahidrofuránban, dioxánban vagy diglimben) végezhetjük el. A reakció hőmérséklete előnyösen 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti érték. A találmányunk tárgyát képező eljárás másik foganatosítási módja szerint a (X) általános képletű kiindulási 10 anyagok aromás amin-nitrogénatomjára az Rí csoportot bevisszük. A reakciót előnyösen a megfelelő savhalogeniddel vagy savanhidriddel (pl. acetilkloriddal, ecetsavanhidriddel vagy metánszulfonsavkloriddal) végezhetjük el. A savkloriddal történő reagáltatást előnyösen savmeg-15 kötőszer (pl. tercier szerves bázisok, pl. trietilamin vagy piridin) jelenlétében hajthatjuk végre. A reakciót előnyösen iners szerves oldószer (pl. benzol, kloroform, tetrahidrofurán vagy dimetilszulfoxid) jelenlétében, szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten 20 hajthatjuk végre. A savanhidriddel történő reagáltatást poláros protonos oldószerben (pl. valamely alkanolban, pl. metanolban) vagy híg alkánkarbonsav (pl. híg ecetsav) jelenlétében kb. 0—50 °C-on végezhetjük el. Előnyösen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. 25 A (X) általános képletű kiindulási anyagok felhasználásával különösen előnyösen állíthatunk elő Rí helyén kis szénatomszámú alkilszulfonil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket. Az Rí helyén kis szénatomszámú alkilszulfonil-csoportot tartalmazó (II), (IV), (VI) 30 vagy (VII) általános képletű vegyületek előállításánál is a fenti módszerrel vihetjük be a kis szénatomszámú alkilszulfonil-csoportot a megfelelő, Rí helyén hidrogénatomot tartalmazó (II), (IV), (VI), ill. (VII) általános képletű kiindulási anyagokba. 35 A kapott, Rí helyén kis szénatomszámú alkanoil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket elszappanosíthatjuk. A reakciót híg vizes alkálifémhidroxidoldattal vagy vizes savval végezhetjük el. Előnyösen kb. 20%-os sósavat alkalmazhatunk magasabb hőmérsékleten. 40 Különösen előnyösen a reakcióelegy forráspontján dolgozhatunk. A kapott (I) általános képletű vegyületek savakkal sókat képeznek. A sóképzéshez pl. hidrogénhalogenideket, pl. sósavat, hidrogénbromidot, hidrogénjodidot, más ásványi 45 savakat pl. kénsavat, foszforsavat, salétromsavat, vagy szerves savakat, pl. borkősavat, citromsavat, oxálsavat, kámforszulfonsavat, etilszulfonsavat, tolilszulfonsavat, szalicilsavat, aszkorbinsavat, maleinsavat, mandulasavat stb. alkalmazhatunk. Előnyös sók a hidrogénhalogenidek, 50 különösen a hidrokloridok. A savaddíciós sókat előnyösen oly módon állíthatjuk elő, hogy a szabad bázist megfelelő oldószerben (pl. etanolban vagy acetonitrilben) a megfelelő nem-vizes savval reagáltatjuk. Az (I) általános képletű bázisok részben kristályos, szi-55 lárd anyagok, melyek dimetilszulfoxidban, dimetilformamidban vagy klórozott szénhidrogénekben pl. kloroformban, metilénkloridban vagy alkanolokban, pl. metanolban vagy etanolban viszonylag jól oldódnak és vízben viszonylag oldhatatlanok. 60 Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói kristályos szilárd anyagok, melyek dimetilszulfoxidban, dimetilformamidban, alkanolokban (pl. metanolban vagy etanolban) jól oldódnak. A legtöbb só vízben is jól oldódik. A sók benzolban, petroléterben és klórozott szénhidro-65 génekben (pl. kloroformban vagy metilénkloridban) viszonylag oldhatatlanok. 3