162400. lajstromszámú szabadalom • Ezüsthalogenid-emulzió alapú fényképészeti anyag

162400 metinláncképzőnek megfelelő oldószerben, bázisos kondenzálószer jelenlétében történő reagáltatásával végezzük. A 11. színezéket 1120 mg l-fenil-3-karbanilino-pirazolon és 520 mg malondialdehiddianilklorid keverékének 10 ml acetnitrilben, 1 ml trietilamin jelenlétében végzett melegítésével állítjuk elő. A reakcióelegyet ezt követően még 10 percig gőzfürdőn melegítjük és 10%-os káliumacetát-oldatot adunk hozzá, majd lehűtjük, ekkor a színezék kiválik. A kivált színezéket leszívatjuk és vízzel mossuk. Ha a reakcióhoz 660 mg glutakondialdehid-hidrokloridot használunk, akkor a 3. képletü színezéket kapjuk. A 17—21. monometinszínezékek a megfelelő pirazolonok *0,004 móljának és 5 ml ortohangyasavas észternek 5 ml piridinben, a forráshőmérsékleten végzett reagáltatásával állíthatók elő. A színezékeket hígított sósavval csapjuk ki. A kiindulási anyagokként szükséges 3-karbaminoilszubsztituált-pirazolonok az l-fenil-3-karboxi-pirazolon-5-ből, a megfelelő aminőkből és foszfortrikloridból könynyen elkészíthető (III) és (IV) általános képletü foszforossavamidokból — ahol R.2 és R3 jelentése a fenti — előállíthatók. A foszforossavamidok például Grimmel módszerével [J. Am. Chem. Soc. 68, 539 (1946)] állíthatók elő. így például az (V) általános képletü pirazolon úgy állítható elő, hogy 17 g l-fenil-3-karboxi-pirazolon-5-öt 40 ml benzolban oldunk, az oldatot szárítjuk, 40 ml piridinnel keverjük, 9 g dimér foszforossavanilid-arillal [Franke, Kraft és Kosswig: Neuere Methoden der Präparativen Organischen Chemie, II. kötet, 25. oldal (1960), Verlag Chemie, Weinheim] 30 ml-re bepároljuk és a kapott keveréket gőzfürdőn melegítjük, majd lehűtjük, hígított sósavval kikeverjük és a szirupszerű terméket toluollal és metanollal kikeverve kristályosítjuk. A hozam 12 g. Op. = 180-182 °C. A találmány szerinti színezékek felhasználhatók a fényképészeti anyag hátoldali rétegében (1. ábra) mint reflexiós fényudvarvédő színezékek az egyes emulziós rétegekben mint árnyékoló színezékek (2. ábra) vagy külön rétegekben (3. ábra) mint szűrőszínezékek. A színezékeket a zselatinrétegbe vizes oldatok, vízzel elegyedő oldatok, vagy vízzel nem elegyedő oldószereikben, így például dibutilftalátban vagy trifenilfoszfátban oldva, emulziók alakjában vihetjük be. A már amúgy is csekély diffúzió edzőszerek hozzáadásával még jobban csökkenthető. A fényképészeti emulziók a szokásos szenzibilizátorokkal optikailag szenzibilizálhatók. Kromogén előállítható színképzőket is tartalmazhatnak. A találmány szerinti fényképészeti anyagok előnye, hogy azok élessége és feloldóképessége az eddigieknél jobb. Különös előnyük, hogy a színezékek a fényképészeti feldolgozó-fürdőkben könnyen halványíthatok. A színezékek — C-v szubsztituense a diffúzióállóságot jelentősen Y javítja. Az új fényképészeti anyagok további előnye, hogy a találmány szerinti pentametinoxonol-színezékek gyengén savas pH-tartományban is használhatók, mivel gyenge savak hatására még nem adnak színátcsapást a vörös felé, mint például az l-p-szulfofenil-3-metilpirazolon-5. A találmány szerinti színezékeknél a 3-helyzetben —CN

-csoporttal szubsztituált pirazolonoknak a

3-kar-Y bonsavakból és aminokból végezhető egyszerű előállítása lehetővé teszi, hogy a színezéktől megkívánt tulajdonságokat biztosítsuk. Kiváltképpen előnyös, hogy a találmány szerinti színezékek olyan abszorpciós sávval rendelkeznek, amely a 3-metil-szubsztituált pirazolonokból elő-5 állított ismert színezékekéhez batokrom van eltolva, tehát a színesfilm fő szenzibilizálási tartományába esik, s a színezékek előnye még, hogy nagy extinkcióval rendelkeznek. 10 A találmány szerinti fényképészeti anyagok előállítását a példák szemléltetik. Az ábrák a találmány szerinti fényképészeti anyagok metszetei, éspedig: az 1. ábra egy emulzióréteget és egy feszültségkiegyenlítő 15 réteget (úgynevezett NC-réteget) tartalmazó anyagé, a 2. ábra egy megfestett emulzióréteget tartalmazó anyagé, a 3. ábra egy megfestett közvetítőréteget tartalmazó 20 anyagé. Az 1. ábrán az 1 hordozóra van a 3 emulzióréteg felhordva. A 2 hátoldali réteg a találmány szerinti színezékkel megfestett zselatinréteg. A színezékek találmány szerinti elhelyezése a 2. ábrán 25 a 4 emulziórétegben látható. Szűrőszínezékekként a találmány szerinti színezékek a 3. ábra szerint a 3 és 5 emulzióréteg közötti 6 közvetítő rétegben foglalnak helyet. 30 45 1. példa 100 ml 6%-os zselatinoldathoz 60 mg, 12 ml metanolban és 5 ml dimetilformamidban oldott a táblázat sze-35 rinti 14. sorszámú színezéket adunk. Az elegyet erélyesen keverjük és a szokásos nedvesítő- és keményítőszereket hozzáadjuk. A mély vörös színű oldatot filmhordozó hátoldalára öntjük. Az így kapott 10 n vastag NC-réteg fedettsége az abszorpciós maximumban, 566 nm-en D = 40 0,52. A réteg a szokásos fényképészeti fürdőkben végzett előhívás és fixálás után színtelen. 2. példa a) 3 mg Rr 1953-mal (Bios-Final-Report 721,10; 1946) szenzibilizált és 1,5 g F 546 kék-zöld-színképzőt (Bios-Final-Report 721, 24; 1946) tartalmazó 100 g ezüstkloridbromid-emulzióhoz 25 mg a táblázat szerinti 1. sorszámú 50 színezék metanolos oldatát adjuk. Az önthetőség javítására még 2 ml szaponint adagolunk be. Az így kapott kék színű emulziót réteghordozóra felhordjuk. Az emulzió fedettsége 8 fi öntési vastagságnál 665 nm-en D = 0,50. b) Egy másik kísérletben a találmány szerinti színezék 55 helyett a Grün PL színezéket (Dr. Gustav Schultz, Farbstoíftabellen, Berlin 1923, Weidmannsche Buchhandlung, Seite 4) adjuk, 100 mg mennyiségben 100 g emulzióhoz. Ez az emulzió ugyancsak 665 nm-en, azonos rétegvastagságnál csak D = 0,30 fedettséget mutat. 60 Meg nem világított próbacsíkok fekete-fehér előhívása után az a) szerint készített anyagnál maradék színeződést nem észleltünk, míg a b) szerinti csíkok ugyanazt a színt mutatják mint az elő nem hívott csíkok. A fényérzékenység mindkét kísérletnél azonos, de az a) szerinti csík éles-65 sége a b) szerintinél lényegesen jobb. 2