162376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9,10-dihidro-9,10-etano-antracénvegyületek előállítására

162376 7 8 addíciós sóit az ismert módszerrel, pl. bázikus szerekkel, pl. alkáliákkal vagy ioncserélőkkel a szabad vegyületekké alakíthatjuk át. Másrészt a keletkezett szabad bázisokból szerves vagy szervetlen savakkal sókat képezhetünk. Sav­addíciós sók előállítására főleg olyan savakat használunk,, melyek alkalmasak gyógyászatilag megfelelő sók előállí­tására. Ilyen savak pl.: halogénhidrogénsavak, kénsavak, foszforsavak, salétromsav, perklórsav, alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbon- vagy szulfonsavak, pl. hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, gli­kolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbin­sav, maleinsav, hidroximaleinsav vagy piroszőlősav, fenil­ecet-, benzoe-, p-aminobenzoe-, antranil-, p-hidroxiben­zoe-, szalicil- vagy p-aminoszalicilsav; embonsav, metán­szulfon-, etánszulfon-, hidroxietánszulfon-, etilénszulfon­sav; halogénbenzolszulfon-, toluolszulfon-, naftalinszul­fónsav vagy szulfanilsav; metionin, triptofán, lizin vagy arginin. Az új vegyületek ezen és más sóit, pl. pikrátjait a keletkezett szabad bázisok tisztítására is használhatjuk, mikoris a szabad bázist sójává alakítjuk, ezt elválasztjuk és a sóból ismét felszabadítjuk a szabad bázist. Az új vegyületek szabad alakjának és só formájának szoros ösz­szefüggése miatt az eddigiekben és a továbbiakban a sza­bad vegyületek alatt értelemszerűen és célszerűen adott esetben a megfelelő sók is értendők. Az aszimmetrikus szénatomok számától és a kiindulási anyagoktól, valamint á választott eljárástól függően az új vegyületeket racemátelegyekként, racemátokként vagy op­tikai antipódokként állíthatjuk elő. A racemátelegyeket az alkotórészek fizikai-kémiai tulaj­donságainak eltérése alapján az ismert módon a tiszta racemátokká választhatjuk szét, pl. kromatográfiával és/ vagy frakcionált kristályosítással. A tiszta racemátokat az ismert módszerekkel választ­hatjuk szét, pl. egy optikailag aktív oldószerből átkristá­lyosítva, mikroorganizmusok segítségével vagy valamilyen, a racém vegyülettel sót alkotó optikailag aktív savval re­agáltatva, és az így keletkezett sót pl. különböző oldha­tósága alapján, elválasztva diasztereomerekké, melyekből az antipódok egy megfelelő szer hatására felszabadítha­tók. A leginkább alkalmas optikailag aktív savak pl. a D-és L-borkősav, di-o-toluilborkősav, almasav, mandulasav, kámforszulfonsav vagy kinasav. Előnyösen a hatéko­nyabb antipódot izoláljuk. A találmány szerint a végtermékeket tiszta racemát, illetve optikai natipód alakban is kaphatjuk, mikoris egy vagy több aszimmetrikus szénatomot tartalmazó kiindu­lási anyagot tiszta racemátként, illetve optikai antipód­ként alkalmazunk. A találmány szerinti reakciók végrehajtása során célsze­rűen olyan kiindulási anyagokat alkalmazunk, melyek az előzőkben különösen értékesnek feltüntetett végtermékek­hez vezetnek. A kiindulási anyagok ismertek, vagy amennyiben újak, az önmagukban ismert eljárásokkal előállíthatók. Az új kiindulási anyagok ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartoznak. Az új vegyületeket felhasználhatjuk gyógyászati készít­ményekben, melyek ezen vegyületeket szabad alakban vagy adott esetben só formában, főleg gyógyászatilag al­kalmazható sójuk alakjában tartalmazzák, pl. enterális vagy parenterális adagolásra alkalmas, gyógyászati, szer­ves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony hordozóanya­gokkal keverve. Ilyen készítmények képzésére olyan anya­gok jöhetnek szóba, melyek az új vegyületekkel nem rea­gálnak, pl. a víz, zselatin, laktóz, keményítő, sztearil­alkohol, magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkoholok, gumi, propilénglikol, vazelin vagy más 5 ismert gyógyászati hordozószerek. A gyógyászati készít­ményeket pl. tabletta, drazsé, kapszula, kúp vagy folyé­kony alakban oldat (elixir vagy szirup), szuszpenzió vagy emulzió alakban állíthatjuk elő. Adott esetben ezek steri­lizáltak és/vagy segédanyagokat, pl. konzerváló-, stabili-10 záló-, nedvesítő- vagy emulgeálószereket, oldódást elő­segítő anyagokat, az ozmózisnyomást megváltoztató sókat vagy puffert tartalmaznak. Tartalmazhatnak a készítmé­nyek más, gyógyászatilag értékes anyagot is. A gyógyá­szati készítményeket a szokásos módon állítjuk elő. Az 15 új vegyületek adagolása változik a vegyület és a kezelt személy adottságai szerint. Általában a normális dózis pl. orális adagolásnál 25 — 500 mg, főleg 75 — 300 mg naponta. A napi dózis felosztható és így naponta kétszer­háromszor adagolható. 20 A találmányt a következő példákban közelebbről ismer­tetjük. A hőmérsékleti értékeket Celsius fokban adjuk meg. 25 1. példa 32 g 9-[(a-metil-fenetil-imino)-metil]-9,10-dihidro-9,10--etano-antracént 300 ml dimetilformamidban oldunk és 3 g Raney-nikkel jelenlétében hidráljuk. A hidrogénfelvétel 30 megszűnte után a katalizátort kiszűrjük és az oldatot vákuumban bepároljuk. Egy olaj marad vissza, amelyet 75 ml etanolban oldunk. 8 g metánszulfonsavat adunk hozzá, majd éterrel elegyítjük kezdődő zavarosodásig és szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Egy idő múlva meg-35 indul a (XVI) képletü 9-[(a-metil-fenetil-amino)-metil]­-9,10-dihidro-9,10-etano-antracén metánszulfonátjának kikristályosodása; op.: 187-189 °C. Termelés: 70%. A kiindulási anyagként alkalmazott 9-[(a-metil-fenetil­-imino)-metil]-9,10-dihidro-9,10-etano-antracént úgy állít-40 jujc elő, hogy 24 g 9,10-dihidro-9,10-etano-antracénalde­hidet 200 ml benzolban, forráshőmérsékleten 14 g a-metil­fenetilaminnal reagáltatunk. Az oldat bepárlásával nyert szilárd maradék alkoholból történő átkristályosítás után 116-119 °C-on olvad. 2. példa 12 g N-(a-metil-fenetil)-3-(9,10-dihidro-9,10-etano-9-50 -antril)-propionamid 50 ml tetrahidrofurános oldatához keverés közben 5 g lítiumalumíniumhidrid 150 ml abszo­lút tetrahidrofurános elegyét csepegtetjük és 2 órán át 60° hőmérsékleten melegítjük. Ezután hűtés közben 10 ml vizet adunk hozzá, majd a kivált csapadékot szűrjük. 55 Az oldat bepárlása után a (XVII) képletű 9-[y-(a-metil­-fenetil-amino)-propil]-9,10-dihidro-9,10-etano-antra­cén marad vissza, amelynek hidrokloridja 198 — 200c-on olvad. Termelés: 50%. A kiindulási anyagként alkalmazott N-(a-metil-fenetil)-60 3-(9,10-dihidro-9,10-etano-9-antril)-propionamidot a kö­vetkezőképpen állíthatjuk elő: 29 g 3-(9,10-dihidro-9,10-etano-9-antril)-propionilklorid . 300 ml metilénkloridos oldatához 28 g a-metil-fenetilamint csepegtetünk és 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. 65 300 ml víz hozzáadása után a benzolos fázist elválasztjuk. 4

Next

/
Thumbnails
Contents