162227. lajstromszámú szabadalom • Biológiailag aktiv granulátumok és eljárás azok előállítására
3 162227 4 váltképpen a nagy szilikáttartalmúak — a talaj elszilikátosodását idézik elő. Állandóan fennáll tehát az igény olyan granulátumok iránt, amelyeknek tulajdonságai előre messzemenően megállapíthatók. Azt találtuk, hogy a fenti célra igen alkalmasak a szintetikus nagymolekulájiú polimerek, amelyek az említett hátrányokat nam mutatják. A rovarirtó hatóanyagok a kész polimergranulátumira felhordhatok, aihol elsősorban adszorptíve vannak megkötve. Ez azt jelenti, hogy a hordozó a hatóanyagot könnyen le tudja adni, ami a legtöbb esetben a közvetlen idényszerű alkalmazásnál szükséges is. A hordozó tulajdonságait a polimefizáció módja, a granuláliás vagy a polimerpor granulátumokká történő alakítása messzemenően rögzíti. A találmány szerinti biológiailag aktív granulátumok lényege tehát, hogy hordozóanyagként karbamid-tformaldehid kondenzátumból, vágy poliakrilnitrilből álló granulált szintetikus, nagymolekulájú anyagokat tartalmaznak, amelyek fajlagos felülete 10—250 m'2 /g, és e hordozóanyag felületén 1—80 súlyi% valamely biológiailag aktív adszorpció útján megkötött hatóanyag van, amelyet az említett hordozóanyag felhasználás közben lassan és ellenőrizhetően ad le, míg adott esetben a granulátum tetszőlegesen megválasztott emulgeátorokat, nedvesítő-, szereket, kötőanyagokat, stabilizátorokat, UV-adszorbenseket és/ivagy töltőanyagokat is tartalmaz. A találmány szerinti eljárás jellemzője, hogy a granulált nagymolekulájú polimer hordozóanyagaként karbamid-iformaldehid kondanzátumot, vagy poliakrilnitrilt alkalmazunk és szerves oldószerben és/vagy víziben oldott hatóanyagokkal, adott esetben további adalékanyagokkal együtt impregnáljuk és szári tjük. A találmány szerint eljárhatunk úgy is, hogy a szintetikus nagymolekulájú hordozóanyag granulátumként karibamid-íoirmaldehid kondenzátumot vagy poliaknilnitrilt alkalmazunk, és azt valamely biológiailag aktív vegyülettel, ado+t esetben további adalékanyagokkal együtt tömörítjük. A granulátum típusát számos más kritérium mellett elsősorban az adszorpció erőssége és a fajlagos felület határozza meg, Ha azt akarjuk, hogy a hordozó egy meghatározott hatóanyagot meghatározott időpontban (évszak, a kultúrnövény fejlődési foka) és meghatározott időtartamra leadjon, úgy a hordozónak egyforma felülettel és meghatározott adszorpciós erővel kell rendelkeznie. Az ásványi eredetű, a természetből kitermelt hordozóknál, mint amilyen az attapulgit, láva, bentonit, granulált kalciumkarbonát, stb. ezeket a feltételeket az anyag egyforma, adott és gyakorlatilag nem változtatható felülete eleve megszabja. Ez az adott felületi érték azonban ritkán az optimális. A polimer alapú hordozók a .belső felület szempontjából két alaípvetően különböző típust képviselnek, de a két forma között átmenetek lehetségesek. Mindkét típus előállítható azonban tisztán is a megfelelő eljárás-változatokkal. A célul kitűzött típus ideális esetben egyenletes 5 belső felülettel rendelkezik, amelyre a hatóanyag ugyancsak egyenletesen van felhordva, ami a kész granulátum kívánt tulajdonságainak előre történő megállapítását nagymértékben lehetővé teszi. 10 A polimer-hordozók másik típusát a habanyagok képviselik, ezek kapillárisokkal, csatornákkal és üregekkel bíró, homogén belső felület, nélküli képződmények, amelyeken a hatóanyag 15 túlnyomórészt adszorpciós úton kötődik meg, Általában csekély, kisebb mint 10 m2 /g fajlagos felülettel rendelkeznek. Felszívóképességük ugyan nagy lehet, mivel a kapilláris erők a folyékony hatóanyagot vagy a hatóanyag oldatát 20 átmenetileg meg tudják kötni. Itt azonban a hatóanyag szabályozott leadásáról nem lehet beszélni. Ilyen un. „szilárd habokat" lehet például előállítani úgy, hogy karbamidHÍormaldehid poli-25 merizációt végeznek és a polimer képződése alatt azt a szokásos módon granulálják. Egyes esetekben, kémiailag igen ellenálló hatóanyagok jelenlétében így is eljárhatunk, de ez csak speciális esetekben jelerit bizonyos elő-30 nyöket. Ezenkívül ilyenkor hosszú ideig ható granulátum képződik, mivel a hatóanyag csak a hordozó elbomlása után szabadul fel és az anyag igen csekély ömlesztett súllyal rendelkezik. Ez pedig a hordozó kihelyezését a szét-35 szóródás miatt megnehezíti vagy a granulátumnak a vízben való szükséges lesüllyedését megakadályozza. A hatás időtartamának, a hatóanyag leadási 40 sebességének vagy a tartósságnak előre történő megállapítása szempontjából elsősorban mindig az aktív anyag és az esetleges adalékok, illetve az aktívanyag és a hordozó közötti kialakult adszorpciós^deszoiipciós kölcsönhatás a 45 döntő. A komponenseknek ez az együttműködése teszi lehetővé a hordozónak az aktív anyaggal való egyenletes ellátását és az. aktív anyag egyenletes leadását. Ezek az adszorpciós-deszorpciós viszonyok csak az előre meghatározott tu-50 lajdonságú polimérhordozáknál szabályozhatók a polimerizáció körülményeinek változtatásával, s a későtibi hatóanyag-granulátum hatásának időtartama és a hatás kifejtésének sebessége is csak a polimérhordozáknál irányítható. 55 A polimérbázisú granulátumok további előnye, hogy a hatóanyagot bomlás ellen meglepő módon jobban stabilizálják, mint az ismert hordozók. A polimer ^granulátumok némely esetben a 60 biológiai hatóképességet is fokozzák. Ez a jelenség a hordozóanyagon való adszorpció, illetve deszorpció módjával függ össze. Ebből kifolyólag ezek a polimerek, ha N-tartalmú vegyületek, maradékiprolblémát nem okoznak. A 85 vegyületek lebontását növények, baktériumok és 2
