162157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro-2(1H)-kinazolinon- származékok előállítására

162157 1. példa: •6,22 g l-<diklopax)|pdJimetü-4-feml-'6-klc.r-i2{lH)-kinazolinon 150 ml izopropanollal készített szuszpenziójához részletekben 0,83 g nátrium- 5 bórhidridet adunk. A reakcióelegyet 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékot vízzel mossuk, szűrjük és szárítjuk. 6,25 g l-ciklopropilmetil-4- 10 -fenil-6-klór-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinont kapunk. A termék etanolos átkristályosítás után színtelen, 166,0—167,0 °C-on olvadó tűkristályokat képez. 15 2. példa: 3,11 g l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon 50 ml ecetsavval készített oldata- 20 hoz 0,40 g platinaoxidot adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten, rázás közben 1 mólekvivalens hidrogén felvételéig hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, és a szürletet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot eta- 25 nolból átkristályosítjuk. 2,90 g 1-ciklopropilme-til-4-fenil-6-klór-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinont kapunk; o. p.: 165,0—166,0 °C. 3. példa: 30 A megfelelő rkiindulási 'anyagokból az 1. vagy 2. példában ismertetett eljárással az alábbi kinazolin-származékokat állítjuk elő: l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-fluor-3,4-dihidro- 35 -2(lH)-kinazolinon; o. p.: 158,0—159,0 °C, l-ciklopropilmetil-4-fenil-6,7-diklór-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinon; o. p.: 170,5—171,5 °C, 1 -ciklopropilmetil-4-f enil-6-metil-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinon; o. p.: 131,0—132,0 °C, 40 l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-metoxi-3,4-dihidro-2 (lH)-kinazolinon; o. p.: 137,0—138,0 °C, l-ciklopropilmetil-4-fenil~6-nitro-3,4-dihidro-2 (lH)-kinazolinon; o. p.: 159,5—160,5 °C, l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-trifluormetil-3,4- 45 -dihidro-2(lH)-kinazolinon; o. p.: 161,5— 162,5 °C, l-(2'-etoxietil)-4-fenil-6-klór-3,4-dihidro-2 (lH)-kinazolinon; 0. p.: 127,0—128,5 °C, l-(2'-etoxietil)-4-(o-fluorfenil)-6-klór-3,4- 50 -diihidro-2i(!lH)-k.iiniazolinon; o. p.: 1,10,0— -110,5 °C, l-(2'-dietilaminoetil)-4-(o-fluorfenil)-6-klór-3,4--dihidro-2(lH)-kinazolinon hidroklorid; o. p.: 193 °C (bomlás), 55 l-(2',2',2'-trifluoretil)-4-fenil-6-klór-3,4-dihidro--2(lH)-kinazolinon. o. p.: 171,0—172,0 °C, l-ciklopropilmetil-4-ciklohexil-6-klór-3,4--diihiidro-2(lH)-kinaiZolinian; o. p.: 176,5—177,5 *-' 60 l-ciklopropilmetil-4-(2'-piridil)-6-klór-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinon; o. p.: 152,0— 153,0 °C, l-eiklopropilmetil-4-(2'-tienil)-6-klór-3,4-dihidro--2(lH)-kinazolinon; o. p.: 140,0—141,0 °C, 65 4. példa: 3,6 g 2-ciklopropilmetilamino-5-klór-benzhidrilamin-dihidroklorid, 15 ml trietilamin és 100 ml benzol elegyébe keverés és jeges hűtés közben 70 ml 10>%-os benzolos foszgén-oldatot csepegtetünk. A beadagolás után a reakcióelegyet további 30 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd csökkentett nyomáson 'szárazra pároljuk. A maradékhoz 100 ml híg vizes nátriumkarbonát-oldatot és 100 ml kloroformot adunk. Az elegyet erélyesen keverjük, majd a kloroformos réteget elválasztjuk, és a vizes réteget kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatokat egyesítjük, vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. A marádékot etanolból átkristályosítjuk. 1-Ciklo-propilmetil-4-fenil-6-klór-3,4-dihiídro-2(lH)-kinazolinont kapunk; o. p.: 166,0—167,0 °C. 5. példa: 25,5 g p-klór-anilin 100 ml benzollal készített oldatához részletekben 8,3 g 64%-os nátriumhidrid-diszperziót adunk. A reakcióelegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük. A reakcióelegyhez 3,7 g ciklopropil-metil-bromidot adunk, és újabb 9 órán át vísszafolyatás köziben iforraljiulk. Az elegyet lehűtjük, híg vizes sósavoldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. N-ciklopropilmetil-4-klór-anilint kapunk. A kapott N-ciklopropilmetil-4-klór-anilint 150 ml ecetsavban oldjuk, az oldathoz 13,0 g nátriumcianátot adunk, és a reakcióelegyet 20 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 700 ml vízbe öntjük, és a kapott elegyet éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, 'vízmentes mátniuimszulfiát fölött szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. Az olajos, barna maradékot n-hexán és izopropiléter elegyében oldjuk, és a terméket hűtés közben kristályosítjuk. A kivált kristályos terméket szűrjük, n-hexán és éter elegyével mossuk és szárítjuk. 20,0 g N-ciklopropilmetil-N-(p-klór-fenil)-karbamidot kapunk. Etanol-izopropiléteres átkristályosítás után színtelen, 103,0—105,0 °C-on olvadó terméket kapunk. 4,2 g N-ciklopropilmetil-N-(p-klór-fenil)-karbamid, 2,0 g benzaldehid, 0,1 g p-toluolszulfonsav és 100 ml vízmentes benzol elegyét 20 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük, vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékot etanolból átkristályosítjuk. 1-Ciklopropilmetil--4-fenil-6-klór-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinont kapunk; o. p.: 166,0—167,0 °C. 3