162157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro-2(1H)-kinazolinon- származékok előállítására

162157 3 4 Az (I) általános képletű új kinazolin-származékokat a találmány szerint többféle eljárásváltozattal állíthatjuk elő. Az egyik eljárásváltozat szerint az (I) általános képletű kinazolin-származékokat úgy állíthatjuk elő, hogy a (II) általános képletű vegyületeket — ahol R1; R,2, R.s, R és n jelentése a fent megadott .— közömbös oldószerben vagy oldószerelegyben redukálószerrel reagáltatjuk. Redukálószerként komplex fémhidrideket, így nátriumbórhidridet, litiumbórhidridet, litiumaluimtaiumhidridat, diizobutilalumíniumhidridet. vagy egyes fémhidrideket alkalmazhatunk. A redukciót megfelelő katalizátor, pl. nikkel, palládium, platinaoxid, réz vagy kobalt jelenlétében hidrogénnel is végezhetjük. A szén-nitrogén kettős kötés telítésére egyéb szokásos redukciós módszereket is felhasználhatunk. A reakciót oldószer jelenlétében hajthatjuk végre. Az oldószert a redukálószer jellegétől függően választjuk meg. Oldószerként, pl. metanolt, etanolt, iizopropainoit, etilacetátot, ecetsavat, vizet, meitilénklonidot, kloroformot, széntetrakilonidoit, étert, ítetraihidrofuránt, l^^dimetoxietáinit, dietiléinglikoldimetilétert, dimetilformamidot és hasonló anyagokat alkalmazhatunk. A reakció rendszerint szobahőmérsékletein is végbemegy, szükség esetén azonban a reakció sebességét az elegy (melegítésével vagy hűtésével szabályozhat j uk. Az (I) általános képletű kinazolin-származékokat továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet — ahol R|, R^, Rí, R és n jelentése a fent megadott — foszgénnel reagáltatjuk. A reakciót előnyösen közömbös oldószerben és savmegkötőszer jelenlétében hajtjuk végre. A reakcióban felhasználható , közömbös oldószer, pl. vízmentes benzol, toluol vagy hasonló anyag lehet. A reakciót előnyösen 60 °C és a felhasznált oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerint továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy a (VI) általános képletű vegyületeket — ahol Rí, R2, R3, R és n jelentése a fent megadott — sav jelenlétében melegítjük. A reakcióban savként pl. ásványi savakat, így kénsavat és sósavat, vagy szerves savakat, így ecetsavat, vagy hasonló vegyületeket alkalmazhatunk. A reakciót általában 90 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az (I) általános képletű vegyületeket egy további eljárásváltozat szerint úgy állíthatjuk elő, hogy a (VII) általános képletű vegyületeket — ahol Rí, R2, R és n jelentése a fent megadott — (VIII) általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk — ahol R;i jelentése a fent megadott, és Y litiumatomot jelent —, majd a kapott terméket elhidrolizáljuk. A (VII) és (VIII) általános képletű vegyületek reakcióját vízmentes közömbös oldószerben hajtjuk végre. Oldószerként pl. benzolt, toluolt, étert, dimetoxietánt, tetrahidrofuránt, dioxánt, jvagy a felsorolt oldószerek elegyeit alkalmazhatjuk. Előnyösen úgy járunk el, hogy a (VIII) általános képletű vegyületet fölöslegben alkalmazzuk, és a (VII) és (VIII) általános képletű vegyületek reakcióját vízmentes körülmények között hajtjuk végre. A (VII) és (VIII) általános képletű vegyületek reakciójában kapott termékek hidrolízisét előnyösen ismert módon, lúgos közegben, vízzel végezzük. Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy a (IX) általános képletű vegyületeket — ahol Rí, R2, R3, R és n jelentése a fent megadott, és X kénatomot jelent — hidrolízisnek vetjük alá. A hidrolízist előnyösen úgy végezzük, hogy a (IX) általános képletű vegyületeket oldószer és sav vagy bázis jelenlétében melegítjük. Oldószerikérut pl. metanolt, etanolt, izopiropanolt, dioxánt és dimetilszulfoxidot alkalmazhatunk. A reakcióban savként pl. ásványi savakat, így sósavat, kénsavat és foszforsavat használhatunk fel. A reakcióban felhasználható bázisok pl. a következő vegyületek lehetnek: alkálifémhidroxidok, így nátriumhidroxid és káliumhidroxid; alkálifémkarbonátok, így nátriumkárbonát és káliumkarbonát; alkáliföldfémhidroxidok, így kalciumhidroxid és báriumhidroxid; továbbá ammóniumhidroxid. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Oldószerként pl. benzolt, toluolt, xilolt, klo- 40 roformot, étert, tetrahidrofuránt, dioxánt, dimetilformamidot vagy hasonló anyagokat alkalmazhatunk. A savmegkötőszerek közül a tercier szerves bázisokat, így a trietilamint, tri-n-propilamint, 45 piridint, dimeftilaniiilinit vagy ,N-imet,il-ipiperidint, a szerves savak alkálifémsóit, így nátriumacetátot és káliumacetátot, és a szervetlen bázisokat, így a nátriumhidroxidot, káliumhidroxidot, nátriumkarbonátot vagy káliumkarbo- 50 nátot említjük meg. Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy a (IV) általános képletű vegyületeket — ahol Rí, R2, R és n jelentése a fent megadott — vízmentes közöm- 55 bös oldószerben, katalitikus mennyiségű vízelvonószer jelenlétében (V) általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk — ahol R3 jelentése a fent megadott. Vízelvonószerként pl. arilszulfonsavakat, így öO benzolszulfonsavat és p-toluolszulfonsavat, alkilszulfonsavakat, így metánszulfonsavat és triklórmetánszulfonsavat, trifluorecetsavat, alkoholos sósavoldatot, így' metanolos sósavoldatot és etanolos sósavoldatot alkalmazhatunk. 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 %