162142. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11-dezacetoxi-wortmannin antibiotikum előállítására

3 I6äl42 4 részletesen le van írva és ábrázolva van K. B. Raper és Ch. Thorn „A Manual of the Penicillia" (The Williams and Wilkins Co., Baltimore, 1949) könyvének 616—620. oldalán. Az Aspergillus janusnak a találmány értelmében használt új S 8033/F törzsét a Közép-Afriaki Köztársaságban talált földmintából izoláltuk, és annak egy mintáját a US Department of Agriculture (Northern Utilization Research and Development Division), Peoria, 111. törzsgyűjteményben NRRL 3807 szám alatt deponáltuk. Az Aspergillus janus gombafaj új törzse glukóz-élesztőkivonat-malát aki vonat-pepton aga -ron 18—33 C°-on növekszik, és előnyösen 18— 27 C°-on tenyészthető. Ebben a közegben a gomba kiterjedt laza micéliumot alkot. A szubsztrátumot és a telep fonákját sárga pigment színezi. Morfológiai és fiziológiai tekintetben az Aspergillus janus új törzse megfelel K. B. Raper és D. J. Fennel leírásának a „The Genus Aspergillus" (The Williams and Wilkins Co., Baltimore, 1965) című könyv 476—480. oldalán. A találmány szerinti eljárásban olyan törzsek is alkalmazhatók, amelyeket például ultraibolyavagy röngensugarak behatása vagy más műveletek, például laboratóriumi tenyészeteknek alkalmas vegyszerekkel való kezelése által kiváltott szelekció vagy mutáció révén a Penicillium funiculosum Thom, illetve Aspergillus janus Raper et Thorn gombafajok új törzseiből kaptunk. A Penicillium funiculosum Thom, illetve Aspergillus janus Raper et Thom gombafajok új törzse a szokásos tápanyagokat tartalmazó sokféle táptalajon tenyészthető. Az ilyen törzsek hasznosítják a szénheteratráf szervezetek által általában felhasznált tápanyagokat, például glukózt, keményítőt, dextrint, tejcukrot, szacharózt stb. szénforrásként, szerves és szervetlen nitrogéntartalmú vegyületeket, mint a pepton, élesztő és húskivonatok, ammóniumszulfát, ammóniumnitrát, aminosavak stb. nitrogénforrásként, továbbá a szokásos ásványi sókat és nyomelemeket. A 11-dezacetoxi-wortrnainnin előállítására folyékony táptalajt közvetlenül beoltunk a Penicillium funiculosum Thom, illetve Aspergillus janus Raper et Thom új törzsének spóraszuszpenziójával, vagy a spóraszuszpenzión át előállított előtenyészetével. A Penicillium funiculosum Thom törzs esetében a tenyészetet 5—10 napig 27 C°-on, az Aspergillus janus Raper et Thom törzs esetében 3—4 napig 18 C°-on inkubáljuk. A tenyésztést aerób körülmények között a táptalaj felszínén vagy süllyesztve rázás közben vagy fermentorban levegővel vagy oxigénnel való levegőztetés és keverés közben végezhetjük. Amikor az antibiotikumtermelés maximáli'Sj a fermentlét leszűrjük, és az antibiotikumot extrahálással vagy adszorbeáltatással ismert módon elkülönítjük a szüredékből. Különösen alkalmasnak bizonyult módszer a szüredéknek etilacetáttal való extrahálása, azonban más szerves oldószerek, például benzol, kloroform, butilacetát, metilénklorid vagy butanol, is használhatók. Ezután a kivonatokat például desztillációval oldószermentesítjük, és a maradékot az előállítani kívánt antibiotikum elkülönítésére adszorbeáló anyagokon, például alumíniumoxidon, kovasavgélen, magnéziumszilikáton való kro-matografálással vagy ellenáramú megosztással tisztítjuk. A 11-dezacetoxi-wortmanninnak nagyon erős fungisztatikus hatása van embereket és növényeket fertőző gombákkal sziemben. A 11-dezacetoxi-wortmannin in vitro különösen hatásosnak bizonyul Histoplasma capsulatum, Candida krusei, Trichophyton tonsurans, Epidermophyton floccosum és Microsporum canis eilen. Azonkívül a 11-dezacetoxi-wortmannin vizenyő- és gyulladásgátló hatást gyakorol, amint az kitűnik éber patkányon végrehajtott karragén-granulómazacskó-próbából és CMC-granulómazacskó-próbából. A beadásra kerülő adag természetesen az alkalmazás módjától és a kezelni kívánt beteg állapotától függ. Általában azonban kielégítő eredmények érhetők el 1—15 mg/kg testsúly napi adaggal. Ezt az adagot szükség esetén 2—3 részletben vagy retard alakban adjuk be. Nagy emlősállatok napi adagja kb. 1—50 mg. Perorális beadásra egy alkalmas készítmény 1—£0 mg hatóanyagot tartalmaz folyékony vagy szilárd hordozóval keverve. Helyi kezelésire 0,1—2% hatóanyagot tartalmazó porok, permetek, kenőcsök vagy tinktúrák alkalmazhatók. A következő példákban ismertetjük az eljárás gyakorlati végrehajtását a találmány terjedelmének korlátozása nélkül. Minden hőmérsékleti adatot Celsius-fokban adunk meg. Az olvadás-, illetve bomláspontokat Kofler-tömbön határoztuk meg. A kiindulási anyagként használt wortmannint a Trans, Biol. Mycol. Soc. 40, 365—368 (1957) ismerteti. 1. példa 5 g A9(H)_8,9-dihidro-ll-dezacetoxi-wortmannint feloldunk 200 ml piridinben és 60 óra hoszszat nitrogénatmoszférában visszafolyatással forraljuk. Ezután a reakciókeveréket bepároljuk, és a maradékot metanolban kétszer átkristályosítjuk. Tiszta 11-dezacetoxi-wortmannint kapunk. Olvadáspontja 178—180 C°. Hozam: 60—90% A kiindulási anyagként használt A9(ii)_8;

9-di_ hidro-ll-dezacetoxi-wortmannin a következőképpen állítható elő: 10 g wortmannint feloldunk 1 liter etanolban, és 10 g cinkpor és 10 ml jégecet hozzáadása után 15 percig visszafolyatással forralunk. Lehűlés után a reakciókeveréket leszűrjük, és a szüredéket bepároljuk. A maradékot metilénkloriddal felvesszük, szűrjük, és a szüredéket ismét bepároljuk. Metanolban átkristályosítva nyers A9(H)_ -8,9-dihidro-l 1-dezacetoxi-wortmannint kapunk. Ezt 260 g kovasavgélen kromatografáljuk. Eluálószerként 49:1 arányú kloroform-metanol elegy szolgál, és 500 ml-es frakciókat fogunk fel. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2