162084. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szóróberendezés festék, por, szálas és egyéb anyagok elektrosztatikus szórására

3 162084 4 alkalmas eljárás és szóróberendezés kialakítása, amely az eddigieknél lényegesen kisebb nagyfeszültség alkalmazása mellett is lényegesen nagyabb feltöltést ad a szórandó anyagnak és ugyanakkor minden tekintetben balesetmentessé teszi a bevonási eljárást. A találmány tehát eljárás festék, por, szálas és egyéb anyagok elektrosztatikus szórására, amelynek során a szórásra kerülő anyagot elektrosztatikusán feltöltjük és a feltöltött anyagot vele ellentétes töltésű munkadarabra juttatjuk. A találmány lényege abban van, hogy a szórandó anyagot elektrosztatikusán nagyfeszültségű áramforrás két ellentétes pólusára kötött és egymástól dielektrikummal elválasztott töltőilletve ellenelektródálbói kialakított kondenzátor töltőelektródája és a dielektrikum között vezetve töltjük fel, majd az így feltöltött szórandó anyagot az ellenelektródával azonos töltésű bevonandó tárgyra juttatjuk. A találmány szerinti eljárás - tehát a szórandó anyag feltöltését dielektrikummal elválasztott töltő-, illetve ellenelektródából kialakított kondenzátorban végzi és ezért a feltöltés hatásfoka ugrásszerűen megnő. Az erőteret ugyanis eddig a szóróeszköz és a bevonandó tárgy közötti távolság határozta meg, mert a szóróeszközben magában volt beépítve az egyik elektróda és a festendő tárgy volt a másik. Ebből azután adódott az, hogy az átlagos térerősség 30 kV feszültség esetén, 20 cm távolságról történő szórásnál 3—5 kV/cm volt, negatív polaritású csúcs, illetve él és pozitív polaritású közel sík bevonandó tárgy esetében. Az elektróda különleges kiélezésével vagy kihegyezésével ezt az erőteret deformálni tehetett és ebből következően a szóróeszköz élén az átlagos térerősség többszöröse, 30—50 kV/cm térerősség alakult ki fényjelenség és koronakisülés kíséretében. A találmány szerinti eljárás esetében a dielektrikummal elválasztott két ellenpólus egymástól való távolsága nem haladja meg a 10 mm-t, ebiből következően a (feltöltés hatásfoka lényegesen kedvezőbb lesz és H5—20 kV feszültség esetén is biztosítható a szóráshoz szükséges 3—0 kV/cm térerősség. Á találmány egyben szóróberendezés a találmány szerinti eljárás foganatosítására, amelynek nagyfeszültségű áramforrás egyik pólusához kapcsolt töltőelektródája, valamint anyagszóró szerkezete van. A találmány lényege itt abban van, hogy a nagyfeszültségű áramforrás egyik pólusához kapcsolt töltőelektródával azonban a nagyfeszültségű áramforrás ellenpólusával kapcsolt ellenelektróda van elhelyezve és az ellenelektróda dielektrikummal van a töltőelektródával érintkező anyagtól elválasztva. A találmány szerinti szórólberendezésnél tehát kellő szigetelőanyag dielektrikumként való alkalmazásával az ellenelektróda lényegében egy kondenzátor egyik fegyverzetét képezi, míg a töltőelektróda a kondenzátor másik fegyverzete. A szórandó anyagot a töltőelektróda és a dielektrikum között átvezetve, például 20 kV feszültség és 2 mm távolság esetén tehát 100—200 kV/cm-es erőtér alakul ki, szemben az eddigi átlagos 3—5 kV/cm értékkel, amelyet még a csúcs- vagy élihatás 10—ÄO-szoros növelő hatása esetén is csak 30—50 /kV/cm-re lehetett növelni. A találmány szerinti a szóráberendezésnél a töltőelektróda és az ellentétes pólusra kapcsolt ellenelektróda a szóróeszköz (belsejében a külső tértől elszigetelten van kiképezve. Így a külső felületektől üzembiztos szigetelés és megfelelő szigetelési távolság választja el a töltőelektródából, dielektrikumból és ellehelektródából kialakított töltőkondenzátort. Ez esetben a szóróeszköz teljesen szikra- és balesetveszélymentes és az alkalmazott kis elektróda-távolság következtében az eddigieknél lényegesen alacsonyabb nagyfeszültséggél üzemeltethető, ami a balesetveszélyt tovább csökkenti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eddig alkalmazott 60—100 kV-tal szennben 15—30 kV feszültség elegendő „ a szórásihoz szükséges töltés átvitelére. 25 Végezetül a találmány egy további ismérve szerint a töltő, és ellenelektróda, valamint a dielektrikum koncentrikus forgásfelületként van kiképezve és a két elektróda között, a szórandó anyagot csavarvonal alakban vezető, feltöltőpálya van kiképezve. Az eddig ismert szóróberendezéseknél harangél, tűcsúcs, közvetlen vagy közvetett ionizációs feltöltés, közegvezetékben alkalmazott elektróda esetében maximálisan 200—ßOO g/perc adagolási sebességig lehetett megfelelő elektrosztatikus feltöltési effektust elérni. A kiszórt anyagmennyiség növelésével ugyanis egyre kisebb lett a relatív feltöltés. Gyakorlati szempontok szerint a szórásnál még felhasználható minimális töltésmennyiség a kiszórt anyag mennyiségének egységére vonatkoztatva 0,7 mikrocoulomb/g. Ezt • a minimális töltésmennyiséget az eddigi szóróberendezések az említett maximális kiszórási teljesítményéknél érik el. Ugyanekkor a találmány szerinti kondenzátoros feltöltés mellett a feltöltési hossz növelésével az eredményesség fokozható, illetve az időegységenként átáramló tetszőleges anyagmennyiség feltölthető, így a 0,7 mikroeoulomb/g minimális töltésmennyiség biztosításának az átáramoltatott anyagmennyiség növelése nem szab határt. Ez különösen nagy jelentőségű a modern, igen nagy teljesítményű szóróberendezések kialakításánál. 55 A felsorolt előnyök biztosítják, hogy a találmány szerinti eljárás és szóróberendezés előnyösen felhasználható kéziszóróberendezéseknél, de ezen túlmenően minden más elektrosztatikus feltöltés elvén működő szóró- vagy bevonóberendezéseknél is. A találmányt részletesen kiviteli példán, rajz alapján ismertetíjük, ahol az 1. álbra a találmány szerinti eljárás alap-65 elve, a t