162042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklohexándion- (1,2) előállítására

162042 A találmány szerint ciklohexándion előállítására úgy járunk el, hogy szárítási müvelet mellőzésével nedves, savmentesre mosott hemilhidrátból indulunk ki. Ilyen hemihidrát képződik ciklohexanol salétromsava« oxidációja- 5 nál. A hemihidirát elbontásánál alkalmazóit víz mennyisége nem döntő, a lehetőség szerint azonban alacsony értéken tartjuk, hogy az elbontásra használt berendezésben jó térkihasználást érjünk el. Az alkalmazott víz mennyi- 10 ségének másrészt azonban elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy jó keverés fenntartásával a hőátadás optimális legyen. A 100 °C-on feb. 1—3 óra hosszat tartó elbontásánál a ciklohexándion vizes oldata kép- 15 ződik, amely egy oldószerrel extrahálható. Az izolálás megkönnyíthető, ha az elbontási adaghoz a felmelegítés előtt vagy után egy könynyen hogzáférhető semleges sót, pl. nátriumkloridot vagy nátriumszulfátot adunk. Az ext- 20 rahálószert is adagolhatjuk az adag felmelegítése előtt vagy után. Ha a felmelegedés előtt adagoljuk az extraihálószert, akkor a bekövetkező elbontásnál kétfázisú rendszer képződik, amely a sóoldatíból és a eiklohexándionnak a 25 hozzáadott extralhálószerből készült oldatából áll. Szükséges esetben a ciklohexándion teljes kinyerésére a vizes fázist egy további extrahálószerrel folyamatosan vagy szakaszosan extraháljuk. 30 kell számolni akkor, ha megfelelő oldószerként pl. a következőket választjuk: etiJaeetát, tetraklórmetán, metilénklorid, dietiléter, n- és i-butanol, valamint ezek éterei. A tiszta cMohexándion-((il,í2), valamint adott esetben ezt tartalmazó oldatok célszerűen alkalmazhatók az enoléterek előállítására. A kiviteli példákban megadott hőmérsékleti értékek °C-ban értendők. 1. példa: 400 g ci'klohexándionHl,í2-hemihidrátot (69,l%>-os, a többi víz) keverővel, visszafolyató hűtővel és hőmérővel felszerelt lombikba 880 ml vízzel 3 óra ihosszat 100 °C-on melegítünk. Ez alatt a kezdeti szuszpenzió egy egész gyengén zavaros oldattá alakul át. Nátriumkloriddal való telítés esetén íelső fázisként ciklohexándion válik el. Benzollal való extrahálás után a kivonatot frakcionáljuk, végül vákuumban 10 torr nyomáson 232 g tiszta ciklohexámdiont kapunk. Forrpont 70—7il°/il0 torr. Hozam: 90,7% elméleti. 2. példa: Extrahálószerként főként a következők jönnek számításba: szénhidrogének, főként aromás klórozott szénihidrogének, valamint észterek, éterek és hosszalbb szénlánicú alkoholok, továbbá minden olyan oldószer vagy oldószerkeverék, amely vízzel, illetve sóoldattal kevéssé elegyedik és a 'CÍklohexándionH(l,2) felvételére alkalmas. Az oldószert célszerűen úgy választjuk meg, hogy ez desztillációval könynyen elválasztható legyen, ha a ciklohexándiont tiszta alakban kívánjuk kinyerni. Ha a ciklohexándiont az extrahálószer oldatában kívánjuk további feldolgozásnak alávetni, akkor egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. A ciklohexándion-jfll^-enolétereinek előálllítására vízben korlátozott mórtékben oldódó legalább 4 szénatomos alkoholokat alkalmazunk, ezek egyidejűleg extrahálószerként is alkalmazhatók, mivel mind reakciópartnerként, mint azeotropos vízkihajtó szerként az éterezésnél képződő víz eltávolítására szolgálnak. Ha ezzel ellentétben vízzel korlátlan mértékben elegyedő alkoholokat, mint izopropanolt vagy etanolt kell éterező komponensként felhasználni, akkor célszerűnek bizonyult egy olyan oldószer kiválasztása, amely a vízzel és az alkohollal egy ternér azéotropot képez. Ilyen oldószer pl. a benzol vagy kloroform. Ha extrahálószerként kloroformot választunk, akkor tehetséges a ciklohexándion egyébként nem hozzáférhető metilenoléteré előállítani, mivel a kloroform metiialkdhollal és vízzel azéotropot képez. Semmiféle korlátozással nem 200 g ciklohexándion-il,24iemihidrátot (81,0%-os, többi víz) 200 ml vízzel üvegbélésű autokláviban 2 óra hosszat élénk keverés köz-35 ben 100—107 °C-on melegítünk. Lehűtés után a képződött oldatot kloroformmal nagy fajsúlyú extrátociós folyadékkal végzett extrahálásnál használatos berendezésiben 10 óra hosszat extraháljuk. A kloroformos kivonatot frak-40 cionáljük, amikor vákuumban 137 g tiszta ciklohexándiont desztillálunk le. Hozam: 90,4% elméleti. 45 3. példa: A 2. példa szerint dolgozunk 300 g ciklohexándion-d,2-hemihidirát <(i87,il%r-os, a többi 50 víz) és 300 g víz alkalmazásával. Extrahálószerként etilacetátot használunk könnyű fajsúlyú extrakciós oldószerekkel dolgozó extráktorban. (Hozam: ;8i9,8% elméleti). 55 4. példa: 200 g ciklohexándionHl,i2-hemiihidrátot 60 (81,0%-os, a többi víz) és 200 ml vizet a 2. példa szerinti eljárással melegítünk, majd le-' hűtés után nátriumkloriddal telítjük. A kivált ciklohexándiont elválasztjuk és frakcionált desztillációnak vetjük alá. Hozam: 105,5 g 65 tiszta ciklohexándion (70,4% elméleti). ?