162010. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánhab-termékek formázására

3 162010 4 a vezetékeken (18) és (20) át a reagáló komponensek leniért arányos mennyiségeit nagy sebességű keverőhöz (22) vezetjük, a komponenseket összekeverjük, és a vezetéken (24) át a keveréket a cipőfelsőrész (12) feneke, — amely a szerszámon (26) elhelyezve látható, — és a járófelületet kialakító szerszám által meghatározott szerszámüregbe (25) visszük be. A keverék gyorsain felhabzik, és kitölti 4 szerszámüreget (25), majd a cipőfelsőrész fenekével adhezív kapcsolatba kerül. Miután a keverék a megfelelő szilárdság és rugalmasság eléréséig reagált, a cipőt (12) a járófelülettel (10), amely hozzá van ragasztva, kiemeljük a szerszámból (28). A cipőgyártás során a szerszámüreg kitöltéséhez szükséges mennyiségű egymást követő adagokat összekeverjük, és egymásutáni szerszámba fröccsöntjük. Az erre a felhasználásra alkalmas reaktív rendszernek különleges követelményeket kell teljesítenie: elegendő gyorsan kell reagálnia, hogy a szilárdság és rugalmasság kialakuljon, amely lehetővé teszi gazdaságilag elfogadható időn belül a szerszámból történő eltávolítást, lehetőleg 2 percen belül. Másrészt a reakciós keveréknek elegendően kis viszkozitásúnak kell maradnia ahhoz, hogy a cipő és a szerszám közötti tér viszonylag kis keresztmetszetű szakaszain (lásd 2. ábra), pl. a lábszárrész (30), talpközéprész (32) és lábujjrész (34), egyenletesen átömöljön, a szerszámot (28) tökéletesen kitöltse, és a cipőfelsőrész (12) fenekét nedvesítse és ahhoz tapadjon, eközben azonban a keverék viszkozitásának, elegendő nagynak kell lennie ahhoz, hogy a keverék felhajtására és a szerszámüreg (25) kitöltésére szolgáló hajtógázt visszatartsa. Ezeket a különleges követelményeket -olyan reaktív keverékkel elégíthetjük ki, amelyben a reakció során bekövetkező számos fizikai változás szokásos viszonylagos sebességeit módosítottuk. A rendszer reakciójának első szakaszában ellenőrzött mértékű viszkozitásnövekedést hozunk létre olyan értékig, amely elegendő a hajtógáznak a reagálókeverékben való megtartására; de ez a viszkozitásnövekedés az utána következő szakaszban elegendően kicsi ahhoz, hogy a keverék a gáz hajtó-hatására könnyen folyjon, megtöltse a szerszámüreg (25) minden részét, és nedvesítse a cipőfelsőrész (12) fenekének minden érintkezésben levő felületét. Ezen a ponton egy második szakasz indul be, amelyben a viszkozitás növekedése gyors, a rugalmas állapotig történő megszilárdulás és a szilárdság kialakulása következik be, amely lehetővé teszi a talpnak a szerszámból történő gyors eltávolítását. Ezt a különleges reakciót egy első katalizátornak, amelynek indukciós periódusa van, amelyben nem okoz viszkozitás növekedést a reagáló keverékben, és egy második katalizátornak vagy katalizátor keveréknek, amely a reakciót gyorsítja, és azonnali viszkozitásnövekedést okoz, a kombinálásával érjük el. Ezek aránya olyan, hogy äz első szakaszt majdnem teljes mértékben a második katalizátor hozza létre, amelyet olyan mennyiségben alkalma-5 zunk, hogy hatását ebben a szakaszban kb. annyi idő alatt hajtsa teljesen végre, ami alatt befejeződik az első katalizátor indukciós szakasza, és hatásossá válik a megszilárdulás gyors befejezésére és a szilárdság kifejlesztésére, 10 amely a második szakaszt jelenti. A lábbelik talpához és sarkához alkalmas poliuretánokat aktív hidrogéncsoportokat tartalmazó anyagok és —NCO csoportokat tartalmazó anyagok kondenzálásávál és polimerizá-15 lásával állítják elő. A hidrogént tartalmazó vegyületek előnyösen diolok és diaminok keverékei. Az alkalmazhatónak talált diolok közé tartoznak az s-kaprolakton polimerizációjából származó poliészterek, glikolok és dikarbonsa-20 vak kondenzálásából. és polimerizálásából származó poliészterdiolok és a polialkilénéterdiolok. Poliészterek előállítása céljából a glikolokkal való reagáltatásra alkalmas dikarbonsavak aszebacinsav, azelainsav és az adipinsav; alkal-25 mázható glikolok az etilénglikol, dietilénglikol, 1,4-butándiol, stb. Előnyös, ha az izocianátokkal való kombinációra használt reakcióelegy egy részét képező poliészterdiolok és poliéterdiolok molekulasúlya kb. 1500 fölött és kb. 3500 30 alatt van. A diolokhoz adalékként alkalmazható diaminok a 4,4'-metilén-bisz-ortoklóranilin, feniléndiamin, kumildiamin, tokioléndiamin és diklór-35 benzidin. Azon kívül, hogy növelik a reakció sebességét, úgy tűnik, hogy ezek a viszonylag kis molekulasúlyú anyagok a kész poliuretánanyag szívósságát is növelik. Azt is megfigyeltük, hogy az 1,4-butándiol a végső poliuretán 40 szívósságának növelésére képes. A kis molekulasúlyú diaminokat (molekulasúly 75—300) rendesen az előző szakaszokban leírt poliészter és-vagy poliéterdiolok( súlyára számítva kb. 5—15% mennyiségben alkalmazzuk. Az 1,4-bu-45 tándiolt a poliészter« és/vagy poliéterdiol súlyára számítva kb. 5—25% mennyiségben alkalmazzuk. Az aktív hidrogént tartalmazó anyaggal tör-50 ténő reagáltatásra —NCO csoportokat tartalmazó anyagokat használunk. Ilyenek a toluiléndiizocianát, difenilmetándiizocianát, poliarilénpoliizocianát (PAPI) és MDI vagy tiluiléndiizocianát, valamint kis molekulasúlyú diolok vagy 55 triolok, pl. dipropilénglikol, dietilénglikol és trimetilolpropán 2:4 = —NCO : —OH arányú kondenzációs termékei. • Alkalmazható hajtóanyagok a víz, vagy illékony szerves folyadékok, mint metilénklorid, 60 triklórmonofluoretmetán és más illékony halogénezett, előnyösen fluortartalmú szerves folyadék. A vizet 0,2—0,5, előnyösen kb. 0,3% mennyiségben alkalmazzuk a gyantaszerű, pl. diol-anyag, súlyára számítva. Ha illékony szer-65 ves folyadékot alkalmazunk, azt rendesen 5—7 2