161969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-alkil-4,6-difenilpirimidin-2-(H)-onok előállítására
161969 Rt, R.2 és R3 a fenti jelentésiüek — iners szerves oldószerben VIII BN'==iC==0 VIII képletű izooiánsavvial ciklizálunk, vagy e) e §y IX általános képletű l-talkil-4,6-difenilpirimidin4ä(;lH)-tk>nt — ebben a képletben R], R2 és R3 a fenti jelentésűek — 10 és 150 °C közötti hőmérsékleten hiidrolizálunk, vagy f) egy X általános képletű l-alkil-4,i6-dLfenü-3,4-, illetve j3,6-dihidroipirdmidin-2(,lH)-tiont. — ebiben a képletben Rj, R2, R3, P, q és r a fenti jelentésűek — iners szerves oldószerben oxidálunk, vagy g) egy Ina általános képletű l-Halkil-4,6-difenilpirimidin-l2i(ilH)-on előállítására — ebben a képletben R'i 1—5 széniatomos egyenes szénláncú alkilcsoportot jelent, és R2 és'R3 a fenti jelentésűek — egy XI általános képletű 4,6--difienilipi'rimidin-2i(/lH)-ont vagy a megfelelő tautomer 4,6^diifenilpirimidin-i2-olt egy erős bázis jelenlétéjben iners szerves oldószerben egy XII általános képletű R'i—Z XII Célszerűen 0 és 150 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Ha alkálipermanganátot vagy higanyaoetáitot használunk oxidálószerként, akkor a reakciót előnyösen 10 és 30 °C között 5 hajtjuk végre. Mangándioxid alkalmazása esetén előnyös • 80 és 150 °C között dolgozni. Alkalmas oldószereik például aromás oldószerek, mint a benzol és étereik, előnyösen ciklikus éterek, minit a dioxán. Olyan In általános 10 képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében 4- vagy 6-ihelyzetlban nitrofenilcsoport van, olyan V általános képletű vegyületből indulunk ki, mint már említettük, amelynek képletében a 4,i5-helyzetben kettőskötés van. 15 A c) eljárást előnyösen 0 és 100 °C, célszerűen 30 és 80 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Előnyösek a poláris oldószerek, mint a kevés szénaitomos alkoholok, például etanol bázisként például alkálihidroxidok vagy 20 alkálialkoxidok, mint a nétriuim- vagy káliumhidroxid, nmetoxid vagy -etoxid, alkalmasak. A d) eljárásiban célszerűen —120 és +:35 °C, előnyösen —S és -HIS °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Az izociánsiav bomlékony, és 25 ezért előnyösen in situ állítjuk elő olymódon, hogy a reakciót savas közeglben és egy XIV általános képletű izocianát alkilhalogeniddal, illetve alkilszulfonilénnel — ebben a képletben R'j a ifenti jelentésű, és Z klór-,' bróm- vagy jódatomot vagy XIII általános képletű M-,N=0=0 XIV 30 BO— XIII szulfoinilosoportot jelent {ebben a képletben B metánszulfonil-, benzolszulfonil- vagy p-toluolszulfianilcsoportot jelent) — reagál tatunk, amikor is oldószerként kevés szénatomos alkanolt használunk, ha a XII általános képletű vegyület egy alkilhalogenid. Az a) eljárást célszerűen 90 és 130 °C közötti hőmérsékleten iners szerves oldószerben, például poláris oldószerben, pl. 1—i3 szénatoimos karbon savban, előnyösen ecetsavban hajtjuk végre. Ajánlatos sarvkíatalizátar, például egy szerves vagy szervetlen sav, mint a p-toluolszulfonsav vagy előnyösen hidrogénklorid jelenlétében dolgozni. Ha olyan III általános képletű vegyületekiből indulunk ki, amelyek képletében a két fenilszubsztituens különböző, akkor természetesen az In általános képletű termékek keverékét kapjuk. Ebben az esetben az egyes In általános képletű vegyületek ismert módon szélválaiszthatók. A b) eljárást célszerűen olyan oxidálószerek alkalmazásaival hajtjuk végre, amelyek egy szerves aminoesoportnaik iminocsoporttá való átalakítására használatosak. Alkalmas oxidálószerek például a diklórdiciánbenzokinon, tetraklórbehizokíinon, alfcálipermianganátok, mint a nátrium- vagy káliuimperirnanganát, higanyacetát vagy előnyösen magándioxid. alkalmazásával — ebben a képletben M az izoicianiát fémkationját jelenti — hajtjuk végre, amikor is a savas közegben izociánsav képződik. 35 Izooianátként célszerűen alkáliizooiainátokat, példáiul nátrium- vagy káliumizocianátot, fémalkáliizocianátokat, például kalciumizociariátot, vagy amimóniurnizaciíaniátot használunk. Előnyös, ha iaz izotdanát víziben oldható. A savas 40 közeget előnyösen ecetsavval hozzuk létre. A íreakciót iners szerves oldószerlben hajtjuk végre. Ecetsav alkalmazása esetén az oldószerként is szolgálhat. 45 Az e) eljárást előnyösen IX általános képletű vegyületek alkalikus hidrolízisével hajtjuk végre 50—dOO, előnyösen 80—120 °C-on. Erre a oélra előnyösen alkálihiidroxidokat, például nátrium- vagy káKumhidroxidot haszná-50 lünk. A reakciót célszerűen vizes oldószenben hajtjuk végre, amely vízből és egy vízzel elegyedő iners szerves oldószerből, például kevés szénatotmos alkanolból, mint az etanol, vagy egy ciklikus éterből, mint a dioxán, áll, az 55 utóbbi előnyös. A hidrolízis nem vizes közegben is végrehajtható például 30—dOO °C-on, előnyösen 80 °C-on, egy alkálihidroxid, például nátrium- vagy káliuimhiidroxid alkalmazásával iners szerves oldószenben, például ke-60 vés szénatomos alkanolban, mint az etanol. Az e) eljárás végrehajtható továbbá IX általános képletű vegyületek oxidativ hidrolizisével, például vizes közegben 10 és 80 °C, elő-65 nyösen 15 és 60 °C közötti hőmérsékleten. Az 2
