161921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (-)-cisz-1,2-epoxipropilfoszfonsav előállítására
3 161921 4 amelyek alkalmas szén-, nitrogénforrásokat és szervetlen sókat tartalmaznak," nagyobb menynyiségű antibiotikum előállítására alkalmasak merkapto-vegyület bevitele esetén. Ezen új antibiotikum előállítására vizes táptalajok használhatók, olyanok, amelyek más antibiotikumok előállítására is alkalmasak. Ezek a táptalajok a mikroorganizmus által asszimilálható szén- és nitrogén-forrásokat és szervetlen sókat tartalmaznak. A fermentációs tápta,lajok ezenkívül tartalmazzák a mikroorganizmus növekedéséhez szükséges fémnyomokat, amelyek rendszerint a táptalaj egyéb komponensei hozzáadása során esetleges szennyezésként jutnak oda be. A táptalaj asszimilálható szén-forrásként általában szénhidrátok, úgymint cukrok, például szacharóz, maltóz, fruktóz, laktóz stb., valamint keményítő-tartalmú anyagok, úgymint magvak, például zab és rizs, kukoricakeményítő, kukoricaliszt s-tb. használhatók egyedül vagy kombinációban. A táptalajban használt szénhidrát-forrás vagy források pontos mennyisége részben a táptalaj egyéb komponenseitől fog függni, de általában azt találjuk, hogy a táptalaj súlyára számítva körülbelül 1—6%, szénhidrát-mennyiség kielégítő. Ezek a szénforrások egyedileg használhatók, vagy több ilyen szén-forrás egyesíthető a táptalajban. A megfelelő nitrogén-források között sorolhatunk fel számos fehérjetartalmú anyagot, például a kazeinhidrolizátumok különböző formáit, a szójalisztet, a kukoricalekvárt, desztillációs maradékot, élesztőhidrolizátumot, paradicsompépet stb. A különböző nitrogén-forrásokat — egyedül vagy egymással kombinálva — a vizes táptalaj súlyára számítva 0,2—7% mennyiségben alkalmazzuk. A (—)cisz-l,2-epoxipropiMoszfonsaiv termelésére alkalmas táptalajokra vonatkozóan a következő példákban mutatunk be részleteket. A (—•)cisz-!l,i2-'epoxipropilfoszfonsav-termelő mikroorganizmusok felhasználásával a fermentációt körülbelül 25—I3I8 °C közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Optimális eredmények elérésére ezeket a fermentációkat célszerűen 26— 30 °C-on végezhetjük. A Streptomyces növesztésére és az antibiotikum termelésére alkalmas táptalaj pH-ja körülbelül 5,5—7,5 között változhat. Bár a találmány szerinti új antibiotikumot felületi és süllyesztett tenyészetekben egyaránt előállíthatjuk, jelenleg azt mondhatjuk, hogy célszerűbb a fermentáció süllyesztett fázisban való lefolytatása. Kis méretben a fermentációt előnyösen úgy vezetjük le, hogy megfelelő mennyiségű táptalajt adagolunk íombikokba, 120 °C-ra való hevítéssel sterilizáljuk a lombikokat és tartalmukat, a lombikokat beoltjuk egy Streptomyces (—)cisz-l,2-epoxipropilfoszfonsav termelő törzse spóráival vagy vegetatív sejttenyészetével, vattával lazán bedugjuk a lombikok nyakát, és rázógépen, körülbelül 28 °C állandó szobahőmérsékleten 3—5 napon át folytatjuk a fermentációt. Nagyobb dimenziójú munka esetén előnyös, ha ä fermentációt megfelelő, keverővel és a fermentációs táptalaj 5 levegőztetésére szolgáló berendezésekkel ellátott tankban hajtjuk végre. E módszer szerint a táptalajt a tankban állítjuk össze és 120 °C-ra való melegítéssel sterilezzük. Lehűtés uitán a sterilizált táptalajt a Streptomyces vegetatív 10 sejttenyészetét képviselő megfelelő forrással oltjuk be és a fermentációt 2—4 napon át folytatjuk a táptalaj keverése és/vagy levegőztetése közben, a hőmérsékletet körülbelül 28 °C-on tartva. A (—)cisz-l,2-epoxipropilfoszfonsav elő-15 állításának ezen módszere különösen alkalmas nagymennyiségű új antibiotikum előállítására. Ha az antibiotikum termelését süllyesztett módszerrel hajtjuk végre, a fermentléhez kismennyiségű megfelelő habzásgátló ágenst, pél-20 dául szójaolajat, ricinusolajat, oktadekanol 1%-os ásványolajos oldatát vagy egy polimerizált propiíénglikolt, például Polyglycol 2000-t adhatunk a fermentáció alatt fellépő túlzott habzás korlátozására. 25 A nagyobb mennyiségű antibiotikum előállítására szükséges merkapto-vegyület mennyisége a konkrét táptalaj jellemző komponenseitől és a konkrét merkapto-vegyülettől függ. Azt ta-30 láltuk, hogy a merkapto-vegyület 50 mg/l mennyiségben való alkalmazása nagyobb menynyiségű antibiotikum keletkezésére vezet, mint ugyanaz a táptalaj a merkapto-vegyület nélkül. Általában előnyös 50—1000 mg merkapto-ve-35 gyület/1 táptalaj alkalmazása, bár nagyobb mennyiségek is használhatók anélkül, hogy ezzel befolyásolnánk a fermentációt. A merkaptovegyület maximális antibiotikum-kitermelést biztosító optimális mennyiségét könnyen meg-40 határozhatjuk egy olyan kísérletben, amelyben a Proteus vulgáris-próbát használjuk a keletkezett antibiotikum mennyiségének meghatározására. A találmány szerinti eljárás foganatosítása 45 során különböző merkapto-vegyületeket használhatunk. Példaként a következő vegyületeket említhetjük: cisztein, homocisztein, acilcisatein, például acetilcisztein, glutation stb. öo 1. példa: A következő összetételű inokulom-táptalajt: kukoricakeményítő 2% (—Jnaszparagin 0,5«/0 nátriiumcitrát 0,4% K2 HP0 4 0,1%, CaCl2 • 2H 2 0 0,05P/0 MgS04 • 7H 2 0 0,02% CoCla-iSHaO 0,Oie/o MnS04 • 4H 2 0 10 mg/l CuCl2 • 2H 2 0 0,25 mg/l FeS04 • 7H 2 0 10 mg/1 H3BO3 0,56 mg/l desztillált víz q.s. 2
