161893. lajstromszámú szabadalom • Eljárás farmakodinamikailag aktív savamidok előállítására
161893 13 14 savval enyhén megsavanyítjuk. A savanyítás hatására a fenti amid kristályai elkezdenek lassan kiválni. Az anyagot ecetsavból átkristályosítva 168 °C-os olvadáspontú végterméket kapunk. 5 13. példa: -1,2-4benzizotilazolin^3HOin^l ,.l-cüioxiid-!2--acetamid 14. példa: ct-etil^cc-(l,2-benzizotiazolin-3-on-l,l-dioxid)-2--acetamid 10 100 g (0,45 mól) 3-oxo-l,2-benzizotiazolin-l,l-dioxid-2-acetoniitrilt részletekben beadagolunk 700 ml kevertetett és 0— +5 °C-ra hűtött 93°/<ros kénsaviba. Az elegyet éjszakán át kb. i5 5 °C-on állni hagyjuk., majd jégre öntjük. A kapott kristályos termékről a folyadékfázist dekantáljuk, majd az anyagot víziből átkristályosítjuk. Ilyen módon 204 °C olvadáspontú színtelen kristályos végterméket állíthatunk elő. 20 25 Ha a 7. példa b) pontjában ismertetett eljárásban ű-klór-acetamid helyett kiindulási anyagként cr-bróm-vajsavamidot alkalmazunk, 30 akkor a fenti végterméket kapjuk. Az anyagot ecetsavból átkristályosítva 204 °C-os olvadáspontú terméket állíthatunk elő. 35 15. példa: (1,2-ibenziizotiazolin-i3*on-4 ,,l-^dioxid)-2-iacetam.id 20,5 g (0,1 mól) nátriumszacharát 100 ml di- 40 mietilformamidban készült kevertetett szuszpenziójához 23 g (0,1 mól) ct-hidroxi-acetamid p-toluolszulfonsavas észter dmetüformamidban készült oldatát csepegtetjük. Az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten kevertetjük, majd 45 az oldószer legnagyobb részét vákuumban ledesztilláljuk. A párlási maradékot vízzel mosva kristályos (il,;2-(benzizotiia2»iliin-i3-ion-il,il-dipxid)-2-acetamidot kapunk. A terméket vízből átkristtályosítjuk, s így 204 °C olvadáspontú 50 anyagot állítunk elő. 16. példa: (l,2-benzizotiazolin-3-on-l,l-dioxid)-2-acetamid 55 24^1 g i(0,l mól) i(ilj2HbenzÍ2atiazolin^3-Jan-4,l-dioxid)^2-«oetsiarv és lil g (0,,2 mól) triatilamiin 200 ml metiWzoibutilkietonlban készült oldatához szobahőimérséklieften hozzáadunk 12 g 1(0,1 mól) trime- 60 til-acetil-kloridot. Az adagolás után 2 órával a kevertetett vízmentes oldatot 0— +5 c C-ra hűtjük és ammóniagázzal telítjük. Az oldószer nagy részét vákuumban ledesztilláljuk, majd a párlási maradékot vízzel mossuk. Így kristályos 65 formában (l,2-benzizotiazolin-3-on-l,l-dioxid)-2--acetamidöt kapunk. A termék olvadáspontja vízből történt átkristályosítás után 204 °C. További olyan (I) általános képletű 1-oxo-izoindolin-2-acetamid-származékokat, amelyekben R5 kétvegyértékű mietilen-csapoirt — így például a táblázatban felsorolt és egyéb vegyületekéit — a leírás elején körvonalazott és az 1— 6. példákban ismertetett módszerekkel állíthatunk elő. Ha olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R3 és R 4 hidrogénatom, az előzőekben vázlatosan ismertetett eljárással állítunk elő, akkor a reakciót előnyösen a kiindulási nitril alkalmas, vízzel elegyedő közömbös oldószerében valósítjuk meg. A keresett végterméket a reakció végén kapott közegtől vagy oldattól például úgy választhatjuk el, hogy az oldószert lepároljuk vagy ledesztilláljuk, a savkatalizátort adott esetben semlegesítjük és a párlási maradékhoz vizet adunk. A terméket szokásosan alkalmas közömbös oldószerben, így etanolból, ciklohexánból vagy diizopropil-éterből kristályosíthatjuk át. Az oldószer megválasztása az előállítani kívánt terméktől függ. Hasonlóképpen, a további olyan (I) általános képletű (l,2-benzizotiazolin-3-on-l,l-dioxid)-2--acetamid-szármázékokat, amelyekben a benzolgyűrűn és/vagy az acetamido-csoport «-szénatomján a táblázatban közölttől eltérő szubsztituens van, előállíthatjuk az előzőekben vázlatosam közölt módszerekkel vagy a 7—16. példa szerinti eljárásokkal. Az (I) általános képletű 1,2-benzizotiazolin-3-on-l,l-dioxid-származékok elnevezésében az „l,2"-jelölés a kén- és a nitrogénatom helyzetét jelöli az izotiazolin-gyűrűben. Az olyan (I) általános képletű vegyületekben, ahol R2 szubsztituált fenilcsoportot jelent, a benzolgyűrűn levő, és a. halogénatomtól vagy alkilcsoporttól különböző szubsztituensnek" közömbösnek kell lennie az (I) általános képletű vegyület előállítására alkalmazott reagensekkel szemben. A találmány tárgya továbbá módszert ad pszihiátriai vagy pszihoszomatikus bánhalmákban szenvedő személyek kezelésére. Az eljárás lényege az, hogy a személyeknek megfelelő időközökben 0,15—15 mg/testsúlykg dózisban egy vagy több (I) általános képletű vegyületet adunk be. A dózis nagyságát úgy választjuk meg, hogy elegendő legyen a bántalom hatásos kezelésére. A találmány tárgya továbbá eljárás olyan gyógyászati készítmények előállítására, amelyek hatóanyagként hatásos mennyiségű egy vagy több (I) általános képlet szerinti vegyületet tartalmaznak. A készítményeket olyan gyógyászatilag alkalmazható formában készíhetjük el, amely a szóbanforgó vegyületekkel kezelhető bántalmak kezelésére alkalmas vagy a kezeléshez szükséges. Az (I) általános képletű vegyületeket általában valamely gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyaggal készíthetjük el. 7
