161880. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(tienil-3'-amino)-1,3-diazacikloalkének előállítására
5 161880 6 cióban sóik, pl. hidrojodidjaik formájában használunk fel — az Org. Synth, III. 394-ben ismertetett eljárással, a megfelelő alkiléntiokarbamidok alkilezésével állíthatjuk elő. Az Rí, R2 és/vagy R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket kívánt esetben halogénezhetjük. Az eljárás során Rí és/vagy R2 és/vagy R3 helyén egy vagy több halogénatomot tartalmazó származékokat kapunk. Halogénezőszerként elemi brómot, klórt, szulfurilkloridot, N-klór-szukcinimidet, N-bróm-szukcinimidet, 1,3-diklór-5,5-dimetü-hidantoint vagy jódmonokloridot alkalmazhatunk. A reakciót a halogénezőszertől függően éterben, metilénkloridban, kloroformban, széntetrakloridban, széndiszulfidban, jégecetben, nitrobenzolban, tionilkloridban vagy szulfurilkloridibam, 0 °C és a felhasznált oldószer fotnráspontja közötti hőmérsékleten, adott esetben katalizátorok, pl. alumíniumklorid vagy vás(III)klorid jelenlétében hajtjuk végre. Az (I) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon savaddiciós sóikká alakíthatjuk. A sóképzéshez szervetlen és szerves savakat, pl. ecetsavat, tejsavat, propionsavat, maleinsavat, fumársavat, borkősavat, citromsavat, aszkorbinsavat, oxietánszulfonsavat, sósavat vagy brómhidrogénsavat stb. alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik értékes gyógyászati hatással, elsősorban vérnyomáscsökkentő aktivitással rendelkeznek. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat a szokásos gyógyszerészeti hordozó- és segédanyagok felhasználásával isimert módon gyógyászati készítményekké alakíthatjuk. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa: a) 2-Tienil-3'-aminc~l ,3-diazaciklopentén-(2) 30,0 g 3-tienil-S-raetil-izotiurónium-hidrojodid {op.: 113—115 °C; N-3-tienil-tiokarbamid (op.: 185—187 °C) és metiljodid absz. metanolban végrehajtott reakciójával előállított termék], 10,8 ml etiléndiamin és 125 ml metanol elegyét 20 órán át 100 °C-on, autoklávban rázzuk. Az elegyet lehűtjük, a metanolt vákuumban lepároljuk, a maradékot híg sósavoldatban olcfjuk, az oldhatatlan anyagot kiszűrjük, és a vizes, sósavas szűrletet metilénkloriddal többször mossuk. A vizes fázist aktív szénen szűrjük és hűtés közben tömény nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk. A kivált bázist kiszűrjük, szárítjuk és benzolból átkristályosítjuk. 155—156 °C-on olvadó terméket kapunk. (Term.: 8 g.) A szabad bázist éteres sósavoldattal kezeljük. A kapott 2-(3'-tienilamino)-l,3-diazaciklopentén-(2)-hidroklorid izopropanol és petroléter elegyéből végzett átkristályosítás után 187—188 °C-on olvad. Analóg módon állítjuk elő az alábbi vegyületeket adott esetiben más alkíliéiiülaiminoikkal: b) 2-(4'-Metiltienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2), op.: 156—158 °C, és hidrokloridja 5 (op.: 200—202). (Term.:.69%.) c) 2-(4'-Mietiltíenil-i3'-aimno)Hl,3-(diiaza-4-imetil-ciklopentén-(2) (op.: 172—173 °C), és hidrokloridja (op.: 132—133 °C). (Term.: 57%.) d) 2-(4'-Klórtienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopen-10 tén-(2) (op.: 174—175 °C), és hidrokloridja (op.: 205 °C). (Term.: 23%.) e) 2-(2',4'-Dimetiltienil-3'-amino)-l ,3-diazaciklopentén-2-hidroklorid (op.: 210—215 °C). (Term.: 54%.) 15 f) 2-(2',4'-Diklórtiehil-3'-ammo)-l,3-diazaciklopentén-(2) (a termék hidrokloridja 295 °C-on bomlik). (Term.: 72%.) g)2-(2'-Klór-4'-matil-tienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2) (op.: 152 °C), és hidrokloridja 20 (op.: 228—229 °C). (Term.: 59%.) h) 2-(5'-Metiltienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2). i) 2-(4',5'-Dimetiltienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2). 25 k) 2-(4'-Etil-5'-metiltienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2). 1) 2-(5'-Feniltienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2)-hidroklorid (op.: 208—211 °C). (Term.: 38%.) 30 m) 2-(4',5'-Tetrametiléntienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2)-hidroklorid (op.: 178—185 °C, higroszkópos). (Term.: 51%.) n) 2-(4'-Fenil-5'-metiltienil-3'-amino)-l,3-diazaciklopentén-(2). 33 o) 2-(2'-Klór-4'-metiltienil-3'-amino)-l,3-diaza-4-metil-ciklopentén-(2) és hidrokloridja (opv : 168—169 °C). (Term.: 53%.) p) 2-(2',5'-Diklór-4'-metiltienil-3'-amino)-l,3--diazaciklopentén-(2) és hidrokloridja (op.: 167— 40 168 °C). (Term.: 73%) q) 2-(2'-Klórtienil-3'-amino)-l ,3-diazaciklopen-tén-(2) és hidrokloridja (op.: 181—182 °C). (Term.: 31%.) r) 2-(2'-Jód-4'-metiltienil-3'-amino)-l ,3-diaza-45 ciklopentén-(2) és hidrokloridja (op.: 215—216 °C). (Term.: 47%.) s) 2-(2'( 5'-Dijód-4'-metiltienil-3'-amino)-l ,3-diazaciklopentén-(2) (op.: 143—146 °C) és hidrokloridja (op.: 204—205 °C). (Term.: 52%,) 2. példa: 2-(4'-Metiltienil-3'-amino-l,3-diaza-4-me(til-56 -ciklopentén-(2) 31,3 g 4'-metiltienil-3'-S-metil-izotiuronium-hidrojodid l[op.: 119—120 °C, 4-metiltienil-3--tiokarbamid (op.: 158—159 °C) és metiljodid 60 absz. metanolban végrehajtott reakciójával előállított termék] és 8,2 g 1,2-diaminopropán elegyét 1 órán át 130—150 °C-on tartjuk. A reakciót élénk metilmerkaptán-fejlődés kíséri. Az elegyet lehűtjük, a maradékot híg sósavban fel-65 vesszük, az oldhatatlan anyagot kiszűrjük, a 3
