161880. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(tienil-3'-amino)-1,3-diazacikloalkének előállítására

3 161880 adott — (VI) általános képletű 2-alkilmerkapto-1,3-diazacikloalkén-származékokkal — ahol R5 és Z jelentése a fent megadott — vagy előnyösen a (VI) általános képletű vegyületek sóival reagáltatunk; 5 és adott esetben az Rí, Ra és/vagy R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket halogénezzük, és/vagy kívánt esetben az (I) általános képletű vegyületeket N gyógyászaitilag alkalmazható savakkal képezett 1° addiciós sóikká alakítjuk. A következőkben az egyes eljárásváltozatokat részletesen ismertetjük. Az a) el jár ás változat végrehajtása során a (II) általános képletű izotiuróniümsókat — azaz az 15 R helyén NH=C—SRs-HX csoportot tartalmazó i vegyületeket — (III) általános képletű alkiléndiamin-származékok jelenlétében 0,5—3 órán át 80—200 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. Alki- 20 léndiamin-vegyületként pl. etiléndiamint, 1,2--propiléndiamint, 1,3-propiléndiamint, 2,3-diamino-butánt, 1,3-diamino-butánt vagy 1,2-diamino-butánit alkalmazhatunk. A reakciót oldószer jelenlétében 60—140 °C közötti hőmérsékleten 25 is végrehajthatjuk. Oldószerként előnyösen poláros anyagokat, pl. vizet, rövidszénláncú alkoholokat, így metanolt, etanolt, n- vagy i-propanolt alkalmazhatunk. Ha a reakciót oldószer jelenlétében hajtjuk végre, az elegyet hosszabb 30 ideig (5—20 órán át) melegítjük, és előnyösen atmoszférikusnál nagyobb nyomáson dolgozunk. A reakciót minden eseltben célszerűen fölös mennyiségű (110—150%) alkiléndiamin jelenlétében végezzük. 35 A kiindulási anyagként felhasznált izotiuróniümsókat a megfelelő tiokarbamidok és rövidszénláncú alkilhalogenidek vagy di-(rövidszénláncú)-alkilszulfátok oldószerben, pl. rövidszénláncú alkoholban végrehajtott reakciójával állít- 40 hatjuk elő. A tiokarbamid-származékokat az irodalomban (Houben—Weyl, 9, 887. oldal) leírt eljárással állíthatjuk elő a megfelelően helyettesített aminotiofén-vegyületekből. Az izotiuróniumsók helyett a fenti reakcióban 45 (II) általános képletű tiokarbamidokból (R = =S=C—NH2) is kiindulhatunk. A tiokarbamid-I -származékok és a (III) általános képletű alkiléndiaminok elegyét előnyösen vákuumban, 50 100—200 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. Az 1,2-alkiléndiaminokat előnyösen fölöslegben alkalmazzuk. Egy további eljár ás változat szerint a (II) általános képletű tienil-3-guanidin-származékokat 55 (R = NH=C—NH2) vagy sóikat (III) általános I képletű alkiléndiaminokkal, ül. mono-sóikkal reagáltatjuk. Sóként szervetlen vagy szerves savakkal képezett sókat használhatunk fel. A 60 reakciót oldószer jelenlétében, vagy oldószer nélkül is végrehajthatjuk. A kiindulási anyagokat 100—200 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 130—ISO °C^on reagáltatjuk. Oldószerként hosszabb iszénláncú alkoholokat, ,nitrobenzolt 65 vagy hasonló anyagokat alkalmazhatunk. A' szervetlen savakkal képezett sók közül a hidrokloridokat, hidrobromidokat, hidrojodidokat, szulfátokat és nitrátokat, a szerves savakkal képezett sók közül a benzol- vagy toluolszulfonátokat említjük meg. A fenti reakcióban a tienil-3-guanidin-származékok helyett a megfelelő (II) általános képletű nitroguanidinekből (R = NH=C—NHN02) I is kiindulhatunk. A nitroguanidin-származékokat melegítés közben, megfelelő oldószerben, pl. etanolban, propanolban, butanolbän vagy amilalkoholiban reagáltatjuk a (III) általános képletű alkiléndiaminokkal. A kiindulási anyagot a J. Am. Chem. Soc. 69, 3028 (1947) közleményben leírt módon, N-meitu-N-nitrozo-N'-nitro-guanidiin és a megfelelő aiminotiofén-vegyület reaikoiójával állíthatjiuk elő. A (II) általános képletű tienil-3-ciánamidokat (R = — CN) előnyösen 50—200 °C, célszerűen 100—150 °C közötti hőmérsékleten, oldószer je^lenlétében vagy távollétében reagáltatjuk a (III) általános képletű alkiléndiaminokkal ill. monosóikkal. Előnyösen fölös mennyiségű alkiléndiamin ill. alkiléndiamin-só jelenlétében végezzük a reakciót, és az oldószert úgy választjuk meg, hogy homogén fázis képződjön. Oldószerként pl. alkoholokat, így butanolt, amilalkoholt vagy hexanolt alkalmazhaltunk. Az alkiléndiaminok sói közül a monohidrojodidokat és a mono-p-toluolszulfonátokat említjük meg. A tienil-3-ciánamidokat a megfelelő tienil-3-tiokarbamidok és rézszulfát lúgos közegben végrehajtott reakciójával állíthatjuk elő. A b) el járás változatban kiindulási anyagként felhasználható (IV) általános képletű N-(3'-tienil)-N'-(aminoalkil)-tiokarbamidokat a J. Org. Chem. 24, 818 (1959) közleményben leírt módszerrel, a megfelelően helyettesített tienil-3--izocianátok ill. -izotiocianátok és a (III) általános képletű alkiléndiaminok reakciójával állíthatjuk elő. A gyűrűzárás során a komponenseket 150—200 °C-ort, oldószer jelenlétében vagy távollétében reagáltatjuk. A reakciót előnyösen védőgáz-, pl. nitrogén-atmoszférában hajtjuk végre. Az (V) általános képletű 3-amino-tiofén-származékok és a (VI) általános képletű alkilmerkapto-l,3-diazacikloalkének reakcióját oldószer jelenlétében vagy (távollétében hajthatjuk végre» A reakciót olyan hőmérsékleten végezzük, hogy az alkilmerkaptánok a reakció során elhagyják a rendszert. A reakciót általában 70 és 200 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Oldószerként pl. magasabb forráspontú étereket, alkoholokat, így metanolt,' etanolt vagy propanolt, telített ciklusos szénhidrogéneket, így ciklohexánt vagy metilciklohexánt, aromás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt vagy xilolt, vagy klórozott szénhidrogéneket, így klórbenzolt vagy diklórbenzolt alkalmazhatunk. A (VI) általános képletű alkilmerkapto-1,3--diazacikloalkéneket — amelyeket a fenti reak-2