161825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-fenilzsírsavszármazékok előállítására
161825 9 10 rint optikai antipódokként, racemátokként vagy izomerelegyekként (pl. racemátelegyekként) állíthatjuk elő. A keletkezett izomerelegyeket (racemátelegyeket) az alkotórészek fizikai-kémiai különbségei alapján az ismert módon a két sztereóizomer (diasztereomer) tiszta izomerré (pl. racemátokká) választhatjuk szét. pl. kromatográfiás módszerrel és'vagy frakcionált kristályosítással. A keletkezett racemátokat az önmagukban ismert módszerekkel választjuk szét az optikai antipádokká, pl. egy optikailag aktív oldószerből átkristályosítva, mikroorganizmusok segítségével, vagy egy szabad racém, karbonsavelegyet egy vele sót alkotó, optikailag aktív bázissal reagáltatva, és az így keletkezett sókat, pl. különböző oldhatóságuk alapján elválasztva diasztereomerekké. A diasztereomerekből azután az antipódokat megfelelő szerekkel felszabadíthatjuk. Különösen alkalmas optikailag aktív bázis, pl. a D- vagy L-cinkonin. Előnyösen a hatásosabb antipódot izoláljuk. A keletkezett bázikus vegyületek racemátpait szétválaszthatjuk úgy is, hogy egy, a racém vegyülettel sót képező optikailag aktív savval reagáltatjuk, és az így keletkezett sókat, pl. különböző oldhatóságuk alapján diasztereomerekre választják szét, melyekből az antipódok megfelelő szerek hatására felszabadíthatók. Különösen alkalmas optikailag aktív savak, pl. a D- és L-borkősav, di-o-toluilborkősav, almasav, mandulasav, kámforszulfonsav vagy kínasav. Ugyancsak a találmány tárgyát képezik az eljárásnak azok a kiviteli változatai is, melyek során egy, az eljárás egy tetszőleges lépésében keletkezett vegyületből indulnak ki, és a hiányzó lépéseket visszük végig, vagy melynek során az eljárást valamelyik lépésnél megszakítjuk, vagy melynek során valamelyik kiindulási anyagot a reakció körülményei során képezzük, vagy melynek során valamely reakciókomponenst adott esetben sója alakjában alkalmazzuk. Az új vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a VII általános képletű vegyületeket, melyekben Y hidroximetilcsoport. pl. egy megfelelő oxidálószerrel oxidáljuk. Ennek során olyan VII általános képletű intermedier vegyületek keletkeznek, melyekben Y formilcsoport, melyeket azután a fent leírtak szerint oxidálunk; pl. a hidroximetilcsoportot először formilcsoporttá, pl finoman porított mangándioxiddal, előnyösen inert, semleges, szerves oldószerben, pl. petroléterben, kloroformban, acetonban vagy éterben, majd pl. a fentiekben megadottak szerint karboxilcsoporttá alakítjuk át. Továbbá úgy is előállíthatjuk az új vegyületeket, hogy egy megfelelő diazoketont, pl. Arndt—Eistert-módszerrel vízzel, alkohollal, ammóniával, primer vagy szekunder aminokkal szabad, észterezett vagy amidált karboxilcsoportot tartalmazó vegyületté alakítunk át. Ezért intermedierként megfelelő VII általános képletű vegyületeket képezünk, melyekben Y Rí vagy R2 gyök valamelyikével együttesen ke-5 téncsoportot jelent és ezt azután a megadottak szerint továbbreagáltatjuk. Előnyösen egy 10 O R_Ph_C—C"H-,N+ ~N képletű diazoketont reagáltatunk, melyben R és Ph a megadott jelentésű, katalizátor, pl. fémkatalizátor, főleg kolloidális ezüst jelenlétében 15 és emelt hőmérsékleten. Végrehajthatjuk a reakciót alkoholos oldatban is, továbbá vizes ammonias (vagy aminbázisos) közegben is, főleg emelt hőmérsékleten. A találmány szerinti reakciók során célsze-20 rűen olyan kiindulási anyagokat használunk, melyek a bevezetőben különösen előnyös végtermék-csoportokhoz, és előnyösen a speciálisan leírt és előnyösnek nevezett végtermékekhez vezetnek. 2i> A kiindulási anyagok ismertek, vagy amenynyiben újak, az önmagukban ismert módszerekkel előállíthatók. így az előnyös kiindulási anyagként alkal-30 mázható XIV általános képletű nitrileket pl. úgy állíthatjuk elő, hogy egy XV általános képletű vegyületet, melyben Hal halogénatom, pl. klór- vagy brőmatom, megfelelő ketállá, pl. etilénketállá alakítunk át, a keletkezett vegyü;i!> letet magnéziummal a megfelelő Grignard-reagenssé alakítjuk át, és ezt egy megfelelő cikloalkanonnal reagáltatjuk. Az így keletkezett (l-hidroxi-cikloalkil)-vegyületben a hidroxilcsoportot. előnyösen sav jelenlétében, 1,2-ket*ü töskötés képzése közben lehasítjuk és az így keletkezett XVI képletű vegyületben az oxocsoportot a szokásos módon hidroxilcsoporttá redukáljuk. A hidroxil-csoportot ezután a szokásos módon, pl. foszfor- vagy kénhalogenid-45 kel. pl. foszforoxikloriddal vagy tionilkloriddal, vagy a hasonló bromidokkal reagáltatva egy megfelelő halogénatommal cseréljük ki, amelyet azután egy cianiddal, pl. nátriumciániddal reagáltatva cianocsoporttá alakíthatunk át. 50 Azokat a vegyületeket, melyekben R^ nem hidrogénatom, úgy állíthatjuk elő, hogy az R2 csoportot pl. nitrillé alakítjuk át, pl. hasonló módon, mint azt az észtereknél és amidnál leírtuk, az «-fémsóvá. és ezt egy megfelelő alko-55 hol reakcióképes észterével reagáltatjuk. Az új vegyületeket pl. gyógyászati készítményekként nyerhetnek alkalmazást, melyek a vegyületeket szabad vagy só alakban, főleg •50 gyógyászatilag alkalmazható alkálifémsóalakban, pl. enterális, parenterális vagy topikus adagolásra alkalmas, gyógyászatban használt, szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony hordozóanyagokkal keverve tartalmazzák. 05 Ezek előállítására olyan anyagok jöhetnek szá-3