161819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-arilpropil-N'-aril-piperazin-származékok előállítására

5 161819 6 az embergyógyászatbon. Adrenolitikus tulajdon­ságaik révén alkalmasnak látszanak vérnyomás­csökkentő és légcsőgörosoldó gyógyszerekként való alkalmazásra. Említésre méltó antiflogisz­tikus és antihisztamin hatásuk is. Központi csil­lapító hatásuk meglepő módon lényegesen felül­múlja a hasonló, az 1189 553 számú közzétett német szövetségi köztársasági bejelentésből is­mert vegyületek ilyen hatását. Különösen érté­kesnek bizonyultak e téren az olyan vegyületek, amelyek képletében Ar telített oxigéntartalmú gyűrűt jelent, például a metiléndioxifenil-, 1,4--benzodioxanil- vagy kromanilcsoportot, és az Ari csoport aromás vagy homociklusos, mint például az a-naftil-, ß-nadtil- vagy (/Mndanilcso­port. Értékes vegyületekként kiemeljük az N-- [l-(3,4-metiléndioxifenil)-propil-<2)] -N'-(a-naf­til)-piperazint, N-[l-i(3,4-metiléndioxJfenil)-pro­pil-t(2)] -N'-<(ß-nai til)-piperazint, N-|>(3,4-meti­léndioxifenil)-protpilH(2)]-N'-(j/?-indanil)-piper­azint, N-[l-j(l) 4-benzodioxanil-6)^propil-(2)]-N'­-(i/Ji-naftil)-piperazint és az N-[l-(kromanil-6)­-propil-(2)]-N'-(a-naftil)-piperazint, illetve a fi­ziológiailag elviselhető savaddiciós sóikat. A találmány szerint készült vegyületeknek gyógyszerészeti feldolgozása a szokásos alkalma­zási formákká, például oldatokká, emulziókká, tablettákká, drazsékká és depókészítményekké ismert módon történhet és használatos hordozó-, kötő-, bevonó-, csúsztató-, oldódást elősegítő-, ízesítő-, édesítő- és egyéb segédanyagok, továb­bá oldásközvetítők és depóhatást előidéző anya­gok alkalmazásával. A tabletták például a hatóanyagoknak ismert segédanyagokkal, például iners töltőanyagokkal, amilyenek a kalciumkarbonát, kalciumfoszfát és tejcukor, szétesést elősegítő anyagokkal, ami­lyenek a kukoricakeményítő és az alginsav, kö­tőanyagokkal, amilyenek a keményítő és a zse­latin, csúsztatóanyagokkal, amilyenek a magné­ziumsztearát és a talkum, és/vagy depóhatást előidéző anyagokkal, amilyenek a karboxipoli­metilén, karboximetilcellulóz, cellulózacetátftalát és polivinilacetát, történő kikészítésével állítha­tók elő. A tabletták több rétegből állhatnak. A dra­zsék a tablettákkal azonos módon előállított magoknak a szokásos bevonóanyagokkal, pél­dául kollidonnal, sellakkal, arabmézgával, to­vábbá talkummal, titándioxiddal vagy cukorral való bevonásával készülnek. Depóhatás elérése vagy összeférhetetlenségek elkerülésére a mag több rétegből állhat. Hasonlóképpen a drazsébe­vonat is több rétegből állhat depóhatás eléré­sére. Lágy zselatinkapszulák vagy hasonló zárt kap­szulák előállítására a hatóanyagot növényi olaj­jal keverhetjük. Kemény zselatinkapszulák a ha­tóanyagot szilárd por alakú hordozókkal, pél­dául laktózzal, szacharózzal, szorbittal, mamut­tal, keményítővel, amilyenek a burgonyakemé­nyítő, kukoricakeményítő vagy amilopektin, oel­lulózszármazékokkal vagy zselatinnal kombinált granulátumokként tartalmazhatják. A hatóanyagot tartalmazó folyékony készít­mények még egy édesítőszert, például szacha-5 rint, ciklamátot, glicerint vagy cukrot, továbbá ízesítőszert, például vanillint vagy narancskivo­natot tartalmazhatnak. Azonkívül szuszpendáló­vagy sűrítőszeréket, például nátriumkarboxime­tilcellulózt, nedvesítőszereket, például zsíralko-10 holok és etilénoxid kondenzációs termékeit, to­vábbá tartósítószereket, például p^hidroxiben­zoátot tartalmazhatnak. Az injekciós oldatok szokásos módan, például konizerválószerek, mint a p-foidroxibenzoátok, 15 vagy stabilizátorok, mint a komplexonok hozzá­adásával készíthetők, és injekciós üvegekbe vagy ampullákba tölthetők. Az oldatok stabi­lizálószereket, és/vagy pufferokat tartalmazhat­nak. 20 Alkolmas kúpok például a hatóanyagoknak a szokásos hordozókkal, például neutrálzsírokkal vagy polietilénglikollal Vagy származékaival va­ló keverésével állíthatók elő. 25 A hatóanyagot növényi olajjal vagy paraffin­olajjal keverve tartalmazó zselatinkapszulák is készíthetők. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás gyakorlati végrehajtását korlá-30 tozás szándéka nélkül. 1. példa: 35 N- [l-(Indanil-5)^propil-<(2)]-N'-(a-naf til)-piper­azin-hidroklorid 84 g l-[IndaniH5)]-propil-(2)^metánszulfoná­tot, 65 g N-ct-naftilpiperazint és 64 g vízmentes 40 nátriumkarbonátot 500 ml xilolban visszafolya­tás közben 4 óra hosszat forralunk. A szervet­len sókat kiszűrjük, a szűredéket vákuumban bepároljuk, és a maradékhoz metanolt és vizes sósavat adunk. A kicsapódott kristályos termé-45 ket szűréssel elválasztjuk, és vizes metanolból átkristályosítjuk. Az így kapott cím szerinti ve­gyület 300—304 °C-on olvad. A hidrokloridból ammónia hatására felszabaduló bázis 90—91 °C-on olvad. 50 2. példa: N-[l-(^-5,6,7,8-Tetrahidronaftil)-propil-(2)]-N'­j(a-naftil)-piperazin4iidroklorid 55 54 g l-f^-5,6,7,8-tetrahidronaftil]-propil-(2)­-metánszulfonátot, 38 g N-a-naftilpiperazint és 38 g vízmentes nátriumkarbonátot 300 ml xi­lolban visszafolyatás közben 4 óra hosszat for-60 ralunk. A szervetlen sókat kiszűrjük, a szűredé­ket vákuumban bepároljuk, és a maradékhoz metanolt és vizes sósavat adunk. A kivált kris­tályos csapadékot szűréssel elválasztjuk, és vi­zes metanolból átkristályosítjuk. A cím szerinti 65 vegyület 306—309 e C-on olvad. 3

Next

/
Thumbnails
Contents