161788. lajstromszámú szabadalom • Merevkapcsolóként kiképzett középütköző-kapcsoló vasúti jáművekhez

161788 7 8 kapcsoló találmány szerinti kapcsolófejével kapcsolatban — az 1. ábra felülnézetet, — a 2. ábra előlnézetet, — a 3. ábra oldalnézetet mutat be az ütközőkörömről; — a 4. ábrán a vonóköröm oldalnézete látható. A merevkapcsolóként kialakított középütközőkapcsoló 1 kapcsolófeje ütközési irányban egy prizmatikus 2 ütközőkörömmel rendelkezik, ettől meghatározott távolságban egy lényegileg horogalakú 4 vonóköröm és a két köröm között egy, a 7 megfogási síkban elhelyezkedő 3 kapcsolónyílás van, melyek együttesen képezik a kapcsolóprofilt, amely profil a két egyforma középütköző-kapcsoló alakzáró összekötésének célját szolgálja. Az 1 kapcsolófej hosszirányban 5 kapcsolóhossztengellyel bir, amelynek meghosszabbításában a kapcsolószár húzódik, melyre itt csak utalás történt. Az 5 kapcsolóhossztengelyre merőlegesen az 1 kapcsolófejnek keresztirányban elhelyezkedő 6 kapcsolódási síkja és ezen 6 kapcsolódási síkkal hegyesszöget bezáró 7 megfogási síkja van, amelynek irányában a kapcsolási folyamat során az ilyen fajtájú középütköző-kapcsolók alakzáró összekötése létrejön. Egy — nem ábrázolt — záróretesz útján, amelynek kapcsolóretesze az egymással alakzáróan összekötött 1 kapcsolófejek kölcsönös reteszelése céljából a 6 kapcsolódási síkon túlnyúlóan van kialakítva, alkotja egyik oldalfelületével a 8 zárási síkot, amely az 5 kapcsolóhossztengellyel hegyesszögben fut. A 2 ütközőköröm meghosszabbításában az 1 kapcsolófej egy önmagában véve ismert, ezen 2 ütközőköröm homlokfelületén előrefelé és oldalirányban túlnyúló merev 9 vezetőszarvval rendelkezik. Felülről nézve a 9 vezetőszarv lényegileg romboid-alakot mutat, az ütközés irányában egy 10 ütközőfelülettel van határolva — amelynek felső élét letörő felső 11 ütközőfelületletörése van — mely az 5 kapcsolóhossztengelyhez képest, és a 6 kapcsolódási síkhoz is azonos szögben futó módon, a kapcsolóközép felé irányítottan van kialakítva. Az oldalsó lezárást az 5 kapcsoló-hossztengellyel párhuzamosan futó 13 oldalhatárolás képezi, amely egy, a 10 ütközőfelületet legömbölyítő átmeneti felületből kiindulva, a 6 kapcsolódási sík fölé futóan van kialakítva. Elölről, ill. a 2 ütközőköröm irányában oldalról nézve, a 9 vezetőszarv felső lezárását egy, az ellenkapcsoló lényegében horogalakú 4 vonókörmének befolyási tartományában található 26 feltámaszkodófelület képezi, amely lényegileg vízszintesen futva, a 2 ütközőkörömig elnyúlva húzódik és egy azonos kapcsolóprofillal kialakított, azonban nem-merev rendszerű, tehát vezetőszarv nélküli középütközőkapcsoló 4 vonókörmét is képes megragadni. Elölről nézve, a 9 vezetőszarv alsó határolása egy alsó, lényegében véve trapézalakú 27 merevítőfelületet képez, amely a 26 feltámaszkodó-felülettel analóg módon párhuzamos irányítottságú, a megfelelő távolságban található 32 vezetőtoldat 33 5 felületével egy síkot képez és azt egy ugyanilyen fajtájú ellenkapcsolóval történő alakzáró összekötéskor túlfedi. Előre és kifelé az alsó 27 merevítőfelület, a 28 átmeneti él által enyhe átmenetet hozva létre, egy felfelé emelkedő 29 megfogófelületbe megy át, amely a két, kapcsolás céljából egymással összetalálkozó kapcsoló magassági bevezetésekor az ellenütközőn átellenben található 32 vezetőtoldattal együttműködve, annak beirányítását idézi elő. A 9 vezetőszarv felülete egy különböző alakú és formájú felületekből képezett felületből áll, aholis ezen felületek egy részének letörési élei közös „A" központosító pontban — amely a 2 ütközőköröm oldalsó homlokfelületétől adott távolságnyira, a 10 ütközőfelület közelében fekszik —, valamint egy másik „B" központosítópontban — amely közelítőleg az oldalsó homlokfelület közepén, a 2 ütközőköröm közelében van elrendezve — találkoznak össze. A vezetőszerv felső oldala az 5 kapcsoló-hossztengelytől kiindulóan egy felfelé emelkedőén kialakított, a 2 ütközőköröm elülső homlokfelületének egy része fölé terjedő homlokoldali 18 vezetőfelületből áll, amely a 2 ütközőkörmön az elülső és oldalsó homlokfelület közötti ütközőéi tartományában végződik és egy meredekebben emelkedő lefutású, lényegileg háromszögalakú oldalsó 19 vezetőrészbe megy át. Ütközési irányban a homlokoldali 18 vezetőfelületet a 10 ütközőfelülettel, ill. annak felső élét letörő 11 ütközőfelületletöréssel zárjuk le. A tovább folytatódó, lényegileg háromszögletűen kialakított 19 vezetőrésznél az egyik, a 18 vezetőfelülettel összekötött oldal, egy törési élt képez, annak másik oldala az 5 kapcsolóhossztengellyel párhuzamos irányítottságú, és metszéspontjuk „A" központosító pontot alkot, amely a 2 ütközőköröm oldalsó homlokfelületétől adott távolságban, a 10 ütközőfelület közelében fekvő módon van elrendezve. A 19 oldalsó vezetőrésznek az 5 kapcsoló-hossztengellyel párhuzamos irányú oldalához egy egyenlőszárú háromszöget képező, laposan lefelé hajló 22 központosító felület csatlakozik, amelynek az oldalsó 19 vezetőrésszel összekötött oldala ezen háromszög egyik szárát képezi. A második, hátulsó szár a 10 ütközőfelülettel közelítőleg párhuzamos irányítottságú, s azok metszéspontja egy további közös, „B" központosító \pontot

képez, amely közelítőleg az oldalsó homlokfelület közepén, a 2 ütközőköröm közelében fekvő módon van elrendezve. A laposan lefelé hajló 22 központosító felület két szárát összekötő oldalhoz egy emelkedő 21 kiegyenlítőfelület csatlakozik, amely hasonló módon egyenlőszárú háromszögként van kialakítva, ami mellett a 22 központosítófelülettel öszszekapcsolódó oldal képezi az egyik szárat. A másik szár képezi a 22 központosítófelület hátsó 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4