161788. lajstromszámú szabadalom • Merevkapcsolóként kiképzett középütköző-kapcsoló vasúti jáművekhez

161788 9 10 szárának meghosszabbítását és a 10 ütközőfelülettel közelítőleg párhuzamos irányítottságú. A 21 kiegyenlítőfelület két szárát összekötő egyenes egy letörési élet képez, amelyhez előrefelé csatlakozó, laposan lejtés, lényegében 5 trapézalakú felső 20 fedőlap egyik* oldala a 11 ütközőfelület-letörésétől van kialakítva. Oldalról a 20 fedőlapot egy egyenes határolja, amely a 10 ütközőfelülettel párhuzamosan futó szárnak, valamint a 21 kiegyenlítőfelület két szá- '10 rát összekötő egyenesnek metszéspontjától indul ki és az 5 kapcsoló-hossztengelyhez képest párhuzamosan helyezkedik el. A 20 fedőlapot elölről egy, a 6 kapcsolósíkkal közelítőleg párhuzamosan futó egyenes ha- 15 tárolja, amelyre egy lefelé hajló homlokfelület csatlakozik, melynek felületsíkja a 12 homlokvezetőfelületen a 6 kapcsolási síkkal ugyancsak párhuzamosan futó módon van kialakítva. 20 A felső 20 fedőlap oldalsó határolásától egy kifelé lefelé lejtőén hajló, lényegileg háromszögletű, 15 oldalsó letörés indul ki, amelynek elülső oldalán egy előrefelé ferdén és kifelé lejtősödően hajló elülső 14 oldalsó leélezőfelü- 25 let, és annak hátsó oldalán egy azonos hajlású átmeneti felület van elrendezve. A 22 központosító felület és a 21 kiegyenlítőfelület hátulsó szárához csatlakozó középső 30 17 átmeneti rész egy laposan emelkedő felületi alakzat, amely a különböző hajlással rendelkező 21 kiegyenlítőfelület, valamint a 22 központosítófelület közötti átmenetet hozza létre, és közelítőleg a 2 ütközőköröm közelében 35 levő „B" központosítópontig nyúlik. A 9 vezetőszarv felületének az előbbiekben említett formájú és alakú kialakítása által a különlegesség abban nyilvánul meg, hogy a közös, mindenkor az egymásra felfekvő felületeken 40 képződött letörési élek a homlokoldali 18 vezetőfelület, 19 vezetőrész, 22 központosítófelü&. let, 21 kiegyenlítőfelület, 20 fedőlap, valamint 11 ütközőfelület-letörés között elhelyezkedőén, az ütközési irányban nézve egy közös „A" köz- 45 pontosítópontban végződnek, amely a 2 ütközőköröm oldalsó homlokfelületétől adott távolságban, valamint az oldalsó 19 vezetőtoldat és a 22 központosítófelületnek az 5 kapcsolóhossztengellyel párhuzamosan futó letörési éle 50 meghosszabbításában, a 10 ütközőfelület közelében fekvő módon van elrendezve, továbbá hogy a 22 központosítófelület két szára, melyek az oldalsó 19 vezetőrésszel, valamint a középső 17 átmeneti résszel egy-egy letörési élt 55 képeznek, hátrafelé egy további — közelítőleg az oldalsó homlokfelület közepében, a 2 ütközőköröm közelében fekvő — „B" központosító pontban összefutó módon van kialakítva. A 9 vezetőszarv hátoldali részében, a középső 17 60 átmeneti részre és a 16 átmeneti felületre egy hátrafelé lejtő 23 hátfelület csatlakozik, amely a 13 oldalhatárolástól kiindulva a középső 17 átmeneti rész hosszában húzódik és a 10 ütközőfelülettel közelítőleg párhuzamosan halad. A 65 23 hátfelületre hátrafelé emelkedőén egy 25 felfutófelület, továbbá egy, enyhébb hajlással rendelkező 25' lapos felfutófelület csatlakozik, aholis az utóbbi a 9 vezetőszarvat felülről lezáró 26 alátámasztófelülettel az összeköttetést létrehozza. Oldalról a 25 felfutófelületet egy 24 oldalsó ferde felület élezi le. A 23 hátfelület, a 24 oldalsó ferde felület és a 25 felfutó-felület együttesen egy kimunkálást képeznek a 9 vezetőszarvban, amely kimunkálás a kapcsolódást egy azonos kapcsolóprofillal rendelkező, nem-merev rendszerű középütköző-kapcsolóval, a kölcsönös oldalsó és magasságban megfelelő ékelődés esetén megkönnyíti. Ennek az a hatása, hogy a megkívánt ékelődés esetén történő rákapcsolás során az ellenkapcsoló vonókörme a kapcsoló-hossztengely felé irányuló élével közelítőleg ezen kimunkálás tartományába jut, s ezáltal nem jön létre a kapcsolódást akadályozó elmozdulás. A 9 vezetőszarvon felül elrendezett 12' homlokfelület és 14 oldalsó ferde felület inkább az ellenkapcsoló kapcsolónyílása alatti tartományban, később pedig még a 17 átmeneti résszel és a 25, 25' felfutófelületekkel is együttműködve a kapcsolófejek kölcsönös beirányítását okozzák és azokat az alakzáró összekötés céljából egymáshoz vezetik. Az 1 kapcsolófej alsó oldala önmagában véve ismert módon 31 vezetőfallal van ellátva, amely — irányát tekintve — a 10 ütközőfelülettel párhuzamosan, az 1 kapcsolófej szélességén túlnyúlva fut. Az alsó határolást 30 vezetőgerinc képezi, amely a 31 vezetőfalat a 10 ütközőfelülettel összeköti és egy, a 3 kapcsolónyílás alatt folytatódó nyílást zár be, amely a középütköző-kapcsclóval csatolható vezetékkapcsoló számára szolgál. A 31 vezetőfal oldalsó és alsó behatárolásán egy abból merőlegesen kiemelkedő 32 vezetéktoldat van elrendezve, melynek 33 felülete a 9 vezetőszarv alsó 27 merevítőfelületével egy síkot alkot, amelyet egy hasonló típusú ellenkapcsolóval történő alakzáró összekötéskor amaz túlfed. Előrefelé, a 6 kapcsolódási sík és a 7 megfogási sík irányában haladva, a 32 vezetőoldat el van látva az ő lényegileg vízszintes 33 felületéről egy ferdén befelé irányított és lefelé hajlóan kialakított 34 irányítófelülettel, amely a kapcsolódás céljából egymással összetalálkozó két középütköző-kapcsoló magassági ékelődésekor válik hatásossá. A 27 merevítőfelület és a 9 vezetőszarvon levő felső 20 fedőlap közötti távolságnak megfelelően a 35 vonóköröm-alsófelület csatlakozik, amely a 31 vezetőfalból, ugyancsak az ütközési irányban előreugorva, a 32 vezetőtoldat 33 felülete felett merőlegesen fekszik, s amely a 9 vezetőszerv felső 20 fedőlapjához viszonyítva ellentétes lejtésű és amely által egy ellenkapcsolóval történő alakzáró öszszekötéskor megfogva, átfedésbe kerül. A 35 vonóköröm-alsófelületen, a külső határoláson fekvő elülső és oldalsó határolópont egy további