161731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élelmiszerek élvezhetőségének kimutatására

161731 biokatalizátor; hatására egy kémiai reakció,so­rán közvetlenül vagy egy indikátor segítségével kimutatható termék keletkezik. ''* •'' Itt említjük meg, hogy biokatalitikus reakció­kat más körülmények között, más területeken 5 eddig is alkaiimaztak már. Így pl. a 983,064 sz. brit szabadalmi leírás az ureáz enzim alkalma­zását ismerteti a vérszérum vagy plazma és a vi­zelet mtrogéntartalmának karbamid hidrolízise útján való meghatározására. 10 A találmánnyal azt a célt kívánjuk elérni, hogy eljárást dolgozzunk ki olyan élelmiszerek élvez­hetőségének megállapítására, amelyek egy bizo­nyos legnagyobb tárolási hőfok alatt nem, rom­lanak meg, tárolási képességüket megtartják, a 15 legmagasabb tárolási hőfok fölött azonban a hő­mérséklettől és az időtől függő lebomlási reak­ciók következtében romlanak. Meglepő módon azt találtuk, hogy egyes enzi­matikus biokémiai reakciók, így például az 20 előbb említett karbamid-ureáz reakció a szak­értők körében általánosan elfogadott vélemény­nyel szemben 0 C° alatti hőmérsékleten a meg­fagyott közegben,is észrevehető mértékben vég­bemegy, és a reafeeió csupán —20 C° körüli hő-, 25 mérsékleten eseteké» jelentéktelen mértékűvé, így lehetővé válik á iszóhan forgó reakciók fel­használása a fentebb említett —18 C° hőmér­séklethatár felett a hŐftiérsékletváltozás függvé­nyében párhuzamosan lejátszódó kémiai, ill. 30 biokémiai változások jelzésére. Ezen a felisme­résen alapul a találmány tárgyát képező eljárás. Az eljárás azzal jellemezhető, hogy egy enzimet és egy, az élelmiszer maximális tárolási hőmér­sékletét -meghaladó környezeti hőmérsékleten az 35 enzim hatására elbomló és a környezeti hőmér­séklet ós az élelmiszer maximális tárolási hőmér­séklete közötti különbségtől és a reakcióidőtől függő mennyiségű bomlásterméket adó szubsz­trátumot attól az időponttól kezdve, amikor az 40 élelmiszer élvezhetőségének vizsgálatát meg­kezdjük, az élelmiszerrel azonos környezeti fel­tételek között reagáltatunk, és a bomlástermék­kel az éleilmiszerben végbement változásokat vi­zuálisan jelezzük. .45 A találmányt a leíráshoz csatolt rajz segítségé­vel — amely rajzon az élelmiszerre felerősítve az élelmiszer élvezhetőségének ellenőrzésére alkal­mas berendezést látunk — a következőkben is­mertetjük közelebbről. 50 A találmány szerinti eljárást célszerűen, oly­képpen foganatosítjuk, hogy az ellenőrizendő 1 élelmiszerre vagy annak közelében egy 2 tar­tályt, például egy átlátszó műanyag- vagy üveg­doibozt erősítünk fel, amelyben egy olyan testet '55 helyeztünk el, amely egy enzimből, egy az en­zim hatására elbomló szubsztrátumból és a reakciótermékkel reagáló indikátorból áll. Mint­hogy az indikálás közben az enzim mennyisége hem változik, egyszerű összefüggést kapunk a 60 keletkezett reakciótermék mennyiségié és ,az indoucaciós periódus hőmérsékleti és időbeli le­futása között. A 2 tartályt akikor kötjük össze a vizsgálandó élelmiszerrel, amikor a vizsgálat megkezdődik, például a mélyhűtött élelmiszer 65 előállításánál a már kész árura erősítjük föl és az követi az 1 élelmiszert a későbbi teljes hő­mérséklet-időlefutás során. Az enzim —18 C° hőmérséklet alatt nem fejt ki hatást. Hőmérsék­letemelkedésnél azonban, például szobahőmér­sékleten a biokatalitikus folyamat megindul, és az ennek siorán keletkező reakciótermékeket az indikátor segítségével vizuálisan, előnyösen színátcsapás révén észleljük. Mivel ez a folya­mat nem fordítható ímeg, az indikátor átcsapási színe egy esetleges újabb fagyasztás következté­ben nem változik meg. E módszer, segítségével egyszerű, gyors és megbízható módon lehet el­dönteni, hogy a kérdéses élelmiszer élvezhető-e vagy sem. A nem megfelelő hőmérsékletre különböző­képpen érzékeny élelmiszereket a, legmegfele­lőbb imódon úgy eüenőrizhetjük, hogy — ha az indikálás a pH-tól függ — változó teljesítményű pufferoldatokat alkalmazunk az indikátor át­csapás előtti idő megváltoztatásaira. pH indikáto­rok alkalmazása esetén különböző pH-interval­lumokba eső szinátcsapású indikátorokat is le­het alkalmazni. A találmány szerint célszerűen alkalmazható enzimre példaképpen megemlítjük az ureázt, amelynek hatására karbamidból ammónia és széndioxid képződik az alábbi egyenlet szerint: H2 N H2 N C = O + H,0^^.-2NW + C0 2 A reakció során keletkezett ammónia Nessler reagenssel mutatható ki. Az alkoholdehidrogenáz (NAPD — alkohol — oxidoreduktáz) az alkoholt aldehiddé dehidro­génezi az alábbi egyenlet szerint: etiílalkohol+NAPD * aldehid-)- NAPDH2 ahol a redukció az aldehid-reagens színátcsapá­sával, például Fehling-oldat kékről pirosra való átesapásával jelezhető. Ha a biokatalitikus folyamat a pH-érték vál­tozásával jár, akkor előnyösen a következő in­dikátorokat lehet felhasználni: brómkrezolbíbor (vörös-sárga átcsapás pH 6,8—5,3-nál), metilvö­rös (sárga-vörös átcsapás pH 6,3—4,2-nél), bróm­kreolzöld (kék-sárga átcsapás pH 5,4—3,8-nál), metilnarancs (sárga-vörös átcsapás pH 4,4—3,1-nél) és brómikilórfeno'lkék (kék-sárga átcsapás pH 4,6—3,0-nál). Áz említett indikátorokat nemcsak átlátszó tar­tályokban elhelyezve, hanem az élelmiszerre felvihető szalag alakjában is használhatjuk, mely utóbbi esetben az indikáláshoz szükséges anyagokat a szalagra visszük fel. Így például használhatunk olyan ragasztószalagot, amely az enzimet, az enzim hatására elbomló szubsztrátu­mot és az indikátort tartalmazza. A szalagon átlátszó védőréteget helyezünk el. Az ilyen in­dikátort tekercsek alakjában tárolhatjuk és szükség esetén leszakítjuk és az élelmiszerre ragasztjuk a megfelelő hosszúságú szalagot. 2

Next

/
Thumbnails
Contents