161711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baktériumellenes hatású szintétikus vegyületek [6-(aminofeniltio-acetilamino)- cefalosporinok] előállítására
161711 11 .12 Mikroorganizmus Legkisebb gátló koncentráció (jug/'cm3-ben) Teszt száma 0,3 0,6 Staphylococcus aureus A9606 (IO-3 higítás) 0,6 Staphylococcus aureus A15097 2,5 Staph, aureus —50% szérum A9537 0,08 0,08 Streptococcus pyogenes A9604 +5% szérum+ <0,02 0,004 Dyplococcus pneumoniae A9585 +5% szérum+ 0,016 Escherichia coli A9675 2 4 Escherichia coli, Juhi A15119 2 4 Proteus mirabilis A9900 2 2 Proteus morganii A15153 63 16 Pseudomonas aeruginosa A 9843A >250 250 Serratia marcescens A20019 32 32 Klebsiella pneumoniae A9977 2 2 Klebsiella pneumoniae A15130 4 4 Salmonella enteritidis A9531 2,5 2,5 + 45% antibiotikus hatás vizsgálatára alkalmas, valamint 50% közönséges húsleves táptalaj. A 7- [(o-aminometilfeniltio)-acetilamino]-3-(piridiniummetil)-cef-3-em-4-karboxilát az ilyen tesztekben általában lényegesen hatékonyabb volt, mint a cefalotin nátriumsó és közelítőleg ugyanolyan hatásos mint a cefaloridin. Ez a teszt egyben azt is megmutatta, hogy a 7- [(o-aminometilfeniltio)-acetilamino] --3-(piridiniummetil)-cef-3-em-4-karboxüát lényeges mértékben nem kötődött a humán szérumfehérjékhez. Az alábbi példák az oltalmi kör korlátozása nélkül a találmány jobb megvilágítását célozzák. A példákban a „t-butoxikarbonil" védőcsoportot „BOC", a „p-nitrokarbobenzoxi" védőcsoportot pedig „N02 Cbo" kifejezéssel rövidítjük. 1. példa 7- [(p-aminometilf eniltio)-acetilamino] --cefalosporánsav előállítása E cefalosporin szintézisét a VIII reakcióvázlat szemle téti. Etil-(p-klórmetilfeniltio)-acetát előállítása Szobahőmérsékleten sebes száraz sósavgáz áramot vezettünk át 55,4 g (0,28 mól) etilfeniltioacetát, 12,0 g (0,133 mól) paraformaldehid, 5 g vízmentes cinkklorid és 150 cm3 kloroform mechanikusan kevert elegyen. A gázátvezetést a keverék telítődéséig, azaz közelítően 1 órán keresztül folytattuk. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten további 1 óráig, 40 C°-on pedig 5 másfél órán át kevertük, majd 400 cm3 jeges vízbe öntöttük. A rétegeket elválasztottuk és a vizes fázist újabb 100 cm3 mennyiségű kloroformmal extraháltuk. Az egyesített kloroformos oldatokat magnéziumszulfáton szárítottuk, eltá-10 volítottuk az oldószert és a maradékot vákuumban frakcionáltan desztillálva 21,1 g mennyiségben (31%) kaptuk a kívánt terméket. Forráspontja 0,2 mm nyomáson 140—150 C°; széntetrakloridban mért mágneses magrezonanciaspektru-15 mai: t 2,72 (s,4H), 5,53 (s,2H), 5,91 (q,2H), 6,49 (s,2H) és 8,80 (t,3H. Az infravörös színkép 1730 cm_1 -nél az észter karbonilnak tulajdonított erős sávot tartalmazott. 20 (p-klórmetilfenitio)-écetsav előállítása 24,5 g (0,10 mól) etil-(p-klórmetilfeniltio)-acetát, 320 cm3 ecetsav és 125 cm 3 6n sósav elegyét szobahőmérsékleten 16 órán át hagytuk állni, 25 majd csökkentett nyomáson kis térfogatra pároltuk be. A keletkezett fehér színű szilárd anyagot szűrtük, jeges vízzel mostuk, szárítottuk. 1:1 arányú benzol-n-hexán elegyből végrehajtott'átkristályosítás után 10,5 g (49%) szilárd, 95—103 30 C°-on olvadó (p-klórmetilfeniltio)-ecetsavat kapunk, v max 1700 cm -1 . Mágneses magrezonanciaspektruma CDCl3-ban: szingletek T—0,98 (1H), 2,65 (4H), 5,48 (2H) és 6,35 (2H)-nál. 35 (p-aminometilfeniltio)-ecetsav előállítása 11,5 g (0,053 mól) (p-klórmetilfeniltio)-ecetsavat szobahőmérsékleten, keverés közben, kis 40 adagokban adtunk hozzá 150 cm3 tömény ammóniumhidroxidhoz. Az oldatot szobahőmérsékleten hagytuk állni 17 órán át, majd szárazra pároltuk. A maradékot 100 cm3 metilalkohollal kezeltük. A keletkezett fehér színű szilárd anya-45 got szűrtük és vákuumban P20s-on szárítottuk. Ily módon 5,8 g (55%), 203—205 C°-on olvadó (boml.) (p-aminometilfeniltio)-ecetsavat kaptunk. Mágneses magrezonanciaspektruma: (CF3CO2H-ban): T 2,51 (s,4H), 5,59 (q,2H) és 6,16 (s,2H). 50 [p-(p'-nitrokarbobenzoxiaminometil)-feniltio]-ecetsav előállítása 4,53 g (0,023 mól) (p-aminometilfeniltio-ecet-55 sav 120 cm3 vízben készített kevert szuszpenziójához addig adtunk In vizes ammóniumhidroxid oldatot, amíg az oldat kémhatása a pH= = 10-et el nem érte. A tiszta oldatot 80 cm3 tetrahidrofuránnal (THF) hígítottuk. Az így kapott 60 oldathoz most szobahőmérsékleten, keverés közben, cseppenként kb. 15 perc alatt 5,60 g (0,026 mól) p-nitrobenzil klórformiát (NC^CboCl) oldatot adtunk. Egyidejűleg adagolva In vizes nátriumhidroxid oldatot is, a rendszer pH-ját 65 7—9 között értéken tartottuk. Az adagolás be-6
