161665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos 4-aril-piperazinoalkil-éterek előállítására

161665 11 12 ezüstnitrátot adunk hozzá, és az elegyet egy napon át sötétben rázzuk. Amikor a sötét színű csapadék fehérré válik, az elegyet szűrjük, a csapadékot vízzel mossuk és vákuumban foszforpentoxid fölött szárítjuk. l-(o-Tolil)-4-/2-klóretil/-piperazin: 25 ml tionilklorid 250 ml absz. benzollal készített oldatába 20—30 °C-on, keverés közben 58,5 g l-(o-tolil)-4-/2-hidroxietil/-piperazin 125 ml absz. benzollal készített oldatát csepegtetjük. A beadagolás alatt az elegyet szükség esetén jéggel hűtjük. Az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd szűrjük, a csapadékot absz. benzollal mossuk és vákuumban szárítjuk. 72 g hidroklorid-sót kapunk, amelyet absz. etanolbol átkristályosítunk. 46 g tiszta hidroklorid-sót kapunk. A kapott sót kis mennyiségű vízben oldjuk, az oldathoz tömény vizes nátriumhidroxidoldatot adunk, majd káliumkarbonáttal kisózzuk. A szabad bázist toluolban extraháljuk, és a toluolos oldatot káliumkarbonát fölött szárítjuk. A szabad bázis mennyiségét titrálással határozzuk meg. 3. példa 2-[2-/4-(o-tolil)-piperazino/-etoxi]-piridin-hidroklorid 3 g lítiumalumíniumhidrid 220 ml absz. éterrel készített szuszpenziójába keverés közben, szobahőmérsékleten 13,4 g l-[piridil/2/oxi-acetil]-4-(o-tolil)-piperazin 50 ml absz. éterrel készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet 3 órán át keverés közben forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és a lítiumalumíniumhidrid fölöslegét 100 ml etilacetáttal elbontjuk. Az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd a komplexet 50 ml 2 n káliumhidroxiddal elbontjuk, az éteres fázist elkülönítjük, káliumkarbonát fölött szárítjuk és bepároljuk. A maradékként kapott 10 g szabad bázist az 1. példában leírt eljárással monohidrokloridjává alakítjuk, és a sót izopropanolból többször átkristályosítjuk. 3 g, 180—181 °C-on olvadó monohidroklorid-sót kapunk. . A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 35,2 g l-(o-tolil)-piperazin 500 ml absz. benzollal készített oldatába 11,3 g klóracetilkloridot csepegtetünk. 30 perc elteltével a kívánt l-(o-tolü)-piperazin-hidrokloridot kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A kapott 17,1 g 1--klóracetil-4-(o-tolil)-piperazint 150 ml absz. toluolban oldjuk, és az oldatot keverés közben 12,4 g 2-hidroxi-piridin-ezüstsó 100 ml absz. toluollal készített szuszpenziójához adjuk. Az elegyet 6 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük és szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, az olajos maradékot vízzel elegyítjük, és éterrel háromszor extraháljuk. A szerves oldatot nátriumszulfát fölött szárítjuk és vákuumban bepároljuk. 15,5 g világos, olajos terméket kapunk, ame-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 lyet további tisztítás nélkül használunk fel a reakcióban. 4. példa 2-[2-/4-fenil/-piperazino-etoxi]-piridin'hidroklorid 13,8 g 2-/2-amino-etoxi/-piridin, 21,8 g N,N-bisz-/2-klóretil/-anilin és 50 ml izopropanol elegyét 3 órán át forraljuk. Az elegyet vákuumban bepároljuk, a maradékhoz 50%-os vizes káliumkarbonát-oldatot adunk, és az elegyet éterrel háromszor extraháljuk. Az éteres oldatot nátriumszulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. A kapott bázist acetonban oldjuk, az oldat felét etanolos sósavoldattal pH = 3 értékig savanyítjuk, és a savas oldatot a bázist tartalmazó oldat maradékához adjuk. A kivált kfistályokat etanolbol átkristályosítjuk. 7 g 141 °C-on olvadó monohidroklorid-sót kapunk. 5. példa 2-[2-/4-fenü/-piperazino-etoxi]-piridinhidroklorid 13,8 g 2-/2-amino-etoxi/-piridin 50 ml etanollal készített oldatához 6 ml kondenzált etilénoxidot adunk. Az elegyet 4 napon át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékot száraz kloroformban oldjuk, és az oldathoz hűtés közben 20,8 g foszforpentakloridot adunk. Az elegyet 1 órán át viszszafolyatás közben forraljuk, majd jégre öntjük. A kloroformos fázist elkülönítjük, nátriumszulfát fölött szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékhoz 6,2 g anilint és 10,6 g nátriumkarbonát 100 ml metanollal készített oldatát adjuk, az elegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk, forrón szűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A kapott bázist a 4. példában leírt módon monohidrokloridjává alakítjuk. Etanolos átkristályosítás után 5 g, 141 °C-on olvadó terméket kapunk. 6. példa 2-(2-/4-Fenil/-piperazino-etoxi)-piridin-hidroklorid 13,8 g 2-(2-amino-etoxi)-piridin (f. p.: 100 °C/0,1 Hgmm), 19,2 g N-0#-klór-etil)-anilin-hidroklorid (o. p.: 158 °C) és 100 ml n-butanol elegyét 2 órán át szobahőmérsékleten, majd 2 órán át 100 °C-on keverjük. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal és benzollal elegyítjük, a szerves fázist elválasztjuk, és nátriumszulfát fölött szárítjuk. A szerves oldat bepárlása után kapott N-2-(2--piridiloxi)-etil-N'-fenil-etiléndiamin és 17 g 1,2--dibróm-etán 100 ml n-butanollal készített oldatát 5 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyhez benzolt és 2 n vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk, majd a szerves fázisl elválasztjuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradé-